Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Cikkek » Babák & Mamák témák » Emese Csenge érkezése cikk

Emese Csenge érkezése


Mesike 2008. 01. 10. -én 11. óra 25 perckor született, és 3850 g-mal és 54 cm-vel. Csonika is 54 cm volt csak 3650g. Szóval Mesike 200 g-mal több. És észre is venni kis husikás. :O)


Amúgy a szülés ill, a vajúdás viszonylag nem tartott sokáig, mind össze kb. 5 és fél óra, viszont annál borzalmasabb volt. Csonikát sokkal jobb volt megszülni, mert ugyan tovább tartott, de nem fájt ennyire.

Emese Csenge érkezése

Most viszont hajnali 3/4-ed négykor éreztem az első fájást, de az is már hirtelen olyan iszonyatos volt, hogy... Még akkor (mivel ugye haza jöhettem a kórházból, mindenemet kimostam, gondoltam majd ma azért össze pakolok) és mivel csak fél óra múlva jött a következő fájás, ó mondom mire ezekből 10 percesek lesznek össze pakolok. Eleinte még gondoltam nem hívom a családot, mert még rá ér, de mondom apát azért felhívom, hiszen ő épp Hegyeshalomba volt, gonodltam onnam míg ide ér, jobb ha szólok neki.


Felhívtam, mondom neki (hajnali 4kor), hogy apa fájásaim vannak. Erre megkérdi tőlem: HOL FÁJ??? Hát mondom még is hol? a kislábam ujja!! Na akkor le esett neki, hogy miről is beszélek, úgyhogy aztán fogta magát és jött is haza.


Na mondanom se kell, (közben hívtam azért anyut) hogy egyszer csak 10 percesek, aztán 5 percesek lettek a fájások. Anyu míg pakolt addig írta a fájásokat, és csak azt vettem észre hogy futkos mint az őrült, akkor szól nekem, hogy ezek már 3 percesek, kb. 6 óra körül voltunk.


Akkor mondja nekem, hogy kihívja a mentőket, mert ő nem mer velem elindulni Veszprémbe. Meg közben áthívta a sógoromat, ő vigyázott Csonikára.


Én meg nem akartam a mentőket, mert ők "hivatalból?" Ajkára visznek, mert oda tartozunk. () Aztán közben kiértek a mentők és mondtam nekik, hogy csak akkor szállok be, ha Veszprémbe visznek!! Mindezt 3 perces fájásokkal!!! Érted?

Aztán kérdezte a mentős hogy várnak-e ott, mondtam hogy igen, mert egész idáig ott voltam, nem rég engedtek ki, akkor felhívott valakit, akitől engedélyt kért, hogy elvigyenek. És rendesek voltak, mert elvittek Veszprémbe.


Mire oda értünk 2 percesek voltak a fájások. kb. 7 óra lehetett. Akkor viszont jött a hülye tortúra, mire felvettek!!! A sok papír munka! UH, méhszáj vizsgálat. Mind ezt 2 perces iszonyatos erős fájásokkal! Úgy képzeld el, hogy ugye idehaza 2 -cmre voltam nyitva mikor ott megvizsgáltak már 7 cm-re voltam nyitva! Kegyetlen volt!! Szó szerint!


Úgyhogy nem kaptam se beöntösét, se tusolás semmi nem volt, menni kellett egyből a szülő szobára. (Tamás Hegyeshalomról jött Veszprémbe ekkor.) Na a szülőszobán, végül is hogy lepihenhettem, csökkentek a fájások, kb. 4-5 percesekre, és nem is fájt annyira, akkor tudtam egy kicsit pihenni.


10.20kor jöttek burkot repeszteni mert akkor már 8 cm-re voltam nyitva. Maga a burok repesztés nem fájt, csak az hogy "felnyúlt a doki". Éreztem ahogy az egész jobb kézfejével felnyúl és az ujjaival helyet vagy járatot csinál, szétnyítja a méhszájat hogy a másik kezében lévő ollóval meg tudja repeszteni a burkot. Na ez fájt de nagyon ahogy "turkált bennem".


Na meg ott megborotváltak, hát nem valami finoman csinálták. :(


A burok repesztés után aztán ne tudd meg!! kb. 3/4-ed óra egy perces fájásokkal!!! (fájás-szünet-fájás-szünet percenként) amikor olyan sz*r volt, éreztem hogy baromira nyomnom kell, de tudtam hogy nem lehet, mert különben repedek és akkor utánna meg varrnak ott bennt stb. Szóval ez az iszonyat testi fájdalom a lelki félelemmel együtt!!! Az egész testem szokszor úgy remegett!!! Tv-ben lehet ilyeneket látni, borzasztó volt. Hát bevallom, nem viselkedtem valami szépen de nem is tudtam. Annyira fájt, hogy képtelen voltam uralkodni magamon. Kegyetlen, végül aztán lehetett nyomni, de nem adtak oxitocint infúzióban úgy mint idehaza mikor szültem, és lelassultak a fájások. Így aztán meg megilyedtem, hogy bakker, nehogy valami baj legyen, a szülőcsatornában. Úgyhogy azért próbáltam nyomni.

Ráadásnak a szülésznő ahogy a gyerek feje már ugye ott volt és feszült rá a bőröm minden, azon keresztül benyúlt megfogta a gyerek fejét és fel-le mozdulatokkal húzta kifelé!!!!! Hallottam ahogy retyeg-rotyog ott mindent!!

Persze gátat nem vágtak, mert többedszer szülő gátvédelemmel szül! Úgyhogy helyette repedtem. Jó mi? Amit utánna ugye ugyan úgy össze kell varrni.


Na de azért nagy megkönnyebbülés volt mikor kicsusszant a drága! Rá volt tekeredve egyszer a köldökzsinór a nyakára, kicsit lila is volt szegény, de hamar felsírt. Bele tekerték egy kórházi lepedőbe és odatették az ölembe, hú azért az már nagyon jó volt, meg fogtam a kis kezét csurom magzatmáz volt! :O) És ahogy dumálgattam hozzá, abba hagyta a sírást. Sztem megismerhette talán a hangom, vagy nem tudom, de olyan jó volt! :)


Aztán vitték őt lemérni, elrendezni stb. Közben levették a köldökzsinór vért, szerencsére most a méhlepény szépen kijött és nem is volt csúnya így megúsztam a betapintást. De a varrás! Bakker adtak érzéstlenítőt, de mindtha nem kaptam voltan, tökre éreztem mindent. Azt hittem sose hagynak már békén.


Azon a délelöttön 5-en szültünk meg , szóval nagyon nem unatkoztak a szülésznők, és dokik, épp mellettem is szültek, úgyhogy addig ott kellett maradjak a szülőágyon, amit nagyon nem bántam, mert egész testembe remegtem. Fel se tudtam volna kellni. Vagy jó fél órát ott lehettem mikor átkellett üljek a tolókocsiba, és úgy vittek ki a folyosóra Mesikét meg inkubátorba hozták mellém, hogy a Család is megláthassa őt. Meg egy kicsit beszélhettünk. Addigra apa is odaért már, jó ideje.


Azért nem lett apás szülést, mert mellettem is szültek, így egyrészt nem engedték be, másrészt én is megkértem a szülésznőt, hogy bár így rendelkeztünk, hogy legyen apás szülés, de én most még is úgy döntöttem, hogy ne jöjjön be. Nem akartam hogy így lásson, mert éreztem hogy nem tudok magamon uralkodni.


Utánna vittek vissza a vajúdóba meg figyelésre, később pedig a szobámba.


Délután este felé még attól is elfáradtam, hogy ki kellett menjek a wc-re pedig max 20-30 lépést kellett tegyek. A babát egy napig csak szoptatni hozták ki, mert így kértem, aztán végig velem volt. Hét végén egy kicsit besárgult, akkor volt kék fény alatt is. De hétfőn haza engedtek minket. Az első napok nagyon rosszak voltak, mikor feláltam nagyon sokáig éreztem azt a fura érzést, hogy nincs ott a baba, a súly és hogy rendeződnek vissza a szerveim a helyükre, na meg fáradt és gyenge voltam.




Írta: 7934d1ac97, 2008. február 18. 11:03
Fórumozz a témáról: Emese Csenge érkezése fórum (eddig 16 hozzászólás)

Ha ez a cikk tetszett, az alábbiakat is ajánljuk figyelmedbe:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook