Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Elveszteni egy embert...elengedés, mit kezdesz mgaddal ha elmegy egy hozzád közel álló személy? fórum

Elveszteni egy embert...elengedés, mit kezdesz mgaddal ha elmegy egy hozzád közel álló személy? (beszélgetős fórum)


2010. jún. 28. 11:53
Csak a sírás ad egy pici megkönnyebbülést. Nekem a férjem halt meg egy pillanat alatt. 44 éves volt. Nagyon hiányzik nekem és a fiuknak is. Minden tervünk elillant, értelmetlenné vált minden. Két év telt el, de még mindig várom, hogy nyílik az ajtó és belép rajta...
8. Zane73 (válaszként erre: 1. - C75565e593)
2010. jún. 28. 08:17

Anyukámat 12 évesen, Apukámat 26 évesen veszítettem el (mindketten rákban haltak meg). Visszatekintve az ő halálukat "könnyebben" dolgoztam fel, mint a pár éve meghalt nagymamámét. Azt hittem rosszabb már nem lesz, de lett. Unokatesom tavaly halt meg 33 évesen. Végig csináltam vele a kemot, a sugárt, az összes létező alternativ gyógymódot, a műtéteket...mégis elment, és ez nekem nagyon fáj! Még most is!

Hiába győzködöm magam, hogy Neki már jó! Idő kell hozzá, hogy valami más, valami új és jó átvegye az Ő szerepét az életemben!


Én is csak azt tudom mondani, hogy sírjál nyugodtan, és támogasd anyukádat!

7. jomami (válaszként erre: 1. - C75565e593)
2010. jún. 28. 04:51
nekem is nehéz volt az elengedés, mindkét szülő elment, apukámét nehezebb volt mivel hirtelen történt, előtte két órája még beszéltem vele és semmi baja nem volt. annyi mindent nem tudtam elmondani neki amit kellett volna. érzések, gondolatok: mély fájdalom,ez nem lehet igaz, tehetetlenség, szorongás, félelem,düh,harag, hiányérzés,bűntudat. Ez három éve történt most már ki merem mondani, hogy meghalt, a szeretteink mindig itt maradnak velünk, ez az ÉLET
2010. jún. 28. 01:23
Sirdogálok...mást nem tudok tenni...és imádkozok:)
5. bnedora (válaszként erre: 4. - C75565e593)
2010. jún. 28. 01:21
A sógoromnak 9 db agydaganata volt, az orvosok szörnyülködtek rajta, és észnél volt végig. Szerencsére (bocsi hogy ezt írom, de amikor már odáig jut valaki, hogy pelenkázni kell, az már nem jó senkinek) őt nem kellett pelenkázni.
4. c75565e593 (válaszként erre: 3. - Bnedora)
2010. jún. 28. 01:14

Neki csont velő rákja van...sajnos áttétes.(

Anyukám pelenkázza...strokkal vitték kórházba...pár hét alatt rk..lett belőle...de sok baja van még..most is sírok...nem tdom miért, hisz nem az apám..de anyuval é 16 éve...nagyon sajnálom...

2010. jún. 28. 01:07
Szia! Nagyon sajnálom ismeretlenül is. A nővérem is nemrég veszítette el a sógoromat, aki 4 hónap alatt ment el, menthetetlen volt. Mindig szerettem hozzájuk menni, de azóta már nem. Ilyenkor döbben rá az ember, hogy egy pillanat, és amiket tervezett, semmivé lesz.
2. c1e9612cd3 (válaszként erre: 1. - C75565e593)
2010. jún. 28. 01:05

sajnos a gyász, nagyon fájdalmas dolog. Legyen szó akár egy szeretett emebr, állat elvesztéséről, vagy egy kapcsolat végéről, minden esetben ugyanaz a gyászreakció/ folyamat megy végbe.

Gondoljatok rá úgy, h neki úgy már jobb lesz, ha vége lesz. Főleg, ha nagyon beteg. Ez vmennyire megkönnyíti a dolgot. (tudom, nehéz!) Nektek van időtök felkészülni a dolgokra, elbúcsúzni. Ez is "megkönnyíti" a dolgotokat. Sírj, ha úgy érzed, h az kell! Ne szégyeld! És ne feledd! Az emlékeitekben örökké élni fog!

2010. jún. 28. 00:59

sajnos anyukám párja nagyon beteg...az orvosok nem jósoltak semmi jót...heteket, hónapokat...

Már annyit sírtam....nehéz felfogni, hogy ennyi egy élet..és nincs többé..

Azok írjanak akiknek hasonló szituval kell meg küzjenek..vagy most küzdenek a fájdalmukkal...

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook