Elrabolták a gyermekkorom (beszélgetős fórum)

Ezt a kötekedést nyugodtan le lehet zárni azzal, hogy a molesztálók és pedogfilok között szinte semmilyen közös vonást nem lehet találni... Sem kulturális, sem anyagi, sem egyéb körülményeket illetően nincs közös bennük. Bárki lehet. Épp ez a borzasztó.

Az én apám is pl. buzgó katolikus volt... Otthon meg ugye, hát nem részletezem inkább.

A Mérgező szülők c. könyv szerint az egyetlen közös az, hogy érzelmileg rideg családokban fordul elő ilyesmi, ahol az érzésekről soha nem beszélnek.

Na ez stimmelt.

"Miért csak vidéken vannak ezek a dolgok? Vagyis a többsége? Mert a büdös paraszt egésznap vedel. HOgy rohadjon meg!"

Drága, Te éltél Bp-en, vagy csak az adatlapodra írtad be? Hidd el, ott sem különbek az emberek.

Kedves Kitty!

nem találok szavakat, mennyire megdöbbentett, ami Veled történt, nagyon sajnálom. Felnézek rád nagyon, hogy ezt így felvállaltad, hogy leírod, és remélem, neked is segít hogy túljuss rajta, már amennyire lehet.

Sok sok erőt a gyermekek felneveléséhez, Te biztos nagyon jó anya vagy, és ők megkapnak minden odafigyelést és szeretetet , amit Te hiányoltál.

megértem, hogy minden testi érintésben megéled a bántást. de ahogy szexuális úton megtanultad, hogy nem csak erőszak létezik, a simogatás, ölelés terén is meg kell tanulnod a gyerekeiddel. remélem nem értettem félre azt, amit írni akartál.

én is így gondolom, legalább egy ember lett volna, aki felismeri a helyzetet és teljesen máshogy alakult volna. sajnálom. erős vagy, ez az erősséged.

Ezért most ne sértődj meg, de ha ez velem történik és idáig eljutok, engem a saját férjem rángatna meg, ha akármilyen módon tartanám a kapcsolatot a szüleimmel.

Neked Kitty addig van félnivalód, amíg részei az életednek. És akkor fogsz fellélegezni, ha már nem lesz hozzájuk semmi, de semmi közöd az égvilágon.

Anyádnak, apádnak tartod őket ezután is? Hát, Kitty... Neked már van családod, van akihez ragaszkodj, van, aki szeret...

Nagyon jól látod. Sőt szerintem az emberek nagy része sokkal szívesebben csinál bűnbakot az áldozatból. Nem akarnak tudomást venni róla, hogy az áldozat attól áldozat, hogy olyan történt vele, ami bármikor bárkivel megtörténhet(ett volna). Ha megvetik az áldozatot, azzal csak magukat nyugtatják meg, hogy biztos azért történt vele ez, mert valamit tett, amit nekik elég elkerülni ahhoz, hogy ne váljanak áldozattá. Nehéz azzal szembenézni, hogy ez nem így van, ezért sokan menekülnek ebbe a tévhitbe.

Kittynek legyen sok öröme a további életében és kívánom, hogy amennyire lehet, dolgozza fel lelkileg és higgyen benne, nem ő tehetett arról, ami történt.

Kedves Kitty!

Rettenetes ami veled történt...Nem is igazán tudok rá mit mondani, mert nem találok rá megfelelő szavakat, csak döbbenet van bennem.

Én is anya vagyok, de elképzelni nem tudom, hogy ártsak a gyerekemnek...

Ne törödj azzal, hogy mit gondolhatnak mások, azért mert megöleled vagy kimondod gyerekeid iránt érzett szeretetedet.Aki igazi szülő, mint Te az csak a szeretetet fogja látni benne, semmi mást!! A gyerkeknek meg szükségük van az ölelésedre, szeretetedre!!

Biztos nagyon nehéz, és talán soha felnem dolgozható ami történt.De így ismeretlenül is meghajlok elötted, hogy arcal, névvel , nyílvánosan mersz beszélni róla!

Mondjuk ha az anya végignézte, az nem valami egészséges. Nekem nemcsak a gyávaságára mutat rá, hanem arra, hogy szexuálisan vele is valami gond van, volt.... Mert ha elszaladok, elzárkózom, egy másik helyiségben vagyok, az maximális gyávaság, nemtörődömség, de végignézni ezt.... Az ezen túlmegy az én olvasatomban....

És bocsánat előre is, de Kitty, Te még őt megöleled ezek után?

Szeretném bővíteni ismereteidet, ugyan is tudnod kell, hogy "nem az a paraszt aki mezítláb szál fel a villamosra, hanem aki rálép a lábára!"

Rólad ennyit!

Amit leírtál, az valóban horrorfilmbe illő. Borzalom, hogy ilyen megeshet! Ráadásul, amikor azt gondoltam olvasás közben: most minden rendbejön, még mélyebb bugyrok következtek. Szörnyűség, nem is találok rá szavakat. Örülök, hogy sínre került az életed, és bízom benne, hogy idővel sikerül elhalványítani az emlékeket. Aggodalmadat a gyermekeiddel kapcsolatban megértem, de előre kell nézni: ne a múltad borzalmaiból kiindulva neveld őket! Persze, az óvatosság jó dolog, viszont ne engedd azt sem, hogy a félelmeid rányomják bélyegüket az ő gyerekkorukra!

Sok boldogságot kívánok Neked!