Elrabolták a gyermekkorom (beszélgetés)

Nem kedves, talán nem tudom elfogadni, hogy mások inkább a tehetetlenségbe zuhannak, minthogy elfogadják a segítséget és tegyék a dolgukat. Mondjuk ahogy látom, Te sem vagy az a mindenáron elfogadó típus. Inkább az a személyeskedő.

Azt sem hiszem, hogy ők nem várnak segítséget. Dehogynem, azért írtak. Ez olyan, mint egy segélykiáltás.

Csak még arra, hogy fogadják a segítséget, ne csak az együttérzést, sajnálkozást, sok idő kell nekik, nem értek meg rá. De ez az ő életük, az ő tempójuk. A gond csupán az, hogy az óra ketyeg...

Előre lépéshez??

Te nagyon tévedsz ha azt hiszed hogy én lelki beteg vagyok!!!!!!!

Nem tudom mit gondolsz rólam,de kíváncsi lennék mit sikerült "kielemezned" eddig...

Ja tanultál érte..Én a tapasztalataimmal segítek..És mint említettem nem sírással!!

Utálatról szó sincs..Hisz nehéz "betűket" utálni mert itt először mindenki az..

De nem látsz át a gép másik oldalára,nem látod a valós okokat,ki mit miért ír,csinál..

Te másképp oldanád,oldottad volna meg a problémákat más ezt nem így gondolja,és ebből kikerekedett egy szép nagy vita.

Viszont nem értem,elmondtátok a véleményeteket,azt ami nektek nem tetszett..Ezzel szemben még most is csak ugyan azt írjátok már hosszú sorokon keresztül..

Ha neki jó úgy ahogy van akkor azt el kell fogadni,kár betűkkel harcolni,változni nem fog semmi!

Amikor eljön az idő megteszi majd azokat a lépéseket amiket kell..Vagy nem,de nem lehet mindenkit megmenteni!!

És igenis néha jólesik pár jó szó..Szerintem neked is és mindenkinek..

De nem jutott még eszedbe a cikket azért írta,hogy felhívja a figyelmet arra mi történhet bárkivel?Bátorság kell megosztani ezt az egészet ennyi emberrel,és ha akad valami ami szerinted segítségére lehetne,megírod neki privátban,felnőtt nő biztos vagyok benne hogy elfogadja a jót úgy ahogy elfogadta a számára rossz hozzászólásokat!

De nem lehetne ezen túl lépni?

Komolyan,felnőtt emberek vagyunk..Van egy gyülekezet ahová eljár,elköltözött a szülei közeléből megszakította velük a kapcsolatot..

Szerintem ezzel elindult már a jó úton..

hát ez nagyon vicces: "S ez addig így marad míg ezt a gondolatot ki nem veri a fejéből, s nem kezdi az ellenkezőjét bele verni.."

párkapcsolataimban nem mondom mióta próbálom tudatosan "magamba verni" az önbizalmat, nem megy! még úgy sem, hogy ehhez van egy igazán segítő párom! felszínen rendeződött már sacc/kb. az ügy, de igazából igazi eredményt nem értem még el! Olyat nem, ami ideális lenne!

Engem ritkán vertek, de belém sulykolták az önbizalmat. Ha látnál engem a mindennapokban, a közösség lúzerének neveznél! Nem tudok beszélni, feledékeny vagyok, mint állat, nincsenek érdekes témáim, de ezeken is dolgozom. hát évek óta... van haladás, de még kell vagy 20 év, mire talán elégedett lehetek magammal minimális szinten. bocsáss meg, hogy lelki terrorban éltem, nincs önbizalmam, de legjobban azért, mert még mindig nem tudtam úgy felépíteni minden ellenére, mint Te! :D

Hát ezt nem hiszem el, hogy azért, mert Te kedves 14 évesen úgy döntöttél, hogy otthagyod a szüleidet, ezért mindenkinek így kell tenni 14 évesen. ? és azután mondjuk legkésőbb 18 éves koráig el kell tűnnie? Ezt nem lehet felfogni, hogy más ember, mivel Más Ember, ezért Máshogy reagál és gondolkodik? Valaki inkább tűr, más meg elrohan, valaki javítani akar a helyzeten, valaki otthagyja? És miért baj az, ha felnőttként nem szakítja meg anyjával a kapcsolatot oly' sok rossz emlék után? Őszintén szólva én sem értem, de... :) miért baj, hogy ő nem követi azt a sémát, amit te elképzelsz a fejedben? Miért az a törvényszerű, amit te átéltél? Máshogy viszonyul ezekhez a dolgokhoz, Mást élt át, ezért Más a lelkivilága.

Miért nem tudod elfogadni, hogy más másként él meg más eseményeket és ezért másképpen is viselkedik, azaz tőled eltérően?

Nekem ez jobban nem fér a fejembe, minthogy Kitty még beengedi a házába az anyját. Bár erkölcsileg szintén mélységesen elítélendő, amit anyja tett, miért nem fogadható el az, hogy mégsem haragszik rá annyira, utálja annyira, hogy teljesen megszakítsa vele a kapcsolatot. Talán mert ő ott volt és úgy szocializálódott, hogy csak nem szakad el a családjától? Talán mert amikor bajban volt, az egész külvilág nem tett semmit ellene és egyáltalán nem bízhat másban (mert ők ugye még csak nem is foglalkoztak vele, nem etették)?

Egyértelmű, hogy nem védeni akarom a szüleit, de nem értem, miért nem tudod elfogadni azt, hogy saját döntés alapján (vagy talán mert még nem érett meg az idő arra, hogy soha többé ne találkozzon velük) még tartják a kapcsolatot nagy ritkán?

Miért a te sémád a nyerő? Miért kellene minden más helyzetre a te döntéseidet alkalmaznod? Miért nem lehetnek egyéni megoldások? Miért akarod annyira ráhúzni a te megoldásodat az ő helyzetére is? Miért te vagy a jó, ő meg rossz a döntésekben?

Szerintem csak a munka átka... mert segíteni akarsz, de ez itt nem megfelelő. többet tudnál segíteni személyes beszélgetésen, ha ő is akarná. (tippem, hogy nem fogja, én sem akarnék hozzád elmenni, sorry)

Igen, most együttérzőbb volt velünk. Ez már jobban is hangzik, szó szerint.

Az, aki itt megosztja másokkal kínját-baját, nehogy azt higyjétek, hogy hú, de könnyű volt neki! MÉg akkor sem, ha az emberek szeretnek magukról beszélni. Az ilyen becsületén esett szégyenfoltról viszont nem könnyű beszélni, nem könnyű kiönteni a szívünk.

Aki megteszi sem azért teszi, hogy sajnálkozzanak, vagy siránkozzanak rajta. Lehet, hogy csak jólesik neki végre kibeszélnie magát. Mert élőben nem hallgatnák meg. Vagy hazugnak neveznék, kitalációnak, koholmánynak (mert egy gyereknek nagy a fantáziája, ugyebár... stb.).

Amíg nem kerülsz ilyen traumás/vagy hasonló helyzetbe, (teljes mértékben) nem fogod átérezni a vele járó érzéseket, gondolatokat.

Lindus ez itt nem a munkahelyed. A történetek leírásának nem ugyanaz a célja, mint azoknak az embereknek, akik elmennek hozzád. Nyilván nálad pont ez a jó módszer, partnerként kezelni őket. De hogy megosztották a történetüket, itt nem ugyanaz a cél. Ne keverd a munkádat a fórumozással... nem akarom meghatározni az ő céljukat, de nyilván nem a problémamegoldás volt, mert egy cikk megjelentetésével ez nem halad előre. Hanem talán az, hogy minél több ember elolvashassa és később felismerje a problémát.

És ide nem tartozik egyáltalán az, hogy partnerként kezeljük, mert egy segítő munkában dolgozónak tényleg segítenie kell, de te itt a fórumon is segíteni akarsz? Egy az, hogy nincs is nagyon erre lehetőség, másik meg, nem a segítségkeresés volt a cikkük megírásának célja...

Na most aztán igazat szólottál!Kemények a szavaid,de sok benne az igazság!És a pszichológust illetően is igazad van,mert nem kell lóvésnak lenni ahhoz,hogy találj egy jó szakembert!Ugyanis a sima Sztk rendelőkben is akadnak kiváló orvosok,akik gyógyszerek nélkül segítenek!És ez nem kamu,hanem tapasztalat!persze senki nem állítja,hogy az orvosok nem imádják az egyszerűbb gyógyszeresd kezelést,de vannak kivételek!

És igenis nem kell mindenben egyet értenünk,hiszen azért vagyunk mások.De azért sokszor úgy érzem,hogy ez a fórum egy hadszíntér és nem egy beszélgető oldal!

És ez gáz,mert nem egymás ellenségei vagyunk,hanem mindenki próbál segíteni a maga módján!

Már ha sikerül!

Ez nagyon durva volt és csak egy igaz mondatod van benne, igaz, az sem úgy, ahogy te kigondoltad! Sok a megválaszolatlan kérdés - ezt írtad, többek között. Igen, már örökké megválaszolatlan marad, hogy miért vannak ilyen primitív szülők/testvérek/stb., akik a saját/vagy más gyerekeit/lányait molesztálják, zaklatják...

Az a sok galád ember pont az ilyen véleményekből táplálkozik, mint amilyet te írtál... pont ezek miatt nem hisznek egy gyereknek...

...egy gyereknek, aki szinte istenként tekint a szüleire és gyermekként igen, elhiszi, hogy annak úgy kell történnie, mint ahogyan bánnak vele azok, akik amúgy "gondoskodnak" is róla.

Hogy miért nem szól a környezetének? Szégyenből... pl. mert mi haszna lett beőle Kittinek pl. az iskolában? Segített rajta az a tanár? Elmagyarázta legalább a diákjainak, hogy nehogy már még ti is kiközösítsétek ezt a szegény társatok???

9 évesen már nem hazudoznak/lódítanak a gyerekek.

Már megbocsáss, de egy pszichológus sem olcsó mulatság, főleg család mellett!

...a primitív az a te gondolkodásod. Szerintem.

Én fizetésért csinálom, ez gond? Na nehogy már az legyen. Éveket tanultam érte, hogy megtehessem, az utat én választottam, de a családomat is el kell tartanom. Ez van. Létezik más iránt is felelősség. És nem oktattam ki senkit. Hiszen mondtam, többször is, hogy Hajnihoz olyan közel lakom,hogy bármikor hozzásegítem szívesen munkához, segítséghez, bármivel kapcsolatban. Ugyanis én a munkám során (mindkét munkám során) sérült emberekkel foglalkozom. És talán úgy kezdem, hogy "állj már a talpadra" (nem emlékszem mikor hívtam Hajnit szerencsétlennek, majd oszd meg velem, vagy ne írj ilyet), de úgy folytatom, hogy "gyere, segítek, azért vagyok, itt kezdjük... "

Egyébként mióta feldühítettelek, sokkal összeszedettebben, hatorozottabban és "normálisabban" írsz. Nekem ez okoz örömet, mégha engem meg is utáltál. Néha az előrelépéshez kellenek negatív dolgok, érzelmek is.. :D

Tudod van egy nagyon jó tulajdonsága a számítógépnek.. Nem csak honlapokat lehet böngészni, de lehet naplót is írni. S ami bánt, ami felgyülemlett benned leírható.. közben ki sírhatod magad, s néha (sokszor) az írás adja meg az embernek azt a választ amit mástól vár. Én naplót vezetek (nem itt, nem máshol) a saját gépemen, aminek van előnye. Előnye, ha ismét elolvassa az ember önmagától rájön arra, amit előtte túlzottan bonyolultnak hitt.. Ezt nevezhetjük terápiának, mely mentes minden kommentektől, s a választ a páciens megtalálja a saját sorai között.

Tudom hogy keményen fogalmaztam/fogalmazok, s mások szemében egy kegyetlen "némber"-nek látszom, de nem vagyok az... csupán azokat vázoltam fel melyek kételyeket idézett, illetve idéz elő. Az aki ilyen cikkel feltesz egy lapra mi másból tenné mint önsajnálatból!? Hány olyan hozzászólás van mely másról nem szól hogy milyen borzalmas, mennyire sajnállak stb... Ezek szavak, melyek kijönnek az ember száján, de nem tudja átélni azt amit a cikk írója átélt. Más szóval sajnáltatja magát, mert ez számára jó, megfelelő mert a középpontba került egy rövid időre.. Ráfigyelnek, s ez a lényeg... Tény, hogy család centrikus vagyok, s az életemet adnám a gyerekeimért, a családomért. Egy anya mindig anya marad a gyermeke szemében, míg megérdemli, ha viszont nem érdemli meg, többé nem anya. Utána már csak egy ember aki világra hozott egy gyermeket, akiért a kisujját nem mozdította, s az ilyen embertől jobb távol tartani a családot. Ismét kemény a fogalmazás. A véleményem, messze ívben elkerülném azokat akik tönkretették az életemet, még azt is letagadnám hogy voltak szüleim, s mint anyának, mint állampolgárnak joga van megtiltani hogy a nagyszülők látogassák a gyerekeket. Nem kell hosszú utat bejárni s rövid idő alatt a kezében van egy életre szóló határozat. De ehhez is bátorság kell.

Sziasztok. Először a Köszönő topicodba írtam. Itt most ehhez a hozzászólásodhoz szeretném hozzátenni, hogy bizony én is gondoltam párszor erre a "lehetőségre", de aztán hálisten legyőztem magamban az érzést.

Most meg, hogy már nekem is szép családom van (a borús gondolatok, a néha-néha visszatérő rosszérzések még megvannak, vagyis inkább időnként előjönnek, de az öngyilkosság, mint olyan, már eszembe sem jutna!:)

Nézd, nem gondolom, hogy magamra veszem ezt a levelet. Őt nem én bántottam, csak ezt még nem érti. Majd megérti, ha szembeáll mindazzal, ami elől most még menekül. A vélemények különbözőek. Az, hogy én egyértelműen abban látom a megoldást, hogy igenis "nyaljon" tovább munkáért, járja Kanizsát, mert én rengeteg embert ismerek ott és egy sem munkanélküli, az nem bántás. A mai világban ez luxus, amit ő csinál, bármilyen terhet is cipel. Nincs pénze, más tartja el őt is és a kisfiát is. Gondolom, hogy őt talán ez bántja, nem az, hogy én ezt kimondtam.

Senki nem sértegette őt. Talán Te úgy látod, hogy sértő azt mondani, hogy keress tovább, mert igenis dolgozni kell egy felnőtt embernek a mai világban? Ez a valóság, ébredjen fel! És ha ehhez az kell, hogy legyen egy ember, aki ezt a szemébe mondja, akkor itt vagyok, utáljon.

Kedves Annamari! Elhangzott itt, hogy milyen érdekes, két állás mellett tudok netezni. Pedig írtam, hogy most gyeden vagyok. De az nem hangzott el, hogy milyen érdekes, neki van pénze és ideje netezni, például... Hát ez az, amit én mondtam. Ő már kezd elszigetelődni. Ismeretlen emberektől egy virtuális online világban várja a megoldást, a megváltást. Hát nincsen ilyen.

Menjen közösségbe, emberek közé. Igenis, hogy erre kell rászorítani, mert csak ez hozhat neki előrelépést. Nem Ti, ahogy tényleg nagyon kedvesen, de csak körbenyaljátok itt, és ő továbbra is azzal van elfoglalva, hogy milyen sz@r neki. Adjon egy hetet, ó, az még sok is lesz, és biztosan meglesz a munkahelye, helyben Kanizsán. Csakhogy ő az ilyen segítséget nem fogadja.

Tudod hol áll ő most? A hozzászólásaiból ítélve és a reakcióiból teljesen a társadalom szélén, nincs közösség, család, amihez tartozna. És ne gyere itt a Hoxával... hogy ez lett volna neki a közösség. Neki már valódi segítség kell, nem egy-két kedves levél. Engem nem ő dühít, nehogy azt hidd! Az számomra az elkeserítő, hogy nem kér, nem kap érdemben segítséget, Ti meg itt engem vagy másokat okoltok, mert mondtunk neki néhány mondatot, ami neki nem tetszett.

Én -ha csak ennyi ír nekem priviben, hogy na, te nagyokos, szerezz nekem munkát, ha tudsz, mert én nem tudtam- biztosan segítettem volna. Másnak is segítettem már itt a Hoxán, pedig nem is ismertem, még olyan is előfordult, hogy egy hozzászólásom miatt megkeresett valaki, hogy segítsek a hozzátartózójának, és én tudtam érte tenni.

Akkor lettem volna jó, ha én is csak azt bizonygatom, hogy mennyire mellette állok, mert ilyen szörnyűség történt, és mennyire sajnálom, stb. Szóval, nesze semmi, fogd meg jól. A valódi segítséget viszont visszautasítja.

Ja és Annamari! Szerinted Hajni miből látogatja a kisfiát? Miből fog neki Húsvétra ajándékot venni? Nem bökdösődni kell, hanem értelmesen gondolkodni. Nem érzelmekkel, az már nem segít. Ésszel.