Élj! (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Élj!
Az a gond, hogy valahol félúton az önmegvalósítás felé szültem, és így most megrekedtem.
Most már nincs időm önmagamra, és ettől feszült vagyok, nemhogy még pozitív is legyek...
Szia!
Most ,ha egy kicsit belegondolok igazad van én fényt adok másoknak (másnak) de kapni nem kapok.
A szemem mindig nyitva sőt tágra tárom ,hogy észrevegyem a jót ,tanulhassak hogy abból segíthessek.
Lecsendesiteni a gondolataimat nem tudom soha nem vagyok nyugodt ..félek .Félek attól az állapottól amibe élek részese vagyok .
Nem gondolkodok azon mit csinálnék másként azon sem,hogy mit változtatnák meg magamon . Semmit másoknak sem akarok megfelelni.
Nekem az egó nem mond semmit, intelligenciám az van.
Kontrol az mikor nem teheted azt mit szeretnél nem a te hibádból kerülsz ebbe a helyzetbe ,hanem vállalsz valamit valakiért.
Nem az én vezeklésem ,hanem vállaltam vele én is mert a társam .
Igen neki adom a fényt ,az erőt az energiát a segítséget..de ez egy állapot amiből én nem erősödök és sajnos nem is kapok ,nekem idő sem jut.
Köszönöm.
Tetszik!
Most már csak magamévá kellene tennem ezeket a gondolatokat. Ott motoszkálnak lelkem mélyén, de a sok hülyeség elfeledteti velem.
A fényt nem nehéz sem adni, sem fogadni. Csak egy pillanatra kell kinyitnunk a szemünket és meglátni azokat a szépségeket, amikre a modern ember sajnos már vak. Ha egy picit lecsendesítjük a szünet nélküli gondolattömeget a fejünkben, már fél sikert értünk el. Nem kell hozzá jógagyakorlat vagy egyéb meditációs mozgássorozat - de persze az sem árt, ha ilyesmit is űzünk, sőt... - csupán annyi kell, hogy eleinte szánunk mondjuk egy percet arra, hogy nem gondolunk semmire. Ez valószínűleg haszontalannak tűnhet, hiszen sokkal jobban szeret az ember tervezgetni, fantáziálni, újraképzelni az aznapi eseményeket, illetve azon elmélkedni, hogy mit is csinálnánk másképp. Pedig ez nem így van. Csupán az egonk és az "intelligenciánk" hiteti el velünk ezt. Valójában hosszú idő után a lelkünk is lecsendesedne, sőt még az agyunk is jobban forogna a pihenő után.
Hogy mit tegyünk, ha kontrol alatt tart az élet? Egyáltalán olyan nincs szerintem, hogy az élet kontrol alatt tart. Csupán a társadalomnak való megfelelési kényszer és a már korábban említett ego tart minket gyakran túl szűk határok között. Nem kellene minden áron másoknak megfelelni, mindig mások szemében tündökölni, hiszen ez csak egy illúzió, amit a körülöttünk élünk teremtenek meg. Valójában, ha ezt az utat követjük, én úgy gondolom, hogy csak elhomályosodik a valódi énünk.
Nagyon szépen köszönöm. :)))
Jó a cikk! Igen: élni tudni kell! Vagyis sokszor áldom a sorsot, amiért viszontagságos volt a gyerekkorom: most ennek köszönhetően tanulom meg, hogy az életet tanulni kell. Rengeteg könyvet olvastam már, és tudom azt, hogy a gyermekemnek ennyivel már könnyebb lesz, mert azon túl, hogy elmondom neki: amire emlékszek, hogy mire vigyázzon: ezek a könyvek a helyes ösvényre terelik, láttatják vele a fát az erdőben!
Így kell élni! Tudatosan, szépen, boldogan, önfeledten és saját magadat beteljesítve!
Nagyon tetszik, a cikk.
Gyakran sajnos olyan nehéz átlépni a korlátainkat.
Nagyon jo a cikk! :-)))
Koszike!
Én engedném is a fényt és adnám is de...mikor kontrol alatt tart az élet nem teheted.
Akkor mit tegyél?
Nagyon jó a cikk.
Pont ma olyan "nincs kedvem élni" hangulatom van....De majd holnap:)
Jo a cikk.
Ugrás a teljes írásra: Élj!