Elhagyott életem szerelme. Vissza jöhet még? (beszélgetés)

Az ember lánya érzi ezt élete során párszor, de attól még nem törsz össze!

2-3 hét és nem így fogsz érezni!

Előtted az élet!

Ezer és egy pasi van neked teremtve nehogy már 1 miatt összeroggy!

Ér ennyit bárki is??

Egyetem, tanulás hajrá!!

Sziasztok.

20 éves vagyok, a párom (vagyis már exem..) 22. Másfél éve jöttünk össze,úgy hogy előtte mindkettőnknek sok csalódása volt,és már az elejétől éreztük hogy mi konkrétan egymásnak lettünk kitalálva. Nekem előtte volt egy 2 éves kapcsolatom,neki viszont nem is nagyon volt kapcsolata. De végig tudtuk hogy megtaláltuk a nagy Őt mindketten,egészen a szakítás előtti napig tervezgettük a jövőt,hány gyerekünk lesz milyen házunk stb.

Az első kb. 3 hónapban szinte semmi vitánk sem volt,aztán ahogy telt az idő volt olyan időszakunk hogy többet veszekedtünk,volt hogy nem. Most szeptemberben összeköltöztünk,és azt már mindketten észrevettük,hogy itt kezdett elromlani a dolog. Talán túl hirtelen jött az összeköltözés,sok inger,stressz ért közben mindkettőnket (nekem új egyetem BP-n,távol otthontól,neki is sok új dolog) amiket egymáson vezettünk le,közben pedig kb. egymás nyakára nőttünk. Sajnos én elkövettem azt a hibát,hogy januárban már elég komolyan vettem a veszekedéseket,őt hibáztattam nagyon sok mindenért :( Neki ebből egyszercsak elege lett,és január végén szakított. Már a szakítás pillanatában látszott rajta,hogy össze van zavarodva,nem is biztos benne. Először könyörögtem,akkor elküldött,aztán amikor felfogtam hogy nem,és békénhagytam, kb fél nap sem telt el és elkezdett ő irogatni (hogy hiányzom neki meg stb).A legjobb barátja pedig közben mondta neki,hogy ő külső szemmel irigylésre méltóan boldognak látott minket,és szerinte nem menekülnie kellene ha gond van hanem leülni és megbeszélni. Én is így láttam,és nagyjából 2 nap után már ő is..Leültünk beszélni,megbeszéltük min kell változtatni (akkor még nem merült fel,hogy az összeköltözés volt a gond),és hogy kitartunk egymás mellett. Ahogy összejöttünk megint (3 héttel ezelőtt) Ő pár nap után már elkezdte megint mondani,hogy örökké velem szeretne lenni, mennyire szerelmes belém. Beszéltünk arról is,megint,mikor lesz gyerekünk meg ilyesmik. Bennem közben viszont még bennem volt egy törés a szakítás miatt,hiszen nem sok idő telt el, és sokat sírtam,ha esetleg bármi "furcsát" csinált,féltem hogy elveszítem,és ezt a tudtára is adtam. Mint utólag kiderült, ő ettől nagyon feszült volt,hogy mikor mivel fog megbántani,de egyszer sem mondta ezt el nekem(csak utólag) ,és konkrétan egyik nap amikor összekaptunk és sírtam,2 óra alatt eldöntötte,hogy oké,végleg vége. Bunkózni is elkezdett. Én hazajöttem a szüleimhez,miközben kikísért a pályaudvarra végig fogta,szorította a kezemet, sírt, búcsúzásnál percekig ölelt. És nem tudott a szemembe nézni,ezt meg is mondta. Ez történt szerdán, azóta egyszer találkoztunk vasárnap, és eszméletlenül kivolt ő is,látszott rajta. Akkor azt mondta,ha együtt kell lennünk úgy is együtt leszünk,és úgy sem lesz senkije mert ha velem nem működött,biztos hogy mással sem működne. Ez a pályaudvaron volt, ahonnan engem ezután bőgve szedtek össze és hoztak haza a szüleim. Aznap még írt,hogy sajnálja,azóta nem beszéltünk. Azóta nagyon kivagyok,minden percben írnék neki,de tudom hogy nem szabad. Nagyon félek,én tényleg csak őt szeretném. Nem tudok semmire sem koncentrálni,félek,hogy elrontom az egyetemet, az elmúlt 1 hétben nem is jártam be,holnap már megyek,de tényleg úgy érzem semmire sem vagyok képes nélküle. Mit csináljak? Van rá esély,hogy visszajön?