Életem fekete lyuka (beszélgetés)
Ezt úgy értettem hogy már próbálkoztam több dologgal is-ami sajna nem jött be- de még ugyanúgy akarnék tenni valamit ha tudnám mit csináljak,de tehetetlennek érzem magam. A mamám már nagyon öreg,ha nem akar jönni én nem fogom erőszakkal magammal hurcolni.A tesóm nem sajnálom mert ő is elherdálja a pénzt ahelyett hogy gyűjtene hogy eltudjon innen menekülni.Apámnak már sokszor mondtam hogy ne foglalkozzon semmivel és menjen el.
De ő egyáltalán akar változtatni? Mert az is lehet, hogy beletörődött anyád állapotába, és éli a világát mellette.
Most azt írod, hogy valamit tenni akarNÁL (ennek mi a feltétele?), de igazából költözni vele nem akarsz, elvben pedig nem támogatod, mert a nagyinak legyen meg az akarata és nyugalma, ez fontosabb, mint apádé, a tesód szekényke... Mentségeket gyártani magának apád is tud, az nem segítség, hogy egy követ fújva paccsogtok a langyos dagonyában.
Beszéltem róla,szerinte ez lustaság,jellemtelenség stb. nem pedig betegség.55 éves apám,még szerintem kezdhetne új életet.
Apáddal elbeszélgettél már, hogy miért is vette el anno és mi a baja anyádnak?
Mert ez nem lustaság, ez betegség
Többeknek a betegség a "lábtörésnél" kezdődik, mert az látszik, azt lehet sajnálni.
Az idegbetegségek fogalma az csak lustaság, elhagyja magát, sajnáltatja magát stb.
Ezért ne utáld magad. Szüleid igy élnek, igy mennek tönkre. Gondolom nem fiatalok, korosak ahhoz hogy váljanak. Nehéz egy megszokott életet felrúgni, különösen olyan körülmények közt ahogy ők élnek
Kemény vagy mint a vidia
Hallottál már elme/idegbetegségekröl?
Tudom hogy apám is hibás,de mostmár mindegy,valamit akkor is tenni akarnék.Biztos ellátott,de nevelni apám nevelt és a nagymamám,anyám részéről érdekes nevelést kaptunk,általában nem törődött velünk,ha meg igen csak baj volt belőle.Példul nővérem nem, akart vele menni az erdőbe sétálni,anyám pedig a pulcsiját húzva akarta elvinni,majdnem megfujtotta,mikor apám észrevette és rászólt. Igen bevette a bogyókat,többször is láttam.
És biztos h bevette a gyógyszereit?
Mikor megszülettetek,gondolom ő látott el.Utâna már bocs,de kicsit apád hibája is,h ez lett.Miért hagyta ennyiben?
Mikor kicsi voltam már akkor is ez volt.Nincs olyan emlékem anyámról ahol ne így viselkedett volna.A pénzt nem tudom mire költi,volt olyan hogy több 10 ezer Ft-ot ellopott apámtól és hogy mire költötte az számomra kérdőjel.Ezen már én is gondolkoztam,de nem tudom.Ha pénzt kér buszozásra,kávéra,csokira,kajára,ruhákra,cipőre kér.(bár ezer éve nem vett magának új ruhát)szóval mondani sokmindent mond,de hogy igazából mire költ???
Nem szabad lett volna , hogy eddig fajuljon a helyzet!Valami kiváltotta ezt nála, hogy semmit nem csinál, ez nem tegnap alakult ki.Mire költi a pénzt, mire kell neki?
Én azt nem értem,h fajult idáig a dolog?Tênyleg 26éve ez megy?Mikor kicsik voltatok mi volt?Azét valhogy elkezdődött.Apátoknak akkor kellett volna lépni.Egyáltalán,h lett ilyen minden?
Attól hogy én élni fogom a saját életem még sajnálom apámat mert ő nem,vagy nem értem pontosan most mire célzol?
Ez így rendben is van, éljétek a saját életeteket, de akkor minek a siránkozás, hogy jajj szegény?
Barátnőm mostohaanyjával ugyan ez volt. 20 évig mást se csinált, csak nézte a tv-t, cigizett, és követelőzött, és sírt, hogy ő milyen beteg. (szervi baja semmi nem volt amúgy)
Jelenleg elmegyógyintézetben van, és gondnokság alá van helyezve.
Semmit nem lehetett vele kezdeni, csak ezt.
Én majd a barátommal szeretnék elköltözni egy saját lakásba csak még gyűjtögetünk,de most is akármikor odaköltözhetnék hozzá,szóval velem nincs gond,de a tesóm szinte semmit nem ad be otthonra de még így sem marad hó végére soha pénze.A mamám alig tud menni,81 éves ő már nem megy onnan sehová,megmondta nekem mikor felajánlottam neki hogy ha elmegyek jöjjön velem.
A mama sincs odaláncolva, meg a tesó sem (meg önálló felnőtt a tesó), te sem gyökereztél a földbe. Ha nem is a szél rózsa minden irányába akarnátok szétszóródni, van három kereső felnőtt és egy nyugdíjjal rendelkező idős asszony. Ez nem akarás.
Nehéz dolog az biztos nem irigyellek tudom mit élsz át...sajnos valóban semmit nem tehettek csak egyet ti mentek el onnan hiszen kirakni nem tudjátok ha része van a házba.Kérdés valóban megéri-e igy leélni egy életet akár édesapádnak akár nektek hogy Ő tönkreteszi az egész életeteket.Persze nehéz lépni,otthagyni mindent és uj életet kezdeni.Egyenlőre türnötök kell,levegőnek nézni nem beszélni vele,nem adni neki se ételt se italt se pénzt.
Csak egy ötlet:nem lehetne hogy apud épitsen a tanyán egy másik házat?magatoknak?beadni a vállópert átköltözni aztán ha zaklat...
vagy orvoshoz vinni hogy megnézzék mennyire van huzat a fejébe.
De akarna,már az sem érdekli hogy semmije nem lenne,de a mamám+tesóm miatt nem megy.
Előbb kellett volna lépni. Visszamenni már nem lehet az időben, de ha édesapád NEM AKR változtatni, mert inkább a tanya, mint a nyugalom, akkor ez van.
Jó,akkor azon ritka alkalmakkor mikor siker lenyúlnia a piát,akkor iszik.Volt pszichiáternél felírtak egy gyógyszert és kész,semmi változást nem vettünk észre,mi is voltunk vele pszichológusnál és semmi.Csak általános tanácsokat adott,+gyógyszer de semmi változás.Már sokmindent megpróbáltunk.
Azt mondod lenyulja a bort,de nem iszik,akkor virágot öntöz vele vagy mit?Beteg,szerintem depressziós,nincs késztetése arra,hogy dolgozzon,valamit csináljon,nem érdekli semmi-gondolom-Orvos a megoldás psychiáter!!!
Először is léteznek családsegítő szolgálatok, ahol a megfelelő szakmai segítséget fogják nektek ajánlani, de egyébként simán orvosi segítség kell.
A ház fele anyámé és egyébként is az anyám szüleitől kapták a telket és a házat így apukám sajna nem tud ilyesfajta ultimátumot adni.
Sziasztok! Nem ő nem iszik(nem is lenne rá miből,bár ha véletlenül kint felejtünk például 1 üveg bort azonnal lenyúlja)Nem tudom kihez lehetne fordulni ezzel hogy lusta és "semmirekellő" ezzel nem mehetünk dokihoz, vagy igen?
"Utálom magam miatta, de rá kellett jönnöm, hogy édesanyám tönkre tette az egész család életét"
Ha utálod magad miatta, akkor azzal nem teszel jót sem magadnak, sem másnak. Inkább fogadd el, hogy így érzel.
Amit leírtál egy játszma, amiben mindenkinek megvan a maga szerepe, amit el is játszik szépen. Senki nem ártatlan áldozat, mindenki mondhatja azt, hogy NEM. Ha nem mondja akkor belemegy a játékba. Tényleg kell szakember, csak az a kérdés, hogy ki akar változtatni? Mert ahhoz bizony áldozatot kell hozni, anélkül nem megy.
Én valahol mélyen megértem ezt a problémát, bár az én anyámat nem a lustasága miatt kellett hanyagolnom, hanem a mocskos viselkedése végett. Ketten vagyunk testvérek, a húgomat az egekig magasztalja, engem lenéz, mert vidéken lakom. Tulajdonképpen a nagyszüleim neveltek engem, a húgomat Ők. A Húgom külföldön dolgozik, bár felmutatni semmit nem tud, mégis ő a szent. Én két gyereket szültem, építkeztem, a nagyszüleimet ápoltam, felém se nézett!!! Most, hogy rendbe van az életem, próbálja üldözni a párom. Természetesen elvárja, hogy én főzzek, mossak rá is, mert így többet tud spórolni a tesómnak! Nekem most telt be a pohár, vagy kinyílt a szemem? Nem tudom!!!
Nem volt szó arról,hogy kiteszem.Előtte megkapná, hogy változzon,mert ez lesz. Ha fontos neki a család, akkor nem az utcát választja.
További ajánlott fórumok: