Egyedülálló nőként gyermeket vállalni (beszélgetős fórum)

Én is sokat gondolok erre, hogy mi van, ha meghalok. Kötöttem pl baleset biztosítást. Mikor beteg vagyok is mindig megfordul a fejemben! Van valami olyasmi rendelet, hogy nagyszülő sem vállalhatja, ha akkora korkülönbség van. Igaz, vannak még rokonaim rajtuk kívül is. Egy keresztanya jól jött volna sokszor... Csak nem vagyok vallásos. Tény, a férjem én is gyerekvállalás után találtam meg, bár volt hosszú kapcsolatom így is (aki miután szetmentunk, még csak nem is köszönt a fiamnak!). De alapvetően bizony az én egyedüli felelősségem a fiam. És ez sem kis teher. Gondolj bele, hogy az összes döntés a tiéd, akkor is ha beteg pl, mikor hívod rá a mentőt (velünk megtörtént), melyik oviba, iskolába iratod be, hogy jut el oda, míg te dolgozol, szünetek. Nagyszülő is nagyon fontos, hacsak nem te osztod be az időd, ami sokszor éjszakázást is jelent. Én megbeszélném velük, számíthatok e rájuk ilyen esetben (én igen).

Nomeg az erő. Én sosem fogom elfelejteni, hogy egyedül szültem, senki nem volt mellettem...

Nagyon elgondolkodtatott amiket írtatok. Nagyszülők nélkül tényleg felelőtlenség egyedül szülnöm. Még az anyagiak csak-csak. De és ha meghalok míg ő kiskorú, ki neveli fel...

Csak hát nem tudom elképzelni, hogy ne legyen gyerekem a jövőben. Viszont igazi társat úgy érzem már nem fogok találni.

Te sem 100%-ban egyedül voltál, mint a fórumindító lenne. Anyukád, húgod is csak segített ebben-abban.

Ha az ember tök egyedül van, vagy sok tartalékának kell lennie, vagy nagyon nagy a kockázat.

Mi van, ha elveszíti az állását és hónapokig nem talál másikat? Mi lesz a gyerekkel egy esetleges hónapokig tartó betegség alatt? Táppénzből nem sokáig lehet húzni. Vagy ha esetleg kórházba kerül? Oké, ezek nem törvényszerűek, de előfordulhatnak.

Persze, sokan felnevelték egyedül is, de általában azért valami családtag csak volt a háttérben.

Én is elváltam, egyedül neveltem a fiam, de ő akkor már iskolás volt, nem újszülött. És szerencsém volt, mert beteg sem voltam, munkám is volt. Anyagilag azért így is nehéz volt.

De pszichikailag ís, mert nem volt kivel megosztani a terheket, megbeszélni a gondokat, null-24-ben egyedül volt az ember készenlétben. És a félelem ott volt a háttérben, hogy ne történjen semmi, míg felnevelem.

Nem, de a vállalás, az bizony lehet egyedül.

Se gyerektartás, se láthatás. Nem mintha a kettő összefüggne, de semmi kapcsolat a gyerek(ek) és az apa között.

Szerintem azért egy nő általában automatikusan vállalja a gyerekeket válás esetére, még akkor is, ha azt hiszi, tényleg örökre együtt maradnak.

Szerintem nem ő a szűklátókörű, hiszen gondol a jövőre és nem mások segítségére számít. Nem akar önzően, magára gondolva mindenáron gyermeket, hanem számol a gyermek jövőbeni helyzetével, érzéseivel.

Gondolj csak bele, hogy manapság sokaknak egyedül megélni is nehéz - főleg, ha munkát is nehezen talál.

Persze, elmondható, hogy boldog anyuka valaki, de a gyermek ellátását is biztosítani kell. Azon túl az iskola, a képzések.

Aki elválik, az is egyedül vállalja a gyereket.

Anyám engem, és később a két húgomat is így vállalt. Az én apámtól két éves koromban vált el, a húgaim apját úgy hagyta ott, hogy a kisebb húgom egy éves volt, a nagyobb se volt még három.

Én a két lányom apjától váltam el még a lányok kicsi korában, nem voltak emlékeik az apjukról.

A nagylányom 18 évesen megkereste az apját. Nem mondta el pontosan, mi történt, csak annyit mondott: igazam volt, hogy elváltam tőle.

Olyat is ismerek, aki tudatosan csak donort keresett - de ezt meg is mondta a férfinak, azzal, hogy soha nem fogja sem tartásdíjjal, sem hasonlókkal zaklatni. Gyönyörűen felnevelte a szép és okos lányát.

Én is egyedülállóként vállaltam gyereket.

Többet és tudatosan nem tenném! Nagyon nehéz időszakaink voltak, hol lelkileg, hol anyagilag... De úgy igazán. Most nyáron is volt egy mélypont, és biztos lesz is még.

Végre nem foglalkoztatja az apja! Pedig már gondolkodtam, hogy ha annyira akarja, megkeresem neki. Szerencsére nem tartott ki, úgyhogy ezt a rossz részt egyelőre nem kell megélnem. Imádom a fiam, de másokat ugyanerről inkább lebeszélnék...

Már miért lenne felelőtlenség? Ennyire ne legyél szűklátókörű!

Nem biztos, hogy egyedül marad az anya örökre, lehet később is párja, de ha kicsúszik az időből, akkor sosem lesz saját gyereke.

Nekem 1 gyerekem lett, sok időm elment a fölösleges lombikokra, aztán egyedül hagytak. Mégis sajnálom, hogy még egy gyerekre nem maradt már időm. Bánt, hogy az a gyerek az orvosok időhúzása miatt nem születhetett meg, de boldog vagyok, hogy egy csodálatos kisfiam van.

Ritka, hogy valaki mellett annyira nincs segítség, hogy ne bírjon el a feladattal, legtöbbször azért megoldódik minden, még ha nehéz is.

Azért, mert a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 2015. szeptember 1-jétől hatályos módosítása értelmében, a bölcsődében és az óvodában az ingyenes étkeztetésre való jogosultság kiterjed:

a) rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermekekre

c) akinek a családjában tartósan beteg vagy fogyatékos gyermeket nevelnek,

d) családjában három vagy több gyermeket nevelnek

e) nevelésbe vételét rendelte e| a gyámhatóság,vagy

f) családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg a kötelező legkisebb munkabér személyi jövedelemadóval, munkavállalói, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékkal csökkentett,azaz nettó összegének 13o %-át.

Ez az összeg 2019-ben nettó 128.810 Ft/fő volt.

De miért?

Rgyv-sek sem vagyunk,egyszerűen nem értem ha a sulikban fizetős itt miért nem.Van aki csekket kap,pedig gyereklétszám egyezik..szóval elég érdekes.

Én is fizettem a kollégiumért és menzákért a 2 sulisomnak.

Most azt nem értem az oviba miért nem kell étkezést fizetni.