Egyedülálló nőként gyermeket vállalni. (beszélgetős fórum)

Ha valaki már konkrét célokat foglmaz meg az már az első lépése annak eléréséhez. Ezt spirituálisan bevonzás törvényének nevezik, a pszichológiában feltételes előkondiciónálásnak nevezik.

Remélem a fórumindító megossza majd velünk a további gondolatai és élményeit.

Arra kíváncsi lennék, hogy a fórumindítónak milyen elképzelései, álmai vannak a baba vállalással kapcsolatban. Mivel egy határozott elképzelés az már olyan cél is lehet, amit meg lehet valósítani.

Ha megvan a térkép, akkor már könnyebben lehet végig menni az úton. De ez fordítva is igaz, aki nem tudja, hogy hová akar eljutni, annak semilyen térkép nem tud segíteni.

Remélem megossza ezeket a gonolatokat, vagy legalábbis magában majd rendszerezi és el éri az álmát.

Azt még itt fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy nem is kizárólag a nő hibája, ha 1 alkoholistát választ párnak, vagy vele vállal gyereket.

Általában az ilyen nők hasonló kapcsolatok elszenvedői gyermekkorukban is, nagy csodát változás terén azért nem lehet várni.

Arról nem is beszélve, hogy sok esetben már az alkoholista/nárcisztikus kifejezetten előrelépés az előzményekhez képest.

Na de ilyen az élet, ezzel kell jól gazdálkodni, amink van. :)

Sok pro és kontra érvet lehet felhozni az egyedüli szülőség ellen és mellett. Mindenesetre érdemes lenne elöszőr végig gondolni, hogy mi a valós időkereted. A második estben átgondolni, hogy ténylegesen egyedül akarsz belevágni a baba projektbe, vagy valamilyen alap elképzelésed lenne egy ideális apajelöltre attól függetlenűl, hogy a te személyes kapcsolatod milyen lenne vele.

Ha a fórumban elhangzott konzvekvenciák után is úgy érzed, hogy egyedül lesz a legbiztosabb a gyerekvállalas, akkor érdemes már előre felmérni, hogy szűkség esetén kikre tudsz majd támaszkodni, mert egy felelősség teljes gyerek nevelés nagyon-nagyon hosszú távú elkőteleződést jelnet.

Ha ennyire akarod és elhívatott vagy, akkor biztos, hogy olyan döntést hozol, ami a lehetőségek közül a legjobb megoldás lesz.

Nem a gyerek hibája, mégis ő lesz az elszenvedője.

A gyerek ragaszkodik az apához, anyához.

Ezért nagyon nehéz egy ilyen esetben például elszakítani a gyereket a családtól, fizikailag és pszichésen is, miközben a gyerek valószínűleg ezzel jár jobban.

Ezt utána hogyan kezeli vki a gyerekével, mondjuk az megint jó kérdés...

Már bocs, de ha egy alkoholistát, nárcisztikust stb. talál valaki apának, az sem a gyerek hibája. És sok esetben mindezek ellenére pont a gyerek az, aki ragaszkodna az apjához is.

Nem értünk egyet, de ez nem baj.

Szerinted joga van egy nőnek eldöntenie, hogy kell-e apa, szerintem meg önző dolog eleve kizárni a másik szülő megismerését.

Nem voltam hasonló helyzetben sem, de kívülről azt gondolom, hogy szabad.

Számomra ez elfogadható.

A legtöbben sztem ítélkezni fognak, holott mennyi, de mennyi olyan nő van, akiknek az érdek, az anyagi okok a legfőbb 1 gyerekvállalásra. Ehhez képest az, hogy 1 nő gyereket szeretne, és nyíltan vállalja, hogy azért így, mert már semmit nem remél a pasiktól/lusta/nem akar az ismerkedésre több energiát pazarolni, nekem még az elfogadhatóbbak között van.

Nem ítéltem el, és mint írtam is, tudom, hogy az sem garancia anya-apa felállásra, ha egy pár vállalja a gyereket.

De úgy gondolom, hogy ha igazán jó anya szeretne valaki lenni, akkor arra is gondol, hogy a gyerekének milyen lesz megélnie azt, hogy apa csak egy donor volt az életében.

Attól, mert vannak rossz apák, még nem jelenti azt, hogy az összes az és a gyereknek nincs szüksége, nem vágyik az apjára. Ha pedig eleve indul az élet, hogy az apa csak a spermájával van jelen, az azt is jelenti, hogy szándékosan fosztják meg az egyik szülőjétől.

Persze, meg lehet tenni, csak azt kérdeztem: jogos-e a gyerek szempontjából, szabad-e eleve így kezdeni?

Rájött FI, hogy telik az idő, és ha gyereket akar, azért neki is tenni kell.

Megértem én is egyébként, hogy vki az egyedüllétben gondolkozik, vannak olyan csalódások az életben, amiket nem lehet kiheverni, vagy nem az idő fogja meggyógyítani a dolgokat, hanem a cselekvés.

Sokkal rosszabb helyre születnek gyerekek, ezt már a kérdésből, vagy a gondolatból megállapítható.

Amíg olyan embereknek is van joga gyereket vállalni, aki már bizonyította is, hogy 1-2-ről nem is akart gondoskodni...

Egyáltalán semmi rosszat, elítélendőt nem látok ebben, csak azért ezt tényleg át kell gondolni, de csak saját maga és a gyerek miatt.

Azért 30 évesen még ne legyen kapuzárási pánikod. :) Főleg ma, amikor 40+ is simán szülnek a nők első babát.

Az, hogy otthon dolgozol, nem zárja ki, hogy eljárj otthonról, társaságba, utazni, stb. ahol tudsz ismerkedni, bár belátom, hogy nem olyan egyszerű feladat.

Ugyanakkor ha igazi jó anya szeretnél lenni, és feltételezem, hogy ez a célod, akkor ne úgy indítsd, hogy a leendő gyermeked megfosztod az apjától. Gondolj arra, hogy neki is vannak jogai, és alapvető, hogy joga van az apjához. Persze tudom, hogy ideális esetben sincs mindig ott az apa, de eleve úgy indítani, szerintem nem túl szerencsés. Nekem ilyenkor mindig eszembe jutnak azok a gyerekek, akiket a szülei nem nevelték fel, hanem nevelőszülők, intézet, szerencsés esetben örökbefogadó szülők neveltek fel, szép gyerekkoruk volt, és mégis, többségük kíváncsi a szüleire, és felnőtt fejjel minden követ megmozgatnak, hogy találkozhassanak velük.

A jó alvó, nyugis babás anyukák hangoztatják általában, hogy ők mekkora tuti anyukák, közben meg leginkább szerencsések.

Persze legvalószínűbb, hogy mindkettő, de a lényeg, hogy fogalma sincs senkinek, hogy milyen terhessége lesz, milyen gyereke, milyen lesz a babázás. Ezért jobb felkészülni, amire lehet és minimalizálni a lehetséges változók számát. Erre jó egy Apa.

Mert, amit ők kibírnak ilyenkor 1 nővel... arra csak az igazi apák képesek.

A gyerekvállalás előtt érdemes lenne egy apa lehetőségét, attól függetlenül, hogy házassági vagy egyéb viszonyba lennétek egymással. Néhány helyen láttam, hogy harminc pluszos férfiak apasági ajanlatott tesznek egyéb kötelezetség nélkül. És azt hiszem itt a hoxán is volt ilyen.

Amúgy az érdekelne, hogy miért zárkoztál be ennyire? A homeoffice még nem zárja ki, hogy munka után kimozduljál, mert kijárási tilalom már nincsen.

Mi az oka, hogy ennyire alul értékeled magad az ismerkedési lehetőségek terén?

Ha már Rák vagy - ahogy én is, tehát "hazabeszélek" -, akkor nagyon is megértelek, hogy szeretnél gyereket, gyerekeket, családot...

Csak azért gondolj arra is néha, hogy annak a gyereknek, akit hajlandó lennél egyedül is felnevelni, sokkal egyszerűbb lenne az élete egy nem-csonka családban...