Egyedülálló nőként gyermeket vállalni. (beszélgetős fórum)

A harminc+ az elég tág. Van ismerősöm, aki harminc után bepánikolt és 33-ra megszülte a ikreket. Majd két-három évvel később megbánta, hogy megvárhatta volna ezt plusz pár évet. Egy másik ismerős nagy csalódások után 36 évesen ismerte meg a párját és két évvel később tőkéletes harmoniába várta a babájukat.

Néhány visszajelzés alapján a gyerektelen pasiknál 36-38 év körül kapcsol be az apaprogram, hogy gyereket akarnak.

A vágyad teljesen érthető. Én is gondolkodtam hasonló dolgokon a te korodban. Amit írtam, nem azért írtam, hogy elvegyem a kedved, csak hogy esetleg megvilágítsam ennek a kérdésnek egy-két olyan oldalát, ami szintén lényeges, de nem biztos, hogy gondolna rá az ember, mikor egy kisbabára gondol. Én legalábbis nem sokban gondokodtam tovább annál, mint hogy babázom, csak aztán láttam a tesómékat. Igaz, nekem még mindig több hátországom lett volna, mert akkor még egy teljes család állt a hátam mögött. Szívesen írnék Neked egy privit, de mivel anon vagy, így nem megy.:)

Minden esetre, nagyon sok erőt és szerencsét kívánok!

Meg idoben vagy, de megertem; hogy ez az ingerszegeny allapot is megvisel.

Azert en adnek meg eselyt az apa-keresesnek; netes tarskereso; hobbiddal kapcsolatos csopi; rendezveny.

Sokan dolgoznak kavezokbol is HO, akik nem akarnak 1edul otthon lenni.

Ne haragudjatok nem tudok egyesével válaszolni.

Természetesen "Papa mama gyerekek" lenne az ideális, de 30+-osan be kell látnom, én nem kellek már senkinek. 20-as éveimben akadt 1-2 udvarlásra próbálkozó, de vagy a plátói szerelemre vártam, vagy nem tetszettek. És bár nem vagyok még olyan idős, de a társasági életem a boltba járásban kimerül mert homeoffice-ban vagyok lassan 2 éve. A vírus helyzet miatt ki tudja meddig még. De amíg bejártam addig sem tudtam felmutatni egy épkézláb párkapcsolatot sem.

Nekem ez nem megy.

Hogy miért akarok attól még gyereket? Mert látom milyen boldogság akinek van. Már 10 évesen a jövőbeli gyerekeim nevét írogattam, terveztem. És rák a horoszkópom. :)

Napirend kérdése. Ha beálltok egy fix napirendre, ha nem Rajtad alszik, hanem kiságyban (nem, nem sírni hagyod, ha sír, felveszed, megnyugtatod, utána megint leteszed), akkor simán bírható.

Ém is látom, hogy sokan nem boldogulnak, nem értem, hogyan, újszülött napi 18 órát alszik még, ez böven elég idö kell legyen egy felnöttnek pihenni, házimunkázni, stb. Igen, lehet, hogy ebbe a 18 órába nem esik bele minden éjszakai óra, de amíg nem kell dolgozni, nagyobb tesóval foglalkozni, lehet nappal aludni, ha a baba is alszik. Nekem itt még rengeteg idôm volt a baba mellett.

Ha nagyobb lesz és visszamész dolgozni, a betegségek, rövid bölcsi-ovi-suli nyitvatartás miatt vagy segítség kell (akár fizetett) vagy olyan munka, ahol lehet home office-ban is lenni. Nálunk pl elég rugalmasak ebben.( Elmész korábban, gyeteket elhozod, otthonról még dolgozol). Vagy valami, ami rugalmas.

Amúgy ugyanúgy jár Neked TB-s lombik, mintha lenne férjed, "csak" a donort kell fizetni, ami kb 200 e Ft körül lehet.

Gondolom az,hogy a 9 hónap alatt lehet bármilyen probléma, nem is jutott eszedbe. Mit csinálnál, ha veszélyeztetett terhes lennél ? Nekem pl.az utolsó 4 hónapot végig kellett feküdnöm, se háztartás, se ok nélküli felkelés, csak mosakodás, WC-re menés volt szabad. A férjem eljárt dolgozni, ő vásárolt, vitt engem orvosi vizsgálatokra, amit kellett, intézett. Anyukám néha volt nálunk pár napokat, akkor főzött, takarított.

Ha semmi gond nem lenne a terhességed alatt, utána is nagyon nehéz eleinte, főleg az első pár hónapban.

Én nem vállalnám ennyire egyedül, de azért nem beszéllek le, mert a legcsodálatosabb anyának lenni, és naponta látni a kisbabánk fejlődését, mosolyát, ahogy nyílik az értelme. Aztán később ahogy kimutatja a szeretetét, és anya,gyerek kölcsönösen egymásnak, az semmihez nem hasonlítható. :)

Remélem, találsz egy apajelöltet leendő gyermekednek, mert mégiscsak a család az igazi : anya, apa, gyerek(ek).

Nem írt ilyet, én is felhoztam korábban az apa-témát, még ugye nem reagált az FI.

Rengeteg ok lehet mögötte, amiért vki már eleve ennek a lehetőségében gondolkozik.

Lehet, hogy ennyire önző, és bele sem gondol a potenciális gyermek helyzetébe, lehet, hogy ő is így nőtt fel és pontosan tudja, hogy milyen. Ki tudja milyen tapasztalatai voltak a férfiakkal, apákkal...

Engem az érdekelne nagyon, hogy mondjuk az FI-t is, mi motiválja a gyerekvállalásra? Mi az, ami annyira motoszkál bennük, vagy mi az a cél, ami miatt annyira gyereket szeretnének, hogy ezért kb. bármire képesek?

Senkit sem szeretnék megbántani, de érdekesnek és szomorúnak tartom, hogy milyen természetes az, ha az apa pusztán a spermadonor szerepére kell.

Anyukának milyen lesz, hogy fogja megoldani az életét, ez is nagyon fontos kérdés, de mi van a gyerekkel? Az valahogy senkiben sem merül fel, hogy netántán neki jó lenne egy apa? Mondjuk a saját apja?

Persze, tudom, hogy sok család felbomlik, apuka kikerül a képből, stb. de hogy már alapjaiban úgy tervezzünk "családot", hogy abban nem szerepel az apa... ez nekem nagyon furcsa.

Joga van minden nőnek egyedülállóként szülni, de kérdezem én: a gyereknek nincs joga ahhoz, hogy legalább megpróbáljunk neki anyát ÉS apát is adni? Eleve eldöntve, hogy neki arra nem lesz szüksége?

Rengetegen vannak, akiknek semmi segítségük sincs, még is egyedül (kénytelenek) képesek megoldani mindent.

3 császárom volt, frászt kaptam volna, ha anyám vagy anyósom oda cuccol szülés után segíteni napokra, hetekre.. 😬

Csak szoptatott 😀😀🤦‍♀️🤦‍♀️

Szerintem meg igenis jo, ha van segitseg. Nyilvan meg lehet csinalni mindent egyedul is.

Az elso szules utan par napig felkelni is nagyon nehezen ment. Jo volt; hogy itt volt anyukam, es volt kaja.

A masodik szules utan meg az elso itthoni nap egyedul maradtam ket gyerekkel, covid elso zaras, még kajat se tudtam rendelni. Megoldottam, plusz szerencsere mar szules utan 20 perccel fitt es üde voltam, igy nehezemre se esett semmi.

Szoval egyreszt minden szules mas, masreszt amig nem volt gyerekem, en sem ertettem, hogy mennyivel masabb, szabadabb eletet eltem.

Pl barmikorra kerhettem idopontot egy szemoldokfestesre, mert nagyjabol annyit jelentett, h bezartam magam mogott az ajtot es elmentem. Most egyeztetenem kell a ferjemmel, vagy vkivel, aki vigyaz addig a gyerekekre.

Ha az anyagiak engedik, es vagysz ra, vallald, de szerintem nem konnyu segitseg nelkul. Meg lehet oldani persze, masok is megoldják, akik elvaltak vagy nem igy tervezték. De azert tudatosan tervezve más.

Meg az eletminoseget nezve se mindegy, hogy osszeszoritott fogakkal megoldja az ember, vagy jol erzi magat a boreben.

Tisztelet a kivételnek ezeket minden új anyuka egyedül csinál, csak még a férje után is pakol, takarít és mos rá.

Az egyetlen, ami gond lehet, az az anyagiak, ha azok megvannak biztosan, akkor simán bevállalnám én is egyedül. Ez viszont elég alap kell legyen, mert ki tudja mennyit és mit tudsz mellette dolgozni. Bár olyan munkák is vannak, amikt mellőlük is megoldhatóak.

Szerintem az tök beteg, mikor anyuka odaköltözik, mert "szegény" nem bírja.

Az viszont tény, hogy azért fárasztó egy gyerek 0-24-ben, ha nincs akire ott tudod hagyni néhány órára...

Szóval ha nem is a legideálisabb, azért megoldható...

Egyedül?

Én nem vállalnám.

Mindenképpen kell.

Kérdés, hogy mennyi segítségre van szükséged és miben.

Attól is függ, hogy hogyan alakul a terhességed is, munkahelyeden mennyire tűrik meg a tp-t.

Anyagilag mit engedhetsz meg magadnak, pl. ételt rendelsz, takarítónőt fogadsz, ilyesmik.

Barátnők, rokonok?

Érdemes átgondolnod, hogy milyen partnert tudnál bevállalni esetleg apának.

Vannak olyan férfiak is, akiknek fontos, hogy gyerekük, családjuk legyen, ha pusztán férfiként nem is "főnyeremények", érdemes lehet más szemmel válogatni.

Nem tudom hány éves vagy, milyen helyzetben, 1 idősebb gyermek örökbefogadása is megfontolandó, de egyedülálló nőként ez sem egy egyszerű procedúra...

Szerintem, nem is igazán az ilyen gyakorlati feladatok a nehezek, bár ennél is jó, ha van valaki, akihez fordulni lehet tanácsért vagy hogy besegítsen, ha kifogy az erőd testileg vagy lelkileg. Terhessége válogatja, hogy ki mennyit bír. Egy veszélyeztetett terhesség esetén nem is szabad nagyon ugrándozni, és a szülés utáni felépülés sem zökkenőmentes mindenkinél, pláne mondjuk egy császár esetén.

A gyed alatt talán még el is lehet boldogulni. Igazán akkor lehet gond, ha már visszamentél dolgozni. Én legalábbis ezt látom a tesóméknál. Mert nem mindig könnyű elmenni táppénzre, ha beteg a gyerek, vagy úgy alakítani a munkarendet, hogy ne a te gyereked legyen az első gyerek a bölcsiben, meg az utolsó is, akit haza visznek, hogy ott tudj lenni az eseményein, el tudd helyezni a szünetek alatt, mert a szabi messze rövidebb, mint a szünetek hossza és végig táborban sem lehet, főleg mikor kicsi.....valamint, nem mellesleg, hogy legyen néha egy szusszanásnyi időd magadra, mert néha neked is fel kell tölteni az elemeket. Ezeket még gyakran két szülővel sem könnyű megvalósítani, ha pld mindkettőnek sok időt és energiát igénylő állása van.

Én úgy vélem, annak alapján, amit magam körül tapasztaltam, kell egy csapat. Ilyenkor jó, ha van egy nagyszülő, nagybácsi, nagynéni, vagy ha nem is feltétlenül közeli rokon, de baráti kör, aki gond esetén besegít.

Stabil anyagi háttérrel minden menni fog.

Gondolom van hol laknod - ház, lakás.

Van stabil munkahelyed, jó fizetésed.

Felmérted kik jöhetnek számításba megfizethető segítségként.

Mesterséges megtermékenyítés kb. fél milla.

2 évig nehéz lesz, utána nagy segítség a bölcsi, ovi.