Egy kedves szó a depresszió ellen (beszélgetés)
Tudod, hogy nagyon szívesen segítünk, de azt kívánjuk Neked, hogy bár ne lenne szükség arra, hogy segíteni próbáljunk. Igaz, hogy akkor nem írnál ide és nagyon hiányoznál, de bízom abban, hogy amikor eljön ez az idő akkor is benézel ide és Te írod majd, hogy mit, hogy kellene csinálni.
Eddig más néven voltam itt a fórumon(privin írtam).Olvass vissza,és meglátod a hasonlóságot köztünk.Arra még nem volt itt idő meg alkalom,hogy elmeséljem a lányoknak és neked is hogy én hogy jöttem vissza 8 évesen a halál markából.Majd egyszer lehet arra is sor kerül.
Pedig én is irigykedek és nagyon. Biztos jót fog tenni, ha másért nem akkor azért, mert csak Magaddal foglalkozol illetve Veled foglalkoznak.
Az meg az ő bajuk!! Hogy egy világ ünnepen házasodtak össze! Az úgy nem is különleges! Szerintem minnél hétköznapibb napon tartunk bármilyen házasság vagy eljegyzéssel kapcsolatos dolgot annál jobb! mert az a nap már tényleg a MIÉNK !!!
Nem szabad mindig magadat marcangolni,hogy kinek mit rontottál el(pl.esküvőn)Te óriási bűntudatban élhetsz!!!
Akkor te is nagyot csalódhattál. Gondolom akkor egyedűl vagy. Vagy nem?
Köszönöm!!!! KÖSZÖNÖÖÖÖÖÖM!!!
A testvérem december közeoén, a férje karácsonny estéjén született, az esküvőjük is karácsonykor volt, ennek már 15 éve lesz év végén...
Kellemetlen, mert pont karácsonyi ünneppel van egybekötve...
Szeretet adni sosincs késő!
Csak azért mondtam,mert akkor nem tartanák itt.
Végső elkeseredés? Miért?
Igen a csalódások miatt betartjuk azt a bizonyos 3 lépés távolságot.Ezért élek én is burokban és magányosan.Kaptam itt már tanácsokat amit észben tartok.A szereted adagold lassan mindenki felé(hogy ne járj úgy mint én)de ne hagyd hogy kihasználják.
Most már én is önzetlenül adom mindenkinek végső elkeseredésemben,hogy eddig nem tettem.
Hát nagyon sajnálom, és együtt érzek veled. Nekem is volt egy ilyesmi, csak nekem bélelzáródás volt, és még az ügyelet se tudta, csak puffadtam iszonyat fájdalmaim voltak, már egy csomó gyógyszert bevettem, de semmi nem hatott. Annyit hánytam, hogy azt mondták az már.....micsoda volt. Kb másfél nap után kerültem korházba mikor megszondáztattak, de már levegőt se kaptam, szóval könyörögtem az oxigénért. EGy darab volt az egész korházba, és hála megkaptam. Teli voltam csövekkel, mozdulni se bírtam, majdnem megműtöttek, de két nap után beindultak a dolgok :) Egy pokol volt.
Az nagyon rossz lehetett! Én is asztmás vagyok! nekem is voltak korábban nagyon durva rohamaim! De Hála istennek megtanultam kezelni ezeket a helyzeteket! Örülök, hogy nem történt bajod! Egyébként neked nem kéne mindig a családod örömével foglalkoznod! Elrontottad a család ünnepét!! Az nem a család ünnepe! Az a szeretet ünnepe!! Te pedig nem tehetsz arról, hogy beteg vagy!
Ilyet még gondolni sem szabad4 látod! az ilyen gondolatok tarják benned a negatív emlékeket a negatív energiát és a negatív hozzá állást! TILOS! ÉLNI KELL!!! Erre kell gondolni!! Akkor fogsz élni ha akarsz is és teszel érte! ha nem akarsz és ilyeneken merengsz hogy bár úgy maradt volna akkor nem tudsz talpra állni! Én is akartam már meghalni! számtalanszor mikor elszakadtak azok a bizonyos cérna szálak! de beintettem és összegörcsöltem! NEM ADOM FEL! mondogasd csak el ezt néhányszor a lehetőséged van akkor egyre hangosabban!! amikor ezt megcsináltam elmentem edzeni!! olyan kemény lettem!! :)
Persze nem rohanhatok le senkit a nagy szeretetemmel :D
Nagyon sajnálom az Apud.Diétás kajára sem tudnátok rávenni,amiből ehet kedvére?
Ign tudom milyen az oroszlán! A párom is az apukám is és a bátyám is az!Ismerem mint a tenyeremet!!
gyűjtögesd csak szépen majd hidd el, hogy tudni fogod kinek adhatod majd oda!! De neki sem egyszerre!! csak széépen lassan!!
Én is voltam életveszélyes állapotban, bár bánom, hogy nem maradtam ott.
Én oroszlán vagyok és ennek sokat köszönhetek.Lehet hogy az én múltammal más ember egy híd alatt találná magát.(Kifelé erős de belül gyenge vagyok,mint látjátok)
Volt egy idő amikor nem éreztem semmit, nem szerettem senkit nem utáltam senkit. Nem értettem mi van velem. Aztán rájöttem, hogy a csalódás miatt van, hogy egyszerűen megkeményedtem, megtörtem. De ez már megváltozott, és teli vagyok szeretettel amit nem tudok senkinek egyelőre kiadni.
Tudom, nagyon nehéz és idő kell, de célszerű őt és az összes múltat kisöprűzni.
Élni a jelennek, minden nap értékes nap, amit kapunk.
Sokat próbált vagyok születésem óta, legutóbb volt egy rossz karácsonyi "kalandom", ami jóra fordult részben az orvosnak is köszönhetően. 48 óra, 50%-os esély, életveszély.
Úgyhogy megpróbálok mindent elölről kezdeni, most már a lelkemet szeretném megújítani.
Ugyan úgy ahogy a drogosoknak,vagy a piásoknak neki is be kéne látnia, hogy beteg! De addig amíg ő nem látja addig nem is fog gyógyulni! Sajnos! márpedig a hasa erősebb bárminél! Miért van az, hogy én 14 évesen fel tudtam fogni, hogy baj van és nem ehetem meg ihatom azt amitől beteg vagyok...annyi kisgyerek megérti...pont a szülő nem, neki kéne rám vigyáznia még! nem fordítva! egyébként ha már sírásról beszélünk akkor tessék!! Én épp most is pityergek!
Lányok nem tudom merre felé laktok, de ha valaki esetleg tud valhol Érdhez közel valami konyhai melót az szóljon már nekem légyszíves. Eladó a szakmám, de mivel gyerek korom óta nyugtatókat szedek mert pánik beteg vagyok így nagyon rossz a memóriám, és persze önbizalmam sincs. Szóval ezért keresek konyhai melót, amúgy is szeretem csinálni, és ebben dolgoztam sokat.
Én dettó,így megértelek.De az én lelkem az évtizedek alatt "bekeményített",és ez nem jó.Veled nem szabad ez történjen.
Nagyon remélem, hogy segítenek apukádon, és ő is hagyni fogja.
Rendben van :) Sajnos én még egy filmen is elsírom magam, de sztem ez azért is van, mert nagyon sok fájdalmat kaptam az életbe, és érzelmileg nagyon labilis vagyok.
További ajánlott fórumok: