Egy érző apai szív, ami kőszívvé változott (beszélgetés)

Szia! Hát nem minden esetben az anya tehet róla. Nálunk a váláskor anyu egy rossz szót sem mondott az apámra. Mégsem beszélünk 20 éve. Ő egy másik életet választott és abba én már nem férek bele. Ennyi.

Természetesen abban is igazad van, hogy sok esetben az anyuka tehet róla. A párom volt felesége erre nagyon jó példa. Látom, ahogy a gyerekek egyre jobban eltávolodnak az apjuktól, azt is látom, hogy a páromnak ez mekkora fájdalmat okoz.

"Azzal sem értek egyet, hogy ne fusson az ember olyan szekér után, ami nem veszi fel..." Pedig kénytelen leszel. Minden játék kétemberes.

"ahol a szülőnek mindig alárendelt helyzetben kell lennie"

???

Tessék? :)) Nekem is van gyermekem, de én azért a mellérendelt szerepet jobban szeretem.

Kedves Krilion!

Nem, tényleg nem tudom, milyen kutyagumi összefüggés van az esküvők meg a kapcsolat hiánya között. Nekem nem egyértelmű. Az esküvő az esküvő, az egy felhőtlen, boldog nap az ember életében. Már akiében. Aztán a kapcsolat hiánya az mindennapi dolog - s hát mily érdekes! - ezzel az ember nem a saját vagy a gyereke esküvőjén szembesül, hanem nap mint nap. Tehátakkor?

A cikket meg - ki így, ki úgy látja. S mivel a cikkben annyit ír le az írója, amennyit akar, ezért nagyon-nagyon szubjektív. Mint az értelmezése is.

(Egyébként nem értem, mi a célja ennek az egész cikknek.)

Szia!

Szomorúan olvastam a történeted,viszont nézzük férfi szemmel.Én is elváltam,Van egy gyönyörű kislányom akivel talán éppúgy vagyunk mint te voltál.Az anyukája a válás után mindent megtett hogy eltiltson a gyermektől,(bármilyen aljasságot)Csak azért hogy csak magának tudja a gyermeket.Az apukája csak tűrt,mert neki a gyermek a mindent jelentette,és félt hogy egyszer elveszti őt.Börtön?A sok feljelentés miatt ez is elképzelhető.A kislány egyre nehezebben viselte ezt az egészet,és azt sem tudja feldolgozni hogy hirtelen eltűnt az apukája az életéből,és azt sem érti hogy apukája miért mindig szomorú.Eddig ez történt.A jövő?Vagy teljesen tönkreteszi a szeretett anyuka,és elveszíti a gyermek az apukáját,vagy az apuka lemond a gyermekről egy életre,de mivel a gondolat is fáj neki ezért soha többet nem mer a gyermek szemébe nézni.Hogy újra nősül?Ő is csak ember,vágyik a szeretetre.De döntenie kellett.

Ezzel nem azt szeretném mondani hogy az apukád egy szent,de lehet nem tudhatod a teljes igazságot.

szia!Szomorúan olvasom a veled történteket,sajnálom:(

Viszont gratulálok a lányodnak,és a legjobbakat kívánom!

Nekem is van egy igazi-vagyis biológiai apám,lemondott a látogatásomról csak ne kellett neki fizetni gyerektartást.Felnőtt koromban találkoztunk újra,nem élt apai jogaival,kedvességgel nem tartjuk a kapcsolatot,és nem is akarom látni.Az unokáját még csak futólag látta 1er.

Viszont van egy nevelőapám,aki 6éves korom óta nevel,szeret és mi is őt,jobb bármelyik apánál,és imádja az UNOKÁJÁT!

Hidd el Én is nagy boldogságot éreztem,leírhatatlan,megfogalmazhatatlan mikor az ember átéli:)

Ja,Te előre érzed a dolgokat...

Hogy mi az összefüggés?Hát majd megtudod...

És köszönöm a bölcs tanácsodat a 27 éveddel:)

Hogy gyermek vagyok, köszönöm a bókot. Akkor azt jelenti, hogy valamit nagyon jól csináltam, mert a gyerekek tiszta szemmel és egyszerűen látják a világot.

Az élet tényleg nem sújtott, mert én szeretem az életet és az élet is szeret engem, akkor is, ha nem volt mindig túl kegyes hozzám. Csak azt tudja sújtani, aki összegörnyed alatta, s ne feledd az olcsó közhelyet sem: mindenki a saját sorsának a kovácsa. Minden nehézséget, hiányt és kilátástalannak tűnő dolgot, de minden helyzetet is úgy fogtam fel, mint valamit, amitől gazdagabb és erősebb lehetek.

Te kérdezted: "Szeretet? Megbocsátás? Miről beszélsz???" - töredelmesen bocsánatot kérek, ha eme kérdésed után nem feltételeztem benned sok szeretetet - az édesapád iránt, természetesen, ez az én hibám, és szövegértési képességemet fejleszteni fogom. Ígérem.

Ha már kérdeztél, mégis válaszolok: a gyerekem esküvőjén én nagyon nagy boldogságot fogok érezni.

(Nem tudom, mi az összefüggés a gyerekem esküvője és az apakapcsolatom között - valószínű, esetemben semmi.)

És sose feledd: nagyon kevés dolog korfüggő az életben és mindig vicces, ha az éveinek a száma mögé bújik el az ember.

De igen és boldog vagyok,hogy szerető családja van!

Csak Nekem ezt az érzést nem sikerült boldogan akkor átélnem...És az idő visszapörgött másodpercek alatt 28 évvel ott az esküvőn...és ez váltotta ki a cikk megírását bennem.Ezt csak az tudja,aki átélte.

Jobb is drágám,hisz még gyerek vagy,nem sújtott az élet...

Nagyon gyerek szemmel látod az életet...

Bennem nincs szeretet???

Valóban érző volt...

Az állat is ragaszkodik a kölykéért,de ő attól is rosszabb... Semmi olyat nem tettem,csak tudomásul vettem,hogy nem férek az életébe és nincs szüksége rám/ránk.

Látogattam,írtam neki mikor börtönbe volt,de Ő soha nem keresett.Tudod engem egy férfi sem tudna elszakítani a gyerekemtől,ölni tudnék érte!!!

Én már nem haragszom,és nem öl a méreg hidd el.

28 év van mögöttem,több mint amennyi idős vagy...

Te 14 éve nem láttad az apádat? Megkérdeznélek 28 év után,mikor a gyereked esküvője van ,ugyan mit érezel????

Te is Anya vagy,jól látod.

28 év után azt hiszem már késő a bocsánat...

Én boldog vagyok a családommal,már nem hiányzik a szeretete,meg vagyunk nélküle.

Olyan szekér után, ami nem vesz fel, tényleg nem kell futni.

Nem, én tényleg nem tudhatom, és nem is fogom megtudni soha. Mivel én 14 éve nem láttam az apámat. De tudod... mindig annak a legrosszabb, aki haragszik. A méreg öl, s nem mást, magadat inkább.

"Talán majd egyszer, bár ezt nem ígérhetem, édesapád észheztér." Ez nem a Te ígéreteden múlik:) Aztán hogy térne észhez szegény pára? És mi értelme lenne? Mindenkinek joga van az életével rendelkezni és dönteni, kivel él, hogyan él, nem másnak megfelelve.

"De akkoor sem kell megbocsájtanod. Jogod van sértettnek, dühösnek lenned!" Ez aztán életrevaló és felszabadító tanács, kedves Miramira :)

Sajnálom,hogy fekete-fehér a történet,persze nem értheted...Te most annyi idős vagy mint az Én lányom,nem tudhatod,de ne is tudd meg soha!!!!

TE OLYAN SZEKÉR UTÁN FUTNÁL AMI NEM VESZ FEL??

Szeretet? Megbocsátás? Miről beszélsz???

Szerintem sem egyenrangú a két kapcsolat. Lehet, hogy mivel anya vagyok, a gyermekemmel való kötelék számomra ezerszer fontosabb bármilyen csili-vili kapcsolatnál. De ez az én véleményem...

Kedves író!

Szomorú, ami veled történt. Megkönnyeztem. De a lényeg az, hogy a saját családodban béke és szeretet honol!

Talán majd egyszer, bár ezt nem ígérhetem, édesapád észheztér. Talán igényli majd az idősebbik lánya figyelmét szeretetét. De akkoor sem kell megbocsájtanod. Jogod van sértettnek, dühösnek lenned!

Nekem olyan... fekete-fehér ez a történet. Nem tudom, hol változott az érő apai szív kőszívvé. Amikor szerelmes lett az apa? Talán megbocsájtható. Attól még az apád. Néhol olyan, mintha egyenrangúvá tettél volna egy szerelmi kapcsolatot a ti kapcsolatotokkal. Pedig korántsem egyenrangú.

És még sok más is van, amit most nem írok ide le, csak annyit még, hogy a legfontosabb a szeretet és a megbocsájtás.