Egy bizonyos IQ felett tényleg elviselhetetlen az élet? (beszélgetős fórum)

Érdekesnek találom,hogy ezt gondolod magadról a többi emberhez képest.Ahhoz ,hogy megitéljelek téged,a 160-as IQ-val ahhoz személyes találkozás kellene.A 3 különbség amiket leírtál valószinüleg nem általános hanem csak rád jellemző,de amit az elején írtál a boldogságról ,azzal egyetértek,mert ezt látom a kisebbik fiamon is.

A te véleményed idővel változni fog,hisz még előtted áll a "tapasztalat" sok mindenben,jönnek az akadályok,sikerek,bukások,csalódások és sok minden ami az érzelmeidet és gondolkodásodat fogja befolyásolni.Még valami: az I.pontban leírtak szerint minden lépésedet,döntésedet kidolgozod?Bocsáss meg,de ezt te is tudod milyen pszichés dolgok késztetése.Valószinüleg enyhén autisztikus vagy.De ha nem elnézést kérek,de ha az is lennél semmit sem von le a képességeidből,neked ez egy adomány.

Ezuton kivánok neked az életedhez boldogságot,harmóniát és sok sikert!

Szia kedves kérdező! Ez most neked szól első kézből.

16 éves, 10.osztályos fiú vagyok 167-es iqval.

Mielőtt belekezdenék az "észosztásba" válaszolnék egy-két nem helyes válaszokra amiket előttem írtak ide.

Az IQ-nak semmi köze nincs a boldogsághoz! - A boldogság egyrészt körülmények függvénye, de meghatározója a gondolkodásmód. Lehet akármekkora az iq-d ha megtudod látni az élet szép dolgait, boldog leszel.

Sok embernek van mentális zavara. De ez nem csak a 100+-os emberekre vonatkozik.

--------------------------------------------------------

Válaszolva akkor a kérdésedre, egyáltalán nem elviselhetetlen. Miért is lenne az? <- Nagyon sok előnye van és talán egy hátránya.

Mégpedig a folyamatos gondolkodás. Az hogy nem tud egy percre sem kikapcsolni az agyam. Nem tudom milyen érzés semmire sem gondolni. <- Ennyi.

Előnyöket írhatnék egész nap mert nincs vége a listának.

Ehelyett inkább elmondom mi az ami egy átlagos intelligencia szintnél nem jellemző.

1. Állandó gondolkodás, életed pontról pontra való kidolgozása nap mint nap.

Nagyon sokat gondolkodom az életemen , a jövőmön. Ami egy 16 évesnél még átlagosnak is lehetne mondani. De az már nem hogy alaposan kigondolja. Mond valamit pl. ezt meg azt akarja az életben és ettől majd dús gazdag lesz. Én tudom hogy nem elég ennyi. Én pontról pontra megtervezem a jövőm és teszek érte!

- Ötletkidolgozás

- Ehhez szükséges alaptanulmányok(pl.idegen nyelv)

- Diagram készítés(fejben)

- Kockázatelemzés

Ezek nélkül nem cselekszem.

II. Kiváló térérzék és tájékozódás

Itt gondolok a legalapabbra hogy borús időben is tudom merre van észak vagy éppen dél. De ez nem valami szuperképesség csak szimplán tudom hol vagyok a térképen.

Itt rendesen úgy kell elképzelni hogy én magam elé képzelek mondjuk egy Google Maps-et.

Térérzéknél a legszembetűnőbb az volt mikor ingatlant vásártunk. Ez 3 éve volt. És mielőtt az eladó mondta volna mekkora területű az ingatlan én már tudtam. Es egészre kerekítve megmondtam. Ezt nehéz épp ésszel felfogni de képzeld el mint egy filmben hogy látom magam előtt a négyzetmétert, be tudom határolni és egy tetszőleges színű vonallal amit szabadon választok, teljes egészében eltudom képzelni. De ugyan így van a távolsággal is meg a köbbel is.

III. Emberfelismerés

Ha meglátok egy embert már azonnal tudok következtetést levonni. Na de itt nem arra gondolok hogy ittas vagy kábítószer hatása alatt van csak egyszerüen beteg, hanem pl. arra is hogy van-e illetve hogy milyen mentális betegsége van. Aki hanyag gerinctartással de komoly pofával sétál az pszichopata.

De ha esetleg látok lányokat tiktok videót csinálni az utcán akkor tudom hogy ők a médiának élnek, és legtöbbször ezeknek nincsenek is komoly céljaik. Max annyi hogy tiktok celebek akarnak lenni vagy influenszerek. <- Kérdezheted hogy miért gondolom hogy nincsenek céljaik meg hogy semmit nem fognak elérni.

Azért mert kevesen lépnek ki a szinpadra, és ahelyet hogy egy bizalmatlan dologgal foglalkoznának, foglalkozhatnának olyan dolgokkal ahol sokkal több esélyük van valamire vinni. Arról nem is beszélve ha tiktokoznak de a minőségre, a tartalomra nem is figyelnek tehát még azt sem űzik magas színvonalon.

De itt befejezem irományom mert vannak fontosabb dolgaim és azt mondom te aki kérdezted, van célod az életben? Mert szerintem te a 15-25 év közötti korosztályban lehetsz.

Ha nincs vagy nincs tökéletesítve akkor találd ki és tökéletesítsd és agyalj rajta! Nem fogod megbánni:)

Kannanana

Rosszul kezdted,az átlag feletti iQ adja a kiegyensúlyozottságot,a tű pontos rálátást a szituációkra,a jó döntésekhez szükséges minőségi információt,de nem sorolom,amit te látsz,az az átlag iQ-val rendelkező ember.Sokaknak savanyú a szőlő ahogy olvasom,de jól van ez így.Fórumindító és Gabó elgondolkodik azon,hogy miért ragaszkodik az ego a meglévő információjához a jövőkép vonatkozásában,akár a végletekig is.

És azon is elgondolkodunk mindannyian,hogy ha akként éljük ki a környezetünket,hogy csak mi osztjuk az észt,előbb-utóbb az ego nem fogja méregetni magát a környezetéhez a feltételezett plusz miatt,így a téveszmék és tévedések laza veteményesévé válik a kis birodalmunk belátható időn belül.Bizarr sors.Nemde?

Sziasztok!

Nem a saját tapasztalatomat írom meg, hanem amit a környezetemben látok. Igenis sokkal kevésbé boldog az átlag feletti IQ-val rendelkező egyén. Legtöbbször én a párkapcsolati vagy társkeresési gondokat, illetve a világ jövője okozta pánikot látom elhatalmasodni ezeken az embereken.

Illetve van egy ismerősöm, aki nagyon boldognak tűnik, tökéletes az élete, fiatal, mindig van komoly párkapcsolata, de azért sűrűn váltogatja a társát, sokszor bulizik, csodálatos családja van, több, szuper munahelye, elismerik, felnéznek rá. Nagyon okos. Egyetemi végzettség nélkül érte el ezt mind. Mindenben tehetséges, sportban, emberi kapcsolatokban, vezetésben, a munkájában, a szerelésben, stílusban, kommunikációban, humoros, a női gondolkodást is kitünően ismeri, a pszichológiában, szociológiában is otthon van, könnyen lenyűgöz másokat. Bizonyítottan extrém magas az IQ-ja. Ennek ellenére nem hiszem el róla, hogy boldog lenne, úgy tűnik, mert ezt a képet látjuk róla mindnyájan, vannak hobbijai is és elfoglalja magát, de nem tud egyedül lenni a gondolataival. Folyamatosan kell neki valaki, vagy egy barát, vagy a barátnője, vagy a családja. Ha nincs senki, akkor a munkáján töri a fejét, vagy filmet néz, de valaminek le kell foglalnia. Nagyon ritkán gondolkozik az életen, csak akkor, ha fontos döntés előtt áll, amúgy nem bír meglenni a gondolataival. Zenével kel és fekszik, hogy ne tudjon koncentrálni. Nem vagyok benne biztos, hogy ez lenne a boldogság.

Köszi, hogy megosztottad tapasztalataid, nézőpontod!

A small talkot (csevelyt) sosem tudtam magamnak érezni én sem. Meg az emberek kártékony viselkedését is nehezen viselem. Pedig szerintem még nem is kell 140+ IQ ahhoz, hogy az ember belássa tetteinek, mondandójának milyen következményei lehetnek, hogyan árthatnak másoknak.

Így nem értem miért teszik sokan azt amiket tesznek, hacsak nem pusztán rosszindulatból teszik.

Most annak témáját nem akarom feszegetni, hogy az IQ-nak meg a rosszindulatbak/jóindulatnak mennyi köze van egymáshoz mert nem akarom magamra haragítani itt az embereket, viszont olykor ilyen gondolatok is bevillannak.

Csenge(Ttyű), 57-re:

Vagy ott kezdődik csak igazán? :-)

Borian 58-ra:

Nem ismerem Polgár Juditot személyesen, és ha Te sem, akkor mindkettőnkre igaz: Amit látunk belőle szubjektív nézőpont. Amit látni enged. Ebből kiindulva: A mosolyogós, társasági embertől azért egyszer megkérdezhetnénk, mire gondol közben? :-) Minden másban teljesen egyetértek Veled.

Ariana, 54-re:

"Eléggé úgy hangzik, mintha..." -Írtad.

De azok nem az én szavaim, Ariana, hanem a Tieid. Mind. Te találtad ki őket, és helyezed magad velük kapásból alárendelt szerepbe, emiatt talán még fújsz is rám. Tudod, mire gondolok? Úgy hangzik az írottaim egésze ahogy értelmezni szeretnéd. Jeleztem, kissé bántó lehet, pedig nem annak szánom. Csak elmeséltem nálam hogy alakult, miként élem meg, s ebben se több se kevesebb nem volt.

Eredetileg válaszolni szándékoztam egyet a fórum indítója által felvetett kérdésre, viszont az ilyen nyilvános beszélgetések nem az én sportom. :-) Ettől sokkal zártabb vagyok. :-)

Elköszönök Tőletek itt.

Köszönöm a reakciótokat is. A fórum indítójának üzenem, jó a gondolatmenet! :-) Innen már nincs vissza. :-)

Sziasztok.

Gábor.

A magas IQ önmagában nem jár együtt emberutálattal, bár sok nagyon intelligens embernek van egyéb mentális zavara, ami hajlamosít erre.

Az Asperger szindróma pl. ilyen (az az autizmus leglightosabb formája, sokakat nem is diagnosztizálnak, mert normális, bár kissé bogaras embernek tűnnek, kerülik a testi kontaktust, nehezen értik meg a testbeszédet, ezért az emberek viselkedése nagy talány a számukra, ezért befelé fordulóak.)

Magyarországon Polgár Juditot jegyzik a legmagasabb IQ-val rendelkező emberként, ő minden, csak nem depis és nem egy befelé forduló ember, sok társadalmi program elindítója.

Bár nem engem kérdeztél, én sem önként cipeltem a kisebbik gyerekemet IQ tesztre, hanem tanulási nehézség miatt küldték el a tanítónők nevtanba, ott készítettek vele (többször is) ilyet.

Érdekességképp egy másik "tanulási zavaros" kisfiúnak is nagyon magas IQ-t mértek. Szerintem ők egyszerűen kilógtak a dobozból. :-(

Az elviselhetetlen élet nem a magas IQ miatt alakul ki, hanem a körülmények miatt leginkább. Háború, éhínség, természeti katasztrófa stb.

Egy bizonyos IQ felett ezt szokták tudni. :D

Egyébként senkinek sem könnyű. Ha valakinek mégis, az jellemzően nem az IQ alacsony vagy magas szintje miatt van. Inkább a jó körülmények. Család stb.

Erre válaszolok, aztán megyek.

Kedves NomNom!

Régebben, egyik munkaadóm töltetett ki velem IQ és személyiségtesztet, majd az erdedménye után végeztem el magam egy másikat. Egyszerűen csak érdekelt, majd a Páromé is.

Író vagyok, szobrász és restaurátor. Szeretem a csillagászatot, pszichológiát is, és sok-sok ilyet, ami kevésbé hétköznapi.

Megyek most.

Nekem nagyon érdekes amit írsz.

Nagyon sok értelmes, érdeklődő ember van akik (függetlenül IQ szinttől) sok mindenről tudnak és szeretnek beszélgetni. Nem igazán értem miért mérik meg az emberek az IQ szintjüket? Szeretnél tudatában lenni, hogy mennyivel vagy az átlag felett? Vagy így különlegesebbnek érzed magad? Én az ilyen embereknél azt gondolom, hogy lehet magas az IQ szintjük, túl sok általános intelligencia nem szorulhatott beléjük ha ennyire mások fölé helyezik magukat.

És az, hogy te nem tudsz miről beszélgetni másokkal szintén arra vall hogy IQ szint ide vagy oda, nem vagy túl olvasott, nem érdeklődsz sok minden iránt.

Nagyjából ötödikes lehettem mikor volt egy nagy felmérés az iskolánkban, amelynek IQ teszt is a része volt és azt mondták, hogy az átlagnál sokkal jobb képességekkel rendelkezem. Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy nem vittek mindenféle tesztre, Mensa klubba stb, hogy megállapítsák hogy esetleg magasabb az IQ-m (vagy sem, ki tudja), hogy aztán vásári majomként mutogathassák, nekik különleges a gyerekük.

És az is érdekes, hogy mindezt egy ilyen oldalon neked be kell jelentened.:)

Elnézést minden magas IQ-val rendelkező fórumozótól, nem vagyok rólatok rossz véleménnyel, csak nem értem azt aki így dobálózik ezzel.:D

Sziasztok!

Véletlen akadtam rá erre az oldalra és kérdésre, érint valamennyire, gondoltam válaszolok én is. Kissé bántó lehet, pedig nem annak szánom, inkább a kérdező felé egy válaszként a magam nézőpontjából.

Nekem 150 feleti az Iq-m, a páromnak is hasonló. Az évek alatt mi szinte teljesen elvonultunk a világtól, vidékre, egy kicsiny faluba, a természet közelébe. Rendkívül nehezen viseljük az emberek általánosságban vett korlátolt gondolkodását, és az ebből fakadó viselkedését. A viselkedés/gondolatok eredményeként alakuló életük, majd az ezeken való szüntelen károgásuk, és a többit. Általában. Ha nem lenne nekem ő, akivel azonos szinten tudok beszélgetni, hasonló következtetésekre jutni, ha nem volnának olyan önálló gondolatai amelyek engem inspirálnak, megmozgatnak szellemileg, lehetséges, hogy már nem lennék itt. Mármint ezen a helyen. Nem gyávaságból, hanem egy idő után a szükségtelenség okán. Mi nagyon egyszerű emberekként élünk, nem törekszünk sokra, nem pedálozunk. Az az igazság, hogy minél szélesebb érdeklődési körrel rendelkezik valaki, minél nyitottabb, logikusabb (ezutóbbi az IQ), annál magányosabb is egyben. Bár az IQ önmagában nem minden, viszont többnyire egyenes arányban áll más szellemi képességekkel is. Húzzák egymást magukkal. Az az igazság, hogy egy bizonyos "szint" után, már nincs miről beszélgetni az emberekkel -úgy általában-, de nem is hiányzik, ahogy haverok/barátok sem. Lehet rá gondolni akár így: Úgy látod az embereket, ahogy ők egymást soha. Ez igen magányossá tesz, esetleg csalódottá is. Ezt a pszicholóia ma depressziónak, mint mentális betegségnek nevezi. Én viszont feltétlen kiszedném ebből a csoportból, és itt be is fejezem soraim. Szép napot kívánok Nektek! :-)

Ha valakinek magas IQ-ja van, attól még messze nem okos. Nálunk a lányomnak nagyon magas, de alaposan elvették a kedvét a tanulástól, most próbáljuk visszacsalogatni egy új suliban.

Nem győzök neki papolni arról, hogy az IQ csak egy adottság, de munka, tanulás nélkül semmit sem ér.

A Mensa klubban is van, aki nem tanult tovább és szakmunkásként van magas IQ-ja. A tudósok rengeteget tanulnak az IQ-juk mellé, hogy "okosak" legyenek.

És végül, de nem utolsó sorban: a lányom a legkiegyensúlyozottabb, legvidámabb ember a családban. Szerencsés természete van, az apjától örökölte. Én depresszióra hajlamos, szorongó személyiség vagyok, a fiam sajnos rám hasonlít.

Először gondolati szinten rendezed magad, aztán érzelmi szinten, majd akarati szinten!

Gondolat - érzés - cselekvés!

Ez a kiegyensúlyozott lélek 3 alapfeltétele!

Egyenként és együtt is rendben vannak!

Önmagában az átlagtól magasabb IQ nem garancia semmire. Ahhoz, hogy a társadalomba be tudjon illeszkedni egy arányaiban hasonló EQ is szükséges. Vagyis, ha érzelmileg nem tart ott, ahol kellene akkor nagyon 💩-ul fogja magát érezni. És nem a többség, hanem ő fog eltérni az átlagtól.

Neki kell változnia, ha kiegyensúlyozott, "boldog" akar lenni.

(Miért nem írok könyvet?:D)

Erről beszélek. A NEM TANULT problémamegoldásról.

A tudósoknak van egy alap "hozott" intelligenciájuk, amit a szakmájukban/által fejlesztenek.

Lehet, hogy egy kémikus kikeveri neked az örök élet vegyületét, de nem tud normálisan beverni egy szöget.

Ő egy sokat tanult ember a szakmájában, de nem feltétlen intelligens.

Az intelligencia egy hozott/született készség a problémamegoldásra.

Az vajon előfordulhat, hogy a magas IQ-jú emberek meg nem értettnek érzik magukat, ugyanis az emberek nem tudnak azonosulni nézőpontjaikkal, nem értik meg azt és emiatt az ember meg nem értettnek érzi magát?

Ugyanakkor egy magas IQ-jú ember talán több hibát felfedez a rendszerben mint más és ez nyugtalaníthatja, zavarhatja és úgy érezheti ha annyiban hagyja és nem vesz tudomást róluk akkor gerinctelennek érzi magát, viszont azt is belátja, hogy egyedül nem tud mit tenni ezért folyamatos belső konfliktusban és tehetetlenségben él.

És most ha lehet tekintsünk el attól, hogy a fórumindító magát mennyire tartja intelligensnek. Koncentráljunk csak a felvetésekre. Köszi.