Dolgozzuk fel a császármetszést együtt (beszélgetős fórum)
Nem csak arra gondolt, mint itt nagyon sokan, köztük én is, hogy valami olyasmi miatt keseregsz ami megóvta a családodat
1. a Te elvesztésedtől
2. a babátok elvesztésétől
3. attól hogy esetleg beszoruljon és mind a ketten meghaljatok
4. attól hogy esetleg a babádnak valamilyen maradandó sérülése legyen, oxigén hiány miatt, vagy bármi egyéb sérülés miatt
Ez legalább 4 ok amiatt örülnöd kellene és nem bánkódnod.
e itt az ötödik:
Még szülhatsz természetes úton attól még, hogy az első császár volt és lehet, hogy a sorsod megajándékoz majd vele a második babánál, de ha mégsem, akkor se keseredj el!
Egy anya nem attól jó anya, hogy természetes uton szült!!!
én a kisfiamat császárral szültem, farfekvéses, első baba, majdnem 4 kg. nekem sem volt még csak fájásom sem nem is tudom milyen az a szülési fájdalom de sokak szerint jobb is.....a betöltött 40. hét betöltésekor kellett befeküdnöm a kórházba (mert addig nem indult meg a szülés), de a másnap reggel uh-nál mondták hogy már ne is menjek reggelizni, mert aznap megcsászároznak. ős is belekakilt a magzatvízbe, zavaros volt.
amikor megoperáltak epidurális érzéstelenítésben rögtön láthattam a kis drágámat, de nem tették rám ahogy gondolom a természetes szülőknél teszik.
és szerencse hogy császárral szültem mert amikor kiemelték a babámat akkor látták hogy rá volt csavarodva a nyakára a köldökzsinór, szóval belegondolni is rossz, mi lett volna ha "simán" szültem volna.
Egyszóval bennem sem maradt tüske, és jó döntés volt az orvosom részéről hogy császárral szültem.
nem értem...
örülj inkább hogy egészséges lett a gyerek.Nem vagy kissé önző?
Sziasztok!
Én sem szívesen emlékszem vissza arra a napra.
Én értelek.Én végig vajúdtam az első babával és a végén bevittek a műtőbe.
Évekig álmodtam azt hogy szülök, és a végét amit nem élhettem át mindig azt álmodtam.Utána vízben úszva ébredtem és hiába próbált a férjem vígasztalni, az ilyen álmok után.
Sajnáltam mert apás szülésre készültünk és neki is biztos nagy élmény lett volna.
Most született a második babánk, vele is meglett volna síma szülés, mert a dokim nem zárkózott el tőle, de sajnos nem indult el a szülés és a hegem is nagyon elvékonyodott.
Mostmár sikerült túllenni a dolgon, de valami nekem soha nem adatik meg.Ez az amit nehéz elfogadni.
Igazán az első szülésnél a dokim szabin volt és a helyettese nem volt a toppon.
Kedves Veronika!
Sajnálom,hogy tüskét hagyott benned a császár,de ahogy néztem a fotókat gyönyörű,egészséges babád született.Nem ez a legfontosabb?Örülj,hogy volt olyan tapasztalt orvosod,hogy mivel nagy babának látták,meg sem próbálkoztak a természetes szüléssel,mert úgy gondolták,hogy a ez a legbiztonságosabb számotokra!Gratulálok a babához!
Torna, homeopátia?
Tudod mi jut erről eszembe?
Amikor az matek írásbeli érettségimre azt mondta "imádott" tanárnőm, hogy megbuktál.
Készültem a szóbelire, mint a hülye, és a helyszínen kiderült, hogy nem, bármennyire is szeretnék, de nem mehetek szóbelizni, mert átmentem az írásbelin.
Pedig én készültem tanár úr.....:P
én azt a 14 óra vajúdást szívesen elcseréltem volna!! Meg azt hogy műtét után 20percig élesztik a 4100gr-os gyereket, mert olyan rossz állapotban volt.
Szóval :Ne bánd! Majd legközelebb..
Hidd el, a Te érdekedben (és a kicsiében) döntöttek így, sztem ne bándd egy pillanatig sem! Mindketten jól vagytok, nem lett semmi baj és ez a lényeg!
Szülészeten dolgoztam, láttam téraránytalanságga szülni nőket, háát, inkább rémálom, mint álom! Megszenvedi a mama és a baba is nagyon!
Szia!
Én nem tudom,hogy miért élitek/éled meg ennyire rossz élményként a császármetszést.Ilyenkor mindig elcsodálkozom ezen a hozzáálláson,hiszen valószinű hogy valami gond lehetett és ezért került sor a műtétre.
Én lassan 3 éve szültem császárral és megmondom őszintén hogy ha most újra szülnék és ugyanilyen komplikációk lépnének fel mint az első szülésnél eszembe se jutna keseregni ezen.Nekem majdnem meghalt a pocakomban a kislányom szülés előtt egy héttel.Hiába tervezgettem hogy milyen lesz majd a szülésem stb.Erről nem mi döntünk(sajnos)De ha ilyen helyzetbe kerül az ember akkor szerintem inkább örülni kellene annak h sikeres műtéttel életben marad az a pici baba akire 9 hónapon keresztül várunk és utána sem szabadna ezen keseregni.
Mindennek meg van az oka.
Bocs,de ilyenkor mindig kinyilik a bicska a zsebemben.