Depressziós lehetek? (beszélgetős fórum)
Neked nem ment magadtól, kudarcot vallottál. De ez nem azt jelenti, neki sem fog sikerülni. Ő meglehet kitartóbb, mint te Sok embernél működött már ez a terápia, amit én írtam le. Azoknál, akik valóban ki akartak gyógyulni a depresszióból.
Lehet menni szakemberhez, ő is sejtésem szerint ugyanazt fogja tanácsolni, amit én.
Nem vagyok orvos, de ezek alapján esélyes. Kérj segítséget!
Az jön le az írásodból, hogy nem vagy egyedül. Segítő kézért nyúlni sosem ciki, nem kell egyedül csinálnod.
Én is megcsináltam már. Hasonló állapotban voltam mint te. Nekem mondjuk nem volt fóbiám.
Hetekig el sem hagytam a lakást, lefogytam, mindent felfüggesztettem magam körül. Most van párkapcsolatom, napi teendőm és ÉLETEM. És ezt nem veheti el senki.
Szóval igenis tessék dokihoz menni, ha magad nem megy, akkor hagyd, hogy elráncigáljanak. Magadtól nem fog menni. Ő majd elmondja hogyan tovább. Ha már picit jobban vagy, a napi rutin segít. Aludj el időben.
Az nem terápia. Ettől csak rosszabbul fogja érezni magát, mert azt tudatosítod benne, hogy erre sem képes.
Nem sajnálatra van szüksége, hanem megértésre.
Ahogyan lentebb is írták, ez egy pszichés betegség. Az akaratereje sem olyan, mint egy egészséges embernek.
Két hét alatt nem fog sehova sem jutni ilyen állapotból. Maximum tehet egy első lépést. Sokszor csak a gyógyszer segít, de ahhoz el kell szépen battyogni az orvoshoz. Az bőven elég kezdetnek. Aztán ha a pszichoterápia/gyógyszer kezdi megtenni a hatását, akkor szépen el lehet kezdeni az ÉLETET. Fontos, hogy legyen minden napra teendője, ne essen vissza.
Én csak próbállak feltunningolni, hogy kizökkenj a depressziódból. Ez is egyfajta terápia, amikor csakazért is meg akarjuk mutatni a minket elítélőknek, hogy meg tudjuk csinálni. Ha valakinek nagy az akaratereje, csodákra képes. A gyászbeszédekkel, sajnálattal nem sokra mész, mert így annál inkább súlyosabbnak látod a betegséget, ha könnyebbnek hiszed mint amilyen sikeresebben megküzdöl vele. Kezdd azzal, hogy programokat szervezel magadnak, amilyent még nem csináltál eddig.
Ám ha gyenge vagy és elhiszed nem tudod megcsinálni, engeded, hogy legyőzzön a depresszió nem szóltam semmit.
Két hét múlva visszajössz és elmondod nekünk mire jutottál. Mi meg itt várunk és örülünk majd hogy sikerült!
Tehát tudod a választ, hogy depressziós vagy . Miért az a címe a fórumodnak, hogy "Depressziós lehetek?"
Mi itt azokat az információkat hasnáljuk fel, amelyeket megosztasz velünk.
Nem vagyok pszichológus, hogy kijelentsem depressziós vagy. Ha az lennék sem tudnám megállapítani, ahhoz személyes konzultáciü kéne.
A depresszió betegség. Máshogy működik az agyuk, mint egy egészséges embernek. Pszichés zavar. Nem egyenlő a rosszkedvvel. Okozhatja hormonzavar, tragédia a családban stb.
Van az a pont, mikor már nem tudnak változtatni, nem érzik magukban az erőt, beszűkült tudatállapotba kerülnek.
Szerencsére sosem tapasztaltam a saját bőrömön, de egy rokonomat majdnem felemésztette.
Megtehetnék, hogy elmennek orvoshoz, mert ilyenkor már csak az segít, de sokuknak nem megy. Sokuknak ehhez is segítség kell. A legrosszabb amit mondhatsz egy ilyen állapotban lévő embernek az, hogy nem sajnálod és ő teher róla. Fenéket! Ki akarna így élni? Megválaszolom: Senki sem.
Párja: Szedd össze magad!
Soha nem sajnáltam a depressziós embereket. Ez nem testi betegség. Ugyanis tudtok cselekedni, változtatni a dolgokon, ha akartok.
Hallgathatod a szomorú zenéket, még jobban lesüllyedsz.
Azt írod, "nemrég vettünk új szemüveget" - így, többesszámban. A leírásod többi részében csak egyes számban beszélsz magadról.
Ha ez nem elírás, akkor van melletted valaki, nem vagy teljesen egyedül. Ő nem érzi rajtad? Mondd el neki, mit érzel! Így, ahogy leírtad. Sokkal inkább tudna rád figyelni, mint mi.
Igaz, itt névtelen maradtál, de ha lenne valaki, aki ismer és segít, az sokat jelentene! Fontos lenne, hogy ne érezd magad egyedül.
Feltétlenül menj el szakemberhez is, ne halogasd.
Kérj orvostól segítséget!
A leírtak alapján valóban depressziós lehetsz.
A monológodban az a rész tetszett a legjobban,hogy várod,hogy elvigyen a covid...
Ne haragudj, de ezen felnevettem.
Tudom, rossz a humorom!
Passzívan várod a halált, ami sehogy se akaródzik érted jönni, még a covid is elkerül...
"Nem akarok öngyilkos lenni, régen az voltam"
Jezust tartak szamon olyan kepeseggel, hogy visszatert a halalbol...
mármint úgy értettem hogy voltak öngyilkos kísérleteim nem úgy hogy a halálból jöttem vissza :D..picit fura lenne.de köszönöm a válaszod, jól esett most :)
"Nem akarok öngyilkos lenni, régen az voltam"
Jezust tartak szamon olyan kepeseggel, hogy visszatert a halalbol...
Szerintem neked nem pszichologus, hanem pszichiater kellene elsore, mert egy nagyon mely szakaszon atlenditeni segithet egy gyogyszerezes. (Amugy en is a gyogyszerezes ellen vagyok, az nem megoldas. De en pl volt hogy egy hetig nem keltem fel, csak enni, ha mar nagyon fajt a gyomrom, meg uriteni; kajasdobozok voltak korulottem az agyban is; le sem zuhanyoztam, fogat sem mostam. En... Akit azzal szivozott a lakotarsa, hogy mennyit sikalja a fogat, es minding mindent erere rak, elmos azonnal, ahelyett, hogy az asztalnal ulnek, es hatrafele beszelnek).
Felismerted, hogy baj van. Lepni kell.
Szóval régóta bántanak a régi sulis szekálások és azoktól való felnőttkori szorongásaim de mostanában nagyon magam alatt vagyok.
Sokszor vagyok szomorú, csak úgy rám jön a sírás mikor régi emlékekre gondolok vagy elszúrt döntésekre (pl.munkaügyek, elszalasztott állások). Ülök a székemben és csak bámulok magam elé, teljesen üres fejjel. Sosem untam meg a netezést és a youtube videók nézését de most sem a megunt jelzőt használnám de egy ideje már ezt is ilyen unottan teszem, már semmi nem vidít fel még ha egy új videót rak ki egy kedvenc videósom se. Amikor veszek néhány nasit ahogy szoktam már azt se úgy nassolom mint korábban, sőt néha ott állnak előttem míg netezek és nincs erőm hozzá pedig a kedvenceim. Bárkivel beszélek, érzem a hangomon hogy olyan kedvtelen, nem törődöm csak próbálom a látszatot kelteni hogy ne vegyék sértésnek, ha olyan sikerélményről beszélnek ami őket érte de bármit mondanak nem érdekel. Nyertem tegnap 300-at a sorsjegyen de ez sem dobott fel egy pillanatra sem pedig szeretem ha nyerek még ha ilyen kis összeg is. Néha megyek boltba gyalog, szinte látni hogy lankadt a testtartásom, nézek magam elé és szó szerint akkor még az ég is szürke volt. Nem rég találtam új munkát is de nagyon nem érzem boldognak magam hiába olyan amilyent szerettem volna. Szociális fóbiám is van így emiatt nagyon kerülöm az embereket, utcán lefelé nézek ha jönnek szembe velem. Lakásban is futok ha hallom a lépteket a lépcsőn. Ez is nagyon rányom a hangulatomra. Sok szomorú zenét hallgatok és noszalgiázom a régi szép emlékeimen. Sokat gondolok a halálon, jobb lenne ha lefeküdnék és sosem kelnék fel. Nem akarok öngyilkos lenni, régen az voltam de ma már inább a beletörődés, hogy várom hogy akár betegség vagy covid elvigyen minthogy én lépjek ki de ha nagyon sokáig várok rá akkor valahogy elképzelem, hogy vetek véget ennek. Nem rég vettünk új szemüveget de valahogy ez sem dob fel csak akkor hirtelen de ugyanúgy kedvtelen szürke hétköznapok, még az se boldogít hogy sok idő után kaptam kis fizetést amiből még van. Pszichológushoz terveztem menni, de nem megy és nem látok kiutat magamból. Sok rosszat tettem amit bánok és most se tudok változtatni a rossz énemen mint hazudozás, halogatás stb... Van hogy átalszom a napokat és este vagyok fenn de akkor se sokat. Pár napja egész délután 2től aludtam este 11ig és utána is azon gondolkodtam hogy bár sose kéne felkelnem és kinyitnom a szemem.