Depresszió vagy csak rossz passz? (beszélgetős fórum)

Voltatok a Hooligans koncerten?

Nem nagyon értem, hogy miért kell biztosabb munkahely a beszélgetés előtt? Arra számítasz, hogy nem fog megérteni és nem változtat a dolgokon?

Félek,össze vagyok zavarodva,és olyan jó,hogy elfogad olyannak,amilyen vagyok.

Beszélek vele ezekről a dolgokról,mondom is neki,

de tényleg az kell,hogy leüljek vele szemben,és úgy mondjam el.

De előbb keresek olyan munkahelyet,ahol jobb,ami biztosabb,bár olyan nem nagyon van a mai világban,mert az is lehúz,hogy egyedül vagyok egész nap,nincs kihez szólnom,csak agyalok.

Az az első most.

Aztán szép sorban jöhet a többi.

Nem,mindennap hazajön.Tudom,így akkor most még rosszabb.De este ér haza,fél nyolcra általában,én hatig dolgozok.

Nagyon sokat gondolkodom,az a baj,hogy nincsenek barátaink,itthon meg unom magam,mennék mindenfelé,de ő sokszor csak a gép előtt ül.Jó,tényleg sokat dolgozik,sok emberrel beszél nap mint nap,de más is ezt teszi,és mégis van magán és családi élete.

Úgy érzem magam,mint egy nyugídjas,de talán az is több helyre jár el,mint mi.

Ma kirángatom Hooligans koncertre,meglátjuk.

Ő el lenne egész nap itthon,kivéve,amikor boltba megyünk.

Beszélnem kell vele erről,a húgom is azt mondta.

Magamban dühöngök,sóhjtozom,hülye helyzet.

Együtt élünk,egy lakásban,ha esetleg félreérthető voltam.

:-)

Az utolsó két sorodban megadtad a választ saját magadnak, legalábbis szerintem:)

Én nagyon furcsának találom ezt a mondatodat:

-Nem akar felköltözni,én is gondoltam már rá,javasoltam,de nem akar,inkább ingázik.-

Szerintem itt jó lenne tudnod azt, hogy miért?

Szeretitek egymást és te magányos vagy, szerintem az első lépés a megoldás felé: az együtt lakni, élni, nem?

Persze,én is tudom,milyen,amikor egy család együtt él,de ki kell hoznom a legjobbat a hyelyzetből,arra törekszem egy éve.

Évekig működött ez a dolog nálunk,hogy a férjem Pesten dolgozik.Nem akar felköltözni,én is gondoltam már rá,javasoltam,de nem akar,inkább ingázik.

Dolgozni akkor is kell,örülök,hogy találtam munkát,csak azt hittem,ha dolgozni fogok,sokkal könnyebb lesz nekem.

És ebben van a csapda:egyedül vagyok egész nap,de muszáj elviselnem a pénz miatt.És bizony ettől sem érzem magam hasznosnak,nem szoktam meg a semmittevést.És nem bírom az egyedüllétet,azelőtt más volt az életem,sokkal impulzívabb.

Próbálom a másik oldalát nézni,dolgoztam kicsivel több pénzést sokat,szombaton is,meg taxiztam is évekig,azokhoz képest arany életem van.

Velem van a baj,persze,csak most felerősítettem a dolgokat.Vagy megértem arra,hogy változtassak.

A sors nemsokára megmutatja,miért van ez így,azt hiszem.

A családi összhang /amiről Winny ír/ és külön lakva "jó kapcsolat" az azért szerintem nagyon messze áll egymástól.

1 éves házasság után nem szokott az ember magányos lenni, tombolnia kellene a szerelemnek nem? Valahogy nem lehet megoldani, hogy együtt legyetek, vagy itt vagy ott?

Ha magányos vagy akkor miért nem vagytok egy helyen a férjeddel, költözzetek fel Pestre, vagy dolgozzon ő Tatabányán, nem megoldható?

Nem biztos, hogy "csak" azért megy vissza.

Én el tudok képzelni egy olyan helyzetet is ebben a korban, hogy már régen visszaköltözött volna hozzád, ha a "pasi büszkeség" nem akadályozta volna meg ebben. Én a helyedben örülnék, hogy hazamegy és nem érdekelne a miért, de te te vagy és ha ez érdekel akkor kérdezz rá.

A fiammal jó a kapcsolatom,de az édesapja más elvek alapján él vele,szándékosan nem írtam,hogy neveli,mert az nincs.

Magányos vagyok,igen,erre rá kellett jönnöm,a férjem még most sincs itthon,igyekszem lekötni magam,bár semmi kedvem nem volt hazajönni az üres lakásba.

Rossz ez így,de a húgomnak is ott a saját családja,és nem kér most a problémámból,ez már sok neki.

Nem is akarom terhelni,de annyira várom,mikor hív fel,vagy ír,hogy találkozzunk.Nem erőltetem most magam rá,sajnos ő is hajlamos borúsabban látni a dolgokat,bár az ő férje olyan,hogy azt elmondani nem lehet,pozitív értelemben.Öt embernek való energiája van,és számára a család az szent,és első,mindenek felett.

A problémádra nem orvos és gyógyszer kell.A családi összhang.A fiaddal a kapcsolat helyreállítása.

Az,hogy kisbabát akarsz az mutatja,hogy nagyon magányos vagy.

Igen,lehet,igazad van,az egyedüllét is lehet.Próbálom lekötni magam,most tanulni fogok,olvasok,szervezek programokat.De erős a gyanúm,hogy a februárban eltöltött 8 nap intenzíven,ami a ludas,halálfélelem,öregedéstől való félelem,hogy nincs rám szükség,ez mind azóta van.

Tudom,hogy a babának nem ez kell,ezért is hezitálok,nem akarok rossz döntést hozni,ezerrel dolgozom,hogy kikeveredjek ebből az állapotból.

Tegnap jót beszélgettem egy barátnőmmel,kibeszéltem magamból dolgokat,talán segített,ma mindenesetre jobban érzem magam.

Csak nehéz megbírkóznom azzal,hogy a fiam sem velünk lakik,bár elképzelhető,hogy vissza jön majd,az édesapja ugyanis börtönbe kerül valószínű,Egyik szeme sír,a másik nevet,ha ez lesz.

Nagyon nehéz most neked, valahogy próbálj áthangolódni. Én a helyedben keresnék jó könyvet ami leköt, zenét hallgatnék, sétálnék a természetbe. Azt sajnos nem tudom, hogy neked mi válhat be, de valami biztos segít. Magadhoz kellene őszintének lenni, mert valami nem jól működik különben nem lennél depis.:( Biztos vagy abban, hogy ez depresszió? Esetleg nem a magány, hogy házasságban ugyan, de sokat vagy egyedül?

Nem nagyon értem, hogy ha nem érzed jól magad a bőrödben akkor miért szeretnél kisbabát? Gondold át, a kicsinek nyugodt, mosolygós anyuka kell, nem?

Igen,orbáncfűre gondoltam én is,arról már hallottam.

Megvárom pénteken mit mond a pszichiáter.

Hétvégén könnyebb,nem vagyok egyedül,akkor kipróbálom.

Köszi a tippet.

Bocsi most lépnem kell de itt mindent meg tudhatsz róla:

[link]

Ne legyen lelkiismeret-furdalásod. A fontos az, hogy elmégy szakemberhez és ő majd segít! Ha valóban depresszió, az egy betegség, arról nem tehetsz, hogy legyűr, mert az a betegség olyan, magától nem múlik el.

Sok erőt és hallgass az orvosra!!

Én is gondoltam erre,voltam vérvételen is,1 hónapja,körzetim szerint elég jó a laborom.

Volt anno évekkel ezelőtt pajzsmirigytúltengésem,gyógyszert kaptam rá,de jó hogy eszembe juttattad,meg is fogom kérdezni péntek után a körzetit,lehet-e attól.

:( Sok ez így. Szerintem azért beszélj a Férjecskéddel és egyet értek az előttem szólókkal, lehet, hogy szakember is kéne.

Én kétszer éreztem magam hasonlóan, mindkét esetben csak a gyökeres változás segített (költözés, új munka, új emberek körülöttem).