Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Depizős fórum, avagy más problémái megnyugtatnak... fórum

Depizős fórum, avagy más problémái megnyugtatnak... (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5
144. rora (válaszként erre: 142. - 993dda84ef)
2014. máj. 30. 11:45
Nagyon sok dologról írtál, röviden csak annyit, hogy a nyilvános kesergés, önsajnáltatás azért távol áll attól, hogy azzal aki konkrétan vevő erre, megosztom a tapasztalataimat valamilyen probléma terén. Ez nem jelenti szerintem azt, hogy ez valamiféle recept lenne a másik számára, egyszerűen ha látja más szemszögből is a problémáját, közelebb segítheti a megoldáshoz, ami szinte biztos hogy nem ugyanaz lesz, mint a másik embernél.
143. rora (válaszként erre: 142. - 993dda84ef)
2014. máj. 30. 11:32
Szerintem amúgy vannak akik tényleg áldozatok, nem csak annak érzik magukat. Van egy rakás erőszakos, arrogáns, könyöklő ember, akit a legkevésbé sem érdekelnek a többiek, vagyis csak olyan mértékben, amennyire bármiféle hasznot húzhatnak belőlük. Nem veszik a többieket emberszámba, átgázolnak rajtuk, az sem érdekli őket ha a másik megdöglik, csak ők jól éljenek, jól járjanak. És ezektől szenvednek az általam normálisnak számító emberek, akik nem ilyenek, akikben van annyi jóérzés, jóindulat, hogy nem tesznek meg akármit a másikkal, nem akarják hogy a másiknak rossz legyen. Persze aki nem ilyen, az erre csípőből rávágja, hogy álszentség stb.. Én meg nem akarok moralizálni, de azt mondom minden érdek nélkül, hiszen itt nem ismerek senkit személyesen, hogy a minimum, hogy nem tszem meg a másikkal, amit nem szeretnék hogy velem megtegyenek.
142. 993dda84ef (válaszként erre: 141. - Rora)
2014. máj. 30. 09:19

Hozzáteszem, amit írtam korábban igaz volt, csak nem mindegy, hogy öniróniával tálalod, vagy világfájdalomként kínálod.

Igen, nem vagyunk egyformák, de ettől függetlenül sem hiszem, hogy a nyilvános kesergés akárcsak egy gondolattal is előreviheti a problémát a megoldás útján. Szerintem amiről te beszélsz, az a biztató szó ereje, a pozitív példa ösztönzése, a sorsközössé vállalás tehermentesítő képessége. Utóbbiakhoz viszont nem a probléma megosztására van szükség, hanem éppen ellenkezőleg olyan közegre, ahol az életükbe vetett hitüket, megoldóképleteket, és a későbbi tartalékokhoz szükséges energiák beszerzési helyét osztják meg egymással a résztvevők, nem csupán a nyűgeiket sírják el rendre. A nyűgök megosztása nem más, mint létjogosultságot követelni annak a kényelemnek, amit az önsajnálat kínál fel, külső visszacsatolásokat várni, hogy tovább folytathassuk ezt a tevékenységet, ahol a legkevésbé sem a megoldás a cél.

Mindenki megküzd a démonaival, de nem szabad elfelejteni, hogy a te ellenségeid mások számára nevetségesen erőtlennek tűnhetnek, mert más szemüvegén keresztül a problémád nem látható, és fordítva, számodra jelentéktelen kérdés lehet egy életre elegendő masszív munkát kínáló feladat valaki számára.

Számomra nincs ellenszenvesebb az állandó jellegű nyilvános kesergésnél, mert az nemcsak konzerválja a kiváltó okot, de még csak nem is kínál megoldást hasonló helyzetre, tehát egy látványos romboló tevékenység. Gyaníthatóan ezzel kiverem majd a biztosítékot, de személy szerint az öngyilkosságot sokkal bátrabb lépésnek, kevésbé önző tettnek tartom a kitartó látványos önsajnálatnál. Az előbbi egy döntés, nem jobb, vagy rosszabb a többinél, amit életünk során meghozunk akár napi rendszerességgel, csak egy a sok közül, de legalább egy konkrét mozdulat a megoldás irányába, míg az önsajnálat nyilvános formája elhiteti másokkal is, hogy ez helyes mentalitás, az élet szívás, csatlakozz te is, és búslakodjunk együtt. Egy árva gondolattal nem jutsz közelebb a megoldáshoz, és a probléma kiváltásában betöltött szereped sem került terítékre. Áldozat vagy, és ezt mások is megerősítik, tehát jogerőre emelkedett, szomorkodhatsz tovább, hisz van rá okod.

141. rora (válaszként erre: 140. - 993dda84ef)
2014. máj. 29. 19:16

Hát igen, én hajlamos vagyok mindent túl komolyan venni... leesett aztán, hogy nem komolyan írtad, csak nem akartam már újra írni :-)

Sok mindennel egyetértek amúgy, de szerintem nem rossz dolog megbeszélni valakivel a dolgokat, persze kölcsönösen és nem akárkivel. Nem mindenkinek teher ez, mint ahogy a szavaidból kiveszem.

140. 993dda84ef (válaszként erre: 139. - Rora)
2014. máj. 29. 16:01

:D Jaj ittenem, nem ez volt a célom, csak megláttam a fórumcímet, és nem bírtam türtőztetni magam, mint általában. Elnézést!:)


Hamár...:


Ad1:Ne vedd magad, sem a problémádat túl komolyan, mert akkor az még nagyobb súllyal nehezedik rád.

Ad2: A halál nem ellenség, a születésre örömmel gondolunk, még meg is ünnepeljük; a halált, ami a másik bizonyosság, erőszakkal el akarjuk felejteni, mintha attól kevésbé lenne elkerülhetetlen.


Ad3: Minden nyűgödre egyedül te vagy a gyógyír, attól, hogy a világba kiáltod, vagy mással megosztod, még nem fog megoldódni, könnyebb sem lesz, csak ideiglenes súlypontáthelyezés történik, ami megtéveszt. Szerintem nem a problémát kell nyilvánosság elé tárni, hanem azt, hogy megoldottad. Egészen addig a te sarad.:)


Hajrá!:)

139. rora (válaszként erre: 138. - 993dda84ef)
2014. máj. 29. 15:16

De miért érzed így? Attól mert van sok gond, vagy szar az élet, nem feltétlen kell, hogy a halál jusson eszedbe...

Az elsőt nem tudom komolyan írtad-e, tehát téged is megnyugtat valamennyire, ha kibeszélheted a problémáit, vagyok meghallgathatsz másokat?

Mert tény hogy nagyon eltérően hatnak ezek az emberekre.

2014. máj. 29. 15:09

Na, akkor, valaki lenne olyan kedves és beszámolna valami szörnyűségről, ami vele esett meg, hadd legyen egy picit jobb kedvem, köszönöm!? Vagy ez így gáz, ugye? Túl direkt? Ilyet nem illik kérni, igaz?:))


Akkor segítek én. Néha úgy érzem, az egyetlen feladatom, hogy a saját síromat ássam.

…ja, és nem igazán élvezem.


No, remélem sokat segítettem. Igazán nincs mit! :)Nem mondhatjátok, hogy rám nem lehet számítani.:)

137. rora
2014. máj. 29. 14:34
A fórumindítót én teljesen meg tudom érteni, nekem sincs egy olyan "barátnőm" sem, akit igaz barátnak tartanék, akire tudom hogy számíthatok. A levélírás is olyan, hogy ma már akkor lepődök meg ha valaki válaszol. Bár már nem sok levelet írok én sem. A lelkemet kiönteni... nos erről is igyekszem leszokni egy ideje, ha csak egy mód van rá, nem szabad megtenni.
136. rora (válaszként erre: 135. - Grtm)
2014. máj. 29. 14:24
Sziasztok, véletlenül találtam erre a fórumra, látom nagyon régi már. ki hogy van azóta?
135. grtm
2011. aug. 16. 20:21
Igazából levélben ritkán érintkezem mélyen, de kegyetlen, hogy amikor kiadja az ember a lelkét, akkor csend. Ha van rá lehetőség, tisztázom. És inkább abbahagyom a levelezést.
134. melindike (válaszként erre: 133. - Grtm)
2011. aug. 16. 20:19
Próbálj velük beszélni... hátha ezen túl jobban odafigyelnek arra, hogy várod a válaszukat! ;)
133. grtm (válaszként erre: 132. - Melindike)
2011. aug. 16. 20:18
Az én körömben mindenki ilyen.
132. melindike (válaszként erre: 131. - Grtm)
2011. aug. 16. 20:17

Szerencsére nem túl gyakran. Igazából 1 ilyen "emberem" van, de tőle meg már megszoktam, hogy nem tudhatom, meddig kell várnom a levelére.

Amikor megismertem, akkor nagyon rossz érzés volt, de már tudom, hogy ő ilyen.

131. grtm
2011. aug. 16. 20:15
Veled ez milyen gyakran fordul elő?
130. melindike (válaszként erre: 129. - Grtm)
2011. aug. 16. 20:13
Látod ezzel nekem is szoktam problémáim lenni... mármint azzal, miért nem képes válaszolni valaki egy levélre. Megértem én, ha elfoglalt, nem ér rá stb... de az kb. fél perc alatt begépelhető, hogy "ne haragudj, most nem tudok írni, de majd jelentkezem". ;)
129. grtm
2011. aug. 16. 20:04
Figyelj, ez már régi história. Nem értem, hogy valaki hogyan nem tud 1,5 héten keresztül válaszolni egy levélre, mikor befőttet főz és szabadságon van, persze egy kicsit dolgozik is. Biztos én vagyok csodabogár.
128. melindike (válaszként erre: 127. - Grtm)
2011. aug. 16. 20:01
Az nagyon nem jó... :(
127. grtm
2011. aug. 16. 20:01
Csak a szokásos. Nem kapok olyan mennyiségű szeretet, ami minimálisan megfelelne és csalódott vagyok.
126. melindike (válaszként erre: 125. - Grtm)
2011. aug. 16. 20:00
Azért, remélem, nincs semmi komoly baj?!
125. grtm
2011. aug. 16. 19:58
Most egy kicsit rossz a kedvem.
124. melindike (válaszként erre: 123. - Grtm)
2011. aug. 16. 19:57

Én megvagyok, köszi! :)

Te?

123. grtm
2011. aug. 16. 19:43
Mi újság? Mindenki jól van?
122. spinneli (válaszként erre: 120. - Melindike)
2011. aug. 14. 12:01

Én nem tudok, a vőlegényem szerint alkatilag képtelen vagyok a depire.

:)


Amúgy ja, remélem mindenki jól illetve jobban van.

121. sercegnő (válaszként erre: 120. - Melindike)
2011. aug. 14. 09:20
aaa, dehogy....:)
2011. aug. 14. 09:15
Hm... egy ideje nem írt ide senki... Remélem, ez azt jelenti, hogy már nem depiztek! ;)
119. grtm
2011. aug. 12. 10:26
Na ezzel teljesen egyet értek.
118. spinneli (válaszként erre: 115. - Grtm)
2011. aug. 12. 10:24

Az esetek nagyrészében mindent, amit nem az vagy nem rajtam múlt, vagy még fejlődnöm kell azon a bizonyos területen és ha ez megtörténik azt is meg tudom oldani.

Természetesen van amihez személyiség és/vagy külső körülmény miatt mindig kicsi lesz az ember, ott a belenyugvás a választás.

117. grtm
2011. aug. 12. 10:23
Az. Kőkeményen.
116. spinneli (válaszként erre: 114. - Grtm)
2011. aug. 12. 10:23
Idő és munka.
115. grtm (válaszként erre: 113. - Spinneli)
2011. aug. 12. 10:20
Azért a sajátommal is foglalkozok, csak nem viszem túlzásba. Te mindent meg tudsz oldani?
1 2 3 4 5

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook