Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Giling-galang szól a harang,
A boldogságom határtalan.
Kinn a dorozsmai határban,
De sok pacsirtamadár dalol.
Látod ez a szerelem
ennél nagyobb élmény sohasem kell nekem
Nyári délután, néztél csak reám
simogattad csendben két kezem
Ugyan, hát szabad ezt?
Sétáltál velem, erdőn réteken
azt mondtad, hogy szedünk ibolyát
Jaj, te kis ravasz nyár volt nem tavasz
volt ott minden nem csak szép virág
..kék, akinek a szeme kék,
lám az enyém,lám az enyém sötétkék,
mégse vagyok a babámnak elég szép...
Mert, hogy ha felveszek egy csoda zsirárdit,
megnyerek én vele akárkit,
rémes, hogy ez mily édes, ez az új ódivat!
Lehet, hogy szép nem vagyok, és mégis, hódítok,
hogy miért, ez többé nem titok!
Te vagy aki otthon sírtál, én meg közben a világom éltem.
Tudtam azt, hogy egy jó szavam elég lesz, hogy megbocsásd a vétkem.
Lehajtom most a fejemet, szeretném ha meg is szidnál engem,
Olyan asszony vagy te nékem, amilyet én meg sem érdemeltem.
Tudom, hogy téged vártalak mindig minden éjszakán,
Tudom, hogy téged vártalak mindig-minden éjszakán,
lehet, hogy te vagy
minden éjjel,minden álmom.
Biztos, hogy téged vártalak mindig minden éjszakán,
érted sírtam át sok éjszakát.
Sohase mond, hogy vége
Csak azt mondd, hogy ennyi megérte
S megérte jöhet egy pont
Kis kutya,nagy kutya
nem ugat hiába,
van nekem szeretőm
Szeged városába'
Szeged híres város
Tápéval határos,
ott lakik a babám
kivel leszek páros
A szívem háborgó tenger
S a szememből könnyek peregnek
Mert én téged szeretlek
Hagyd a múltat én sem kérdezem
Örülj, hogy itt vagy velem ne kérdezd miért könnyezem
Igazi nagy szerelem mily bennem ég
Szorítsd meg most a kezem boldogság maradj velem
Az ajkad úgy keresem mely lázban ég
Ne nézd többé a múltam
Megtévedt szív is szerethet
De nézz könnyes szemembe
Olvasd ki, hogy mily forrón szeretlek!
Mert hirtelen kinyílt a föld alattam,
te eltűntél én meg itt maradtam.
Hát evezz a part felé még párat,
ha a világ fordít Neked hátat.
S ha utad egyszer a végéhez ér,
Ne felejtsd el hogy honnan jöttél!
Na na na na na na na na...
Kellene ma éjjel
egy kis haccáré,haccacáré,
hadd legyen a szám a szádé,
drágám miért vagy málé...
1. Ma este felmegyek majd hozzád,
És mindent elmondok neked.
Mióta kettőnk útja szétvált,
Még nem voltam veled.
2. Ma este ott maradok nálad,
És hogyha te is akarod,
Gyújts meg egy színes gyertyaszálat,
Abból mindent tudok.
3. Mindegy, hogy hiszed, nem hiszed,
Még ma is nagyon jó veled.
Ott leszek…
Régi szerelem
még néha-néha visszajár,
ha kinn a szigeten
halkan búcsúzik a nyár.
Messze szálló, őszi szellő
vidd el az én bús dalom,
súgd meg neki halkan, titkon,
ma is róla álmodom.
Messze szálló, kósza szellő
vidd el az én bánatom,
súgd meg néki lágyan, csendben,
feledni sosem fogom!
Nem bánom, hogy szerettelek tégedet,
Gyere, táncolj cigány lány.
Ez a tánc most neked jár.
Eliszom az utolsó pénzemet,
Köszönöm, hogy szerettelek tégedet.
Faluvégén a kis kunyhóba sukár cigány lány.
Rabja lettem nem felejtem, szívem reá vár.
Szeretni mást az óta én nem tudok,
Álmaimba mindig csak rád gondolok.
Gyere táncol cigány lány,
Ez a tánc most neked jár......
Azt mondta az anyukám, hogy nem tetszik a frizurám.
Mondjátok meg mit tegyek, ha levágatom szenvedek!
Azt mondta az apukám, hogy most majd gondja lesz reám.
Rettentő nagy gondba van, hogy miért vagyok gondtalan!?
mint a mókus fent a fán,az úttörő oly vidám,
ajkáról ki sem fogy a nóta!
Minden nap, mikor eljön az este,
Állok az ablak előtt.
Várok egy hangot a csendben,
Várom, hogy eljöjjön ő.
Minden nap, mikor fáradtan végre
Már haza indulok én.
Jól tudom, senki sem vár rám,
Senki sem jön majd elém.
..légy aki nékem mondd csak el,
ha valami fáj,
nekem nem kell nyári szerelem,
vagy mindig jöjj vagy sohasem,
de ne rontsd el ily könnyen az életem...
Egy kis patak mindig rohant, s egyre csak énekelt.
Egy sziklafal útjába állt, s a dalnak így vége lett.
Én is így lettem néma víztükör,
Mikor tőlem elmentél.
Nekem többé már a Nap sem tündököl,
Csak ha újra megjönnél.
Kellemes....
Nyárfa alatt lázas szívvel nem csitulnak soha már a vágyak.
De jó volna, ha még egyszer Édesanyám, ott lehetnék nálad.
Nyárfaerdő ezer húrja csendhonában muzsikálja nékem,
Boldog idő velem marad, és az emlék a lelkem tükrében.
Nyárfa felett sötét felhő, mért áll meg a magasságos égen?
Fellángol az alvó bánat, a szunnyadó, ringató reményen.
Vándormadár! Árva madár! Fájó lelkem repítsd fel az égre!
Szülőföldem dalát hallom, Édesanyám! Hazajövök végre.
Mindig az a perc a legszebb perc,
Mit meg nem ád az élet,
Az a legszebb csók,
Mit el nem csókolunk.
Mindig az az álom volt a szép,
Mely gyorsan semmivé lett,
Amit soha többé meg nem álmodunk.
De a szegény, megvert szívem mégis kitart végig:
Künn marad a legutolsó vonat érkezésig.
Kiballagok a vasúthoz találkozni véled,
Viszek kéklő nefelejcset, gyöngyvirágot néked.
Jól tudom, hogy elvárhatlak örökkön-örökké,
Az a vonat nem érkezik soha-soha többé.
Elballagok a vasútról, nincs ott mit keresnem...
Megértettem:nem szabadna ily nagyon szeretnem!
Amikor elhagyott, azt hittem meghalok, jaj úgy fájt.
Kerestem szüntelen, vajon hol lelhetem őt,
Kicsike állomás, ő az egy villanás jegyet vált,
Vissza se nézett eltűnt a szemem elől.
Refrén. Haj-jaj, fekete vonat! Elvitted a páromat.
Ennyit ér a szerelem:
Porig ég, csak a füstje marad.
Olvasd ki, hogy mily forrón szeretlek
A szívem háborgó tenger,
S a szememből könnyek peregnek.
Mert én téged szeretlek,
Hagyd a múltat én sem kérdezem.
Ne nézd többé a múltam,
Megtévedt szív is szerethet.
De nézz könnyes szemembe,
Olvasd ki, hogy mily forrón szeretlek.
Halk zene szól, az éjszakába........
Lassan bandukolva, múlik minden óra,
Tovább, tovább,
Könyörtelen óra, és perc,
Ádám, Éva óta így telt.
Időgúzsba kötve mindent,
Repült tova.
Hogyha veled vagyok,
Száguld a mutató…
Talán nekem kell azt majd meghajtanom,
Meghajtanom, meghajtanom.
Kinn a dorozsmai határban,
De sok pacsirtamadár dalol.
Nincs szebb ott az aranykalásznál,
Most is a lelkem csak arra jár
Giling-galang szól a harang,
A boldogságom határtalan.
Kinn a dorozsmai határban
De sok pacsirtamadár dalol.
Nem tudok élni nélküled,
Engedd, hogy élhessek veled.
Esküszöm mindent megteszek,
Hogy ezt soha, ne bánd te meg.
Próbáltam én elfeledni,
Mint egy szép emléket.
Rájöttem nem lehet mert a képzelet,
Hozzád vezet.
Lassan elmúlt a láng, úgy félek én.
Átvirrasztott éjszakák, száz el nem mondott szó.
Most már ez vagyok én, egy süllyedő hajó.
Még nem veszíthetek! Még nem! Én élni akarok!
Adj időt nekem! Ó, Ég! Szólj, hogy még várjon!
Add vissza nekem! Ő kell! Még látni akarom!
Még nem búcsúztam el, még nem! Úgy fáj, nagyon.