Dackorszak (beszélgetős fórum)

Sziasztok! Csatlakozok én is. Nekem 2 éves a fiam, javában dackorszakát éli:S Ha kérek valamit (mondjuk gyere ide valamiért, vagy felöltöztetlek, megmossuk a kezed, stb) azonnali válasz: nem! Ezután minden a megszokott menetben zajlik: általábban földhözveri magát, vagy lefekszik, én meg cipelhetem. Hogy az ordításról, visításról ne is beszéljek. Szinte mindig úgy öltöztetem, hogy egyik kezemben a gyerek, másikban a ruhát ráncigálom rá, ja, és még be is kell pelenkázni (bár már dolgozunk az ügyön, de még nem szobatiszta). Úgyhogy tényleg nem egyszerű. Mindenesetre azon nagyon csodálkozom, hogy általában nem tud vele kiakasztani, szegény apját viszont kinyírja idegileg rendszeresen:)) A legkeményebb menet a vásárlás, ott már egyáltalán nem hajlandó beülni a kocsiba, sétálni akar, viszont ha meg akarja az ember fogni a kezét, jön a földhözvágósdi:S Meg persze a vonyítás.

Sajnos pofozkodni is szeret(ne), tegnap például úgy lefejelt, hogy guga nőtt a fejemen. Időnként ugyanis azt játsza, hogy tiszta erőből nekemrohan, vagy visszakézből kapok egy hatalmas pofont:(( Na ilyenkor bizony rácsapok a kezére, ezzel annyit sikerült már elérnem, hogy csak néha játszik ilyesmit:) Egyébként nálam jámborabb szülőt keveset ismerek, képtelen lennék bántani, úgyhogy általában csak rászólok (kivéve a verekedés, akkor kap egy kicsit a kezére, ehhez hozzátenném hogy ilyenkor legtöbbször kiröhög), ha valami rosszat csinál. Remélem hamarosan kinövi, mert már rettegek mikor ég le a pofámról a bőr, ha megyünk valamerre...de azért általában jó kisgyerek, kivéve, ha nem:DD

Hihi, képzelem.

Nem szándékozik elköltözni a kedves szomszéd? :)))

Párom szerencsére nálunk is segít, ha épp idehaza tartózkodik. Ha nem meló, akkor ő is zenél. :)) (Én anno feladtam, s átengedtem neki a terepet...)

Neked milyen zenekarod van? Min játszol?

Hát...:))

Én is ezzel vigasztaltam magam évekkel ezelőtt. Azóta már 8 éves a fiam, de nekem cseppet se tűnt föl, hogy nyugodtabb lenne. :) (Igaz, ő a hiperaktív.)

Na jó, várok még pár évet, hátha...

Sziasztok!

Heni én minden szavad megértem....

Nekünk is 2,5 éves ikreink vannak = egész napos visítás stb.stb. Az egyik mindig elemében van, így soha nincs nyugalom.

Az egyik huligánom pedig szintén Réka:))

mély megnyugvással olvastam soraidat. no nem azért, mert látom másnak sem egyszerűbb, hanem azért, mert ráébresztettél, h nem az én fiam buggyant meg időnap előtt. bár nekem csak 1 van, 2,5 éves a "szentem", de szóról-szóra ugyan ez a helyzet amit leírtál/leírtatok. már arra gondoltam hallásvizsgálatra viszem, mert totálisan immunis a hangomra...de aztán 'okfejtettem' és kiderítettem, h csupán dackorszakát éli. vígasztalhatnám magam, h ennek is vége lesz 1x, de aztán jön a kamaszkor meg a többiek...szóval most eléggé magam alatt vagyok, nem bírom optimistán szemlélni a dolgokat. viszont azt tudom, h ha nem lenne egy fabatkát sem érne az életünk a férjemmel, úgyhogy a 'tesóépítés' is tervbe van véve, csak az idegrendszerem ne mondja föl a szolgálatot. vagy!! pont ezért is, ha mégsem bírnám cérnával, ottlegyenek egymásnak a testvérével.

szépen elfilozofálgattam itt. lényeg a lényeg, h nem vagyunk egyedül:))

javítok:

mikor mentünk le a lépcsőházban

Kezet foghatunk, kedves sorstárs. :)

De mindjárt itt az új tanév, és könnyebb lesz. Nekem is kezdődik a munka, nem körülöttük forog majd minden gondolatom.

Nálunk a párom amennyire tudja, kiveszi a részét mindenből, sokat segít, meg amíg én mondjuk zenekari próbán vagyok, addig is ellátja, megfürdeti, stb. őket. Ő jobban bírja a gyűrődést, könnyebben ignorálja a bőgést, nyafogást.

Hülye szomszéd nálunk is van, a tipikus gyúrunk vazze-cicamaca páros, srégen alattunk, aki múltkor a hapsi vérben forgó szemekkel nyitott ajtót, mikor nem mentünk le a lépcsőházban. Nem hisztiztek, hanem élvezték, hogy a hangjuk visszhangzik a lépcsőházban. Amúgy jól ráfaragott, mert rajtuk kívül mindenkinek van gyereke a házban, többségében hasonló korúak vannak, meg kisbabák.

:)))

Te rólunk írtál? ;)

Detto ugyanez, de nálunk bölcsi nincs. :(

Van viszont egy 8 és fél éves hiperaktív fiam hihetetlen szemtelenséggel párosulva. Van egy 5 és fél éves lányom, aki önállóan akar öltözködni, meg egy 2 és fél éves lányom, aki utánozza mindkettőt.

És van egy hülye szomszéd alattunk, aki pl. tegnap kiborult. El kell ismernem, némileg jogosan, mert dübörög a plafon felette, unja a visítást, ajtócsapkodást, stb...

De mit tegyek? Segítség nuku, közben meg főzni-mosni-takarítani, stb... így nem lehetek állandóan a játszótéren velük!

Aztán hazajön apjuk a melóból, s közli, nem érti, miért vagyok fáradt és ideges, hiszen semmi dolgom. Na ja! Próbálná csak ki egy napig!

Nagyszülős probléma ugyanez. :((( Egy nap alatt 3 havi nevelésem megy sutba. :((

Ha nem járnának bölcsibe 2 éves koruk óta, már kihullott volna az összes hajam, az tuti.

Amúgy én is megemelem a kalapom a végtelen türelmű anyukák előtt, akik több gyermeket nevelnek. Nálunk a párom szeretne még egyet, a lányok mellé lehetőség szerint egy fiút, de én egyre biztosabb vagyok benne, hogy én nem.

Sziasztok!

Nekem két 2,5 évesem van, úgyhogy duplán kapom a "dózist". Sokszor érzem én is úgy, hogy kiszaladok a világból, mert nehezen tolerálom a hisztit. Főleg azt, amin nem tudok segíteni, értem ezalatt a kialvatlanság okozta nyűgösséget, amikor semmi sem jó. Hozzá kell tegyem, hogy amikor én vagyok kialvatlan, én is sokkal kevésbé tolerálom a magasröptű gondjaikat.

Alapvetően rosszul viselem a fülsüketítő visítást, és ha nincs vészhelyzet, akkor inkább engedek. Az eszemmmel tudom, hogy ez a legrosszabb, amit tehetek, de sokszor érzem magam tehetetlennek. Legtöbbször abból fakad a dühöngésük, hogy türelmetlenek. Nem képesek egy picit sem várni a sorukra, rögtön megy a visítás.

Próbáltam én is az ölbeültetős, megmagyarázós módszert, de olyankor nem lehet sem ölbe ültetni (megfeszítik magukat), sem magyarázni, mert meg sem hallják amit mondok.

A figyelemelterelés szintén nem vált be, csak a céljuk elérése a fontos.

Az a baj, hogy párszor megtapasztalták, hogy hisztivel célt érhetnek, de elégszer lángolt a képem idegenek előtt, mert ugye a műsor úgy jó, ha közönség is van...Úgyhogy a visítás a gyengém, nem bírom a zajt idegekkel.

Nagyszülők: nálunk anyuék tömik őket. Mondtam már egy párszor, hogy ne hozzanak édességet, főleg ne valami habcukornak nevezett borzalmat, amitől egyszer Réka már fuldoklott, nem beszélve arról, hogy csupa E. :((( Javasoltam, hogy hozzanak inkább egy kg gyümölcsöt vagy egy kis joghurtot, ha már hoznak valamit.

Nekem 3 gyermekem van,2 fiú és egy kislány!és valoban ahány gyerek annyi egyéniség,a nagy fiam 17 éves kamasz,huu ne tudjátok meg milyen!!!A középső fiam 12 éves ő kiskamasz korát éli,a lányom 5 éves,és kb.2 és fél éves korától a dackorszakát éli!szerintem már elmehetnék gyermek "agy búvárnak"

Nagyon nehéz szót érteni velük!De ezért éleünk:)))

Megértelek! :(((

Én pont tegnap gondolkodtam el, hogy nekünk sincsen semmi lehetőségünk. Anyóséknál hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy ő nem iszik, de van egy csomó baja. Nem lehet tudni, mikor jön épp egy front, vagy vmi, ami miatt egész nap csak nyögdécsel. Após no comment!

Anyám, ha tud jön, meg mi is megyünk sokat, de van egy rakat kutyája, azokkal rengeteg a gondja-baja, egész és mindennapos elfoglaltság. Apám külföldön dolgozik, ha itthon van 4-5 hetetnte 3 napot, itthon csinálja a dolgát (metszés, permetezés, fűnyírás, stb.)

Egyedül nagy ritkán a sógornőmre számíthatunk. Még az a szerencse, hogy imádják egymást a gyerkőccel! 8,5 hónap alatt egy délután mentünk el itthonról kettesben a férjemmel. :((

jó reagálás??

az az állat nem létezik....

leülök a csöppel, az ölembe ültetem, elmagyarázom neki, hogy mi lenne a jó, amit tehetne, ráfeleli, hogy jó, aztán homlokegyenest az ellenkezöjét csinálja és boldogan vigyorog a képembe...

fejlödő éntudat...

ha beledöglesz se fogja azt csinálni amit te szeretnél....

de ha saját törekvései közben beleveri a fejét valamibe, ne félj azt megjegyzi, és nem követi el újból....

kitalál mást amivel a sirba tud kergetni..

mindezt angyali mosollyal az arcán..

mit csinálhatsz??

nézd végig...

mint egy mozit...

vigyázz rá, hogy csak mérséklelten veszélyes eszközökhöz férjen hozzá, pl: müanyag lapát maximum...

kb két évig élvezni fogod, aztán kis szünet, és kezdi elölröl....

ez ám móka....

A dac korszak a gyerekeknél, nem ugyanakkor jön elő, minden gyerek más, csak behatárolni lehet kb. hogy mikor vannak, 3 év körül, mjad hat év körül is van egy , de később is akad gyerek akinél van.!

Sok türelmet és következetességet ajánlok neked, ne hagyd hogy felülemelkedjen rajtad.

:)

Igen, várható a vége, az első dackorszakbak. Aztán jön a második, harmadik... Sose lesz vége, csak mindig más formájában találkozol majd vele. Ez a gyereknevelés. :)))

Meg tudnád mondani, hogy kb. hány éves koráig tarthat a gyerekeknél a dackorszak?

A kislányom három éves, nála szerintem most tetőzik.

Máté most négy éves, Ő mintha már nyugodtabb lenne.

Négy évesen már valóban várható a vége?

Napközben nem szopik?

Igazad van szerintem is, kicsi még a másutt alváshoz. Meg nekik is nagyon fontos ám a saját, megszokott vacok! :)

Én nem szeretném kisajátítani, de szerintem még pici ahhoz, hogy nélkülünk töltse az éjszakát. Még szopizik is (éjjel is). Én napközben már dolgozom, heti egy-két nap a mamáé! Ő szívesen elviszi akkor is, mikor a férjem vigyáz rá, de apunak csak az a jó, ha ott is alhat. Mondtam, hogy majd 3 éves kor körül!

Az tényleg nehéz, ha csak ketten vagytok, ezért nem irigyellek!