Csak kényszerből születtem? Szüleim nem is szeretnek? (beszélgetős fórum)

Igen, 15 vagyok.

Most kezdtem a gimit. Még van belőle 4 évem. Utána húzok Pestre az állatorvosira.(ne tudjátok meg, ebből a döntésemből is milyen vita volt).

Tudom, tanácsot senki nem tud adni, de a véleményetek érdekel.:)

De munka nélkül suli mellett hova megy?

15 évesen nem veszik fel suli mellett melózni...

Állatira nem irigyellek....szerintem nem százasok a szüleid, az tuti!

De tanácsot is senki nem fog tudni adni, maximum ird ki magadból, ami bánt, talán megkönnyebbülsz..:(

15 éves vagy, jól olvastam? Basszus, akkor még 3 év, hogy elköltözhess...ahh, sajnállak nagyon..

Lehet kicsit hosszúra fog sikeredni, előre is elnézést.

Szüleim kikészítenek, de nem a szokásos 15 évesek problémája miatt.Nem az a gondom,hogy nem lehet tetoválásom, nem mehetek bulizni stb... Ennél kicsit komolyabb. Mióta csak az eszemet tudom, soha nem szerettem itthon lenni. Mindenki furcsálta,hogy miért szeretek suliba járni, legalább nem itthon voltam. Anyumnak soha nem tudtam megfelelni, soha nem volt büszke rám. Mostanában is inkább csak azt hangoztatja,hogy leszégyenítem, mert négyes az átlagom. Mióta elballagtam az ált. suliból, még inkább "bunkón" viselkedik velem. Sok gondja van, belátom, apummal is mindig vitázik. Pár hónapja egy erősebb vitánál apa anya fejéhez vágta,hogy ő csak ne szekálja őt(anya apát), mert anya se jobb. Hisz anno, 15 évvel ezelőtt, azért kereste meg apumat,hogy csináljon neki gyereket, mert a főnök ki akarja rúgni, és mennie kell gyesre. Magyarul kényszerből születtem? Nem akartam elhinni, de mikor megláttam anya arcát...Tipikus "úristen lebuktam" feje volt. Azóta volt vagy egy jó hónap,hogy nem szólt hozzám. Egyszerűen senki nem tudta,hogy mi a baja. Nővéremmel beszélt, amit hallottam. Azt mondta akkor, hogy nagyon jól érzi magát annak ellenére, hogy nem beszélünk. MEg a fejemhez vágta nemrégiben, hogy jobb lenne ha nem is lennék, meg ma reggel volt egy szép "ugye tudod,hogy imádlak?" beszólása, ami merő gúny és irónia volt. Nagyon rosszul esett. Tudom,hogy szinte semmit nem segítek itthon. Elintézem az én dolgom, rendbe teszem az én környezetem(a szobám) és ennyi, de ennek is megvan az oka. Ha megkért,hogy segítsek, segítettem, de semmi nem volt jó neki. Csináld ezt, csináld azt végül meg "ennyire szerencsétlen nem lehetsz". Elmondtam neki,hogy ez az oka annak,hogy nem segítek, és persze megint én lettem az utolsó szemét lány a földön. Múltkor itt volt a barátom és kint ettünk a konyhában és anya előtte is csak égetett engem, meg beszólt,hogy milyen szerencsétlen vagyok. Szóval ez az egyik problémám. Kényszerből születtem, anyámból csak úgy árad a megvetés felém. :'(

Másik probléma: Mióta az eszemet tudom, olyan rend uralkodik a házon, amit nem bírok elfogadni. Este 7-től nálunk záróra. Szó szerint. "pofádat befogod és alszol" állapot. Nincs se szüleim se az én szobámon ajtó, indoka csak annyi, anya nem akarja,hogy legyen. Kicsi, régi házunk van, simán lehet hallani mindent, ami a másik szobában történik. Nem lehetett soha 7 után tv-t néznem, mert ha normál hangerőn volt, apa és anya már lecsesztek. Szinte levegőt venni se szabad, WC-re kimenni meg egyenesen bűn, mert zajt csinálok vele. A pláne az egészben az,hogy hétköznap apa hazajön kb. 2 körül a melóból és alvás olyan 4ig. Nos akkor megint csönd. Utána 7-8 körül megint lefekszik és reggelig megint csönd. Értem én,hogy 4kor kel, de ez (szerintem) akkor is sok. Hétvégi menet meg még jobb. Akkor még nem is megy melóba és mégis. Reggel 6kor kelés, de. 8-10 körül alvás olyan 1ig. Ebéd után megint pihenő olyan 3-4ig. És este szintén 7-8 körül csönd. Ma például itt volt a barátom. Apa délben jött haza, és le is feküdt anyával aludni, párom 2kor jött le. Szintén olyan 3-4ig kint kellett lennünk, csöndben. Utána már 8kor apa szó szerint bekiabált,hogy csönd legyen már. Párom haza is ment, én meg azt hittem világgá megyek. Ami a legjobb, hogy max idő, amíg én kint lehetek, este 8. Ha megyek vkivel vhova"8ra itthon legyél!". Kések 5 percet, le vagyok szidva. Könyörgöm, nyári szünet van... És nem is szoktam sehova menni, csak a barátomhoz és egy barátnőmhöz.

Véleményeket kérek. Szerintetek én nem értem meg és nekik van igazuk, vagy esetleg ők a kicsit bonyolultabb elmék?

Bocsi a hosszúság miatt(: