(CSAK) Idézetek - Szerelem, becsület, barátság, érzelem, csalódás, stb. (beszélgetés)

"Ha rombadőlnek legszebb álmaid,

Reményeid el ne hagyjanak!

Ne csüggedj, mert csüggedni nem szabad!

Hisz nem egyszer az összedőlt rom felett

A legszebb virág fakad!"

Vörösmarty Mihály

"A barátság sohasem felejt. Éppen ez a csodálatos benne."

Oscar Wilde

"Az igaz barát a kezedet fogja és a szívedet simogatja."

Gabriel García Márquez

A kétségbeesés lépcsőfokai felfelé vezetnek.

Victor Hugo

RÁNCOK

Amikor öreg leszek,

szeretném, ha ráncaim lennének,

nagyon sok ráncom:

a nevetéstől,

a mosolygástól,

a derűtől,

a jóságtól,

a másokért vállalt gondoktól.

Szeretném, ha egész életem

az arcomon lenne,

és mindenki, aki csak olvassa, azt mondaná:

ez egy szép történet.

Az arcom táj legyen,

hegyekkel és völgyekkel,

ahol az emberek elveszítik,

de újra megtalálják az utat.

Barázdáiban

tréfa bujkáljon,

szögleteiben jóság és vigasztalás.

Legyenek síkok, ahol megpihenhetnek,

árkok, amelyekben elrejtőzhetnek.

És szeretném, ha mindenki azt mondaná:

ez egy szép táj.

--Ez egy ember.

jobb sikertelennek lenni az eredetiségben,mint sikeresnek az utánzásban.

Herman Melville

A szerelem abban áll, hogy ötvözni kell egy vámpír temperamentumát egy őzike türelmével.

Emil Cioran

Jobb gyertyát gyújtani, mint szidni a sötétséget.

Konfuciusz

Akiről álmodom, nem létezhet, és ha nem létezik, nem hasadhat meg a szívem.

Átkozott boszorkák c. film

És ha egy félelmet szeretnétek eloszlatni, a félelem székhelyét saját szívetekben keressétek, ne pedig annak kezében, akitől féltek.

Khalil Gibran

Ez a bátorság: rendületlenül elviselni azt, amit az ég küldött.

Euripidész

Mondd, mi a szerelem? Két lélek, egy gondolat; két szív, egy dobbanás.

Friedrich Halm

Tavaszi éjszakán gondolj reám..

és nyári éjszakán gondolj reám..

és őszi éjszakán gondolj reám..

és téli éjszakán gondolj reám..

Ha lennék tőled oly távol talán,

mint ha más ország volna a hazám

ágyad hűs lepedőjén, vánkosán

hanyatt feküdve, mintha óceán habja himbálna

lágyan és puhán-add át magad ott is nekem csupán..

a csönd csendjével susogja a szám

az esőve esengem szaporán

a hóval, mely szűk szobád ablakán bedereng

s álmomban, s álmom után..

tavaszi éjszakán gondolj reám

és nyári éjszakán gondolj reám

és őszi éjszakán gondolj reám

és téli éjszakán gondolj reám..

"...Mindig mondd azt, amit érzel, és tedd azt, amit gondolsz.

Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek.

Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".

Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.

Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz.

Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sohasem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.

Tartsd magad közelébe azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket, és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm", és mindazokat a szerelmes szavakat, amiket ismersz.

Senki sem fog emlékezni rád titkos gondolataidért.

Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket.

Mutasd ki barátaidnak, szeretteidnek, mennyire fontosak neked..."

(Gabriel Garcia Marquez)

"A múlt emlék,

a jövő titok,

a jelen ajándék."

Ez itt a magányosság erdeje.

Itt én vagyok csak, én és valaki,

Valaki, akit nem ismerek,

És akiről még tudnom sem szabad:

Bár jobban szeretem, mint magamat.

Wass Albert

ezt most olvastam a neten:

Elmentél tőlem

Ígérem nem zavarlak többé, én most már végleg elmegyek

Egy lány félre áll utadból, nem lesz többé játékszered.

A szemed csillogásán látom: ezt vártad - azt hiszem -

Meg kellett volna tenni régen, de mindent legyőz a szerelem.

Gondolkoztam, mit tegyek, hová legyek nélküled?

Mi lesz az út, ha te nem leszel?

De mégis menj, ha menned kell, és ne gondolj arra soha többé,

Hogy könnyes szemmel búcsúztunk el.

Tudom már késő, elveszítettelek, nem jössz vissza sohasem

Arcod még most is látom, nem szóltál, csak elmentél csendesen.

Valaki titokban szeret téged, valaki boldog, ha szemedbe néz

Valaki szemében könny csorog, hidd el, ez a valaki én vagyok.

Miért van az, hogy azt szeretjük, aki hűtlen, aki mást szeret?

Miért van az, hogy fájó könnyet ejtünk, pedig tudjuk, hogy rajtunk csak nevet?

Elhatároztam, hogy elfelejtelek, s próbállak elfelejteni

De meglátlak és úgy érzem csak Te vagy az igazi.

Meg fogod látni, ha múlnak az évek, közöttünk minden véget ér.

De ha úgy akarod, elmegyek, kiölök szívemből minden régi álmot

S kívánok neked sok-sok boldogságot.

De ha múlnak az évek meg fogod látni: ki menni akar hagyni kell.

Mosolyog hozzá az arcom, de mögé senki sem néz,

Játszani közömbös embert most látom milyen nehéz.

Ha kérdeznéd tőlem: Mit jelentesz nekem?

Egy pillanatra zavarba jönnék, s nem tudnék szólni hirtelen

Csak nagy sokára mondanám: Semmi-semmi csak egy múló szerelem.

Kacagva köszönnék én is, de hangom megremeg

Mosolygok az utca sarkáig, de azután szememhez nyúlok

S egy könnycseppet szétmorzsolok.

Ha most kérdeznéd tőlem: Mit jelentesz nekem?

Lehajtott fejjel az felelném: Semmit-semmit, csak az egész életemet.

Válasz idézettel

ezt akis verset csak úgy, unalmamban írtam, de remélem tetszeni fog..:)

A szív és az ész harca

Szív és ész,

Két ellentmondó rész.

Ha eszemre hallgatok, szívem nem fáj,

Ha szívemre hallgatok, csak csalódás vár.

Két rész, mi bennem él,

S csak én tudom, hogy mire kér.

Nehéz a kérés,de megteszem,

Szívemre hallgatok, hisz ez szerelem!

S bár sok a csalódás,

Szerelemmel minden más.

És lehet, hogy megbánom

Mert eszem azt súgja:fájdalom!

" Életünk minden másodperce az univerzum új,és egyedülálló pillanata, mely soha többé nem tér vissza.

Ezzel szemben mire tanítjuk gyerekeinket?Arra, hogy kettő meg kettő az négy, és Párizs Franciaország fővárosa.

Mikor tanítjuk meg őket arra, hogy mik valójában?

Mindegyiküknek azt kellene mondanunk:

- Tudod mi vagy Te? Csoda. Páratlan a magad nemében. Soha előtted nem született hozzád fogható. Csodálatos a lábad, a karod, az ügyes ujjaid, a mozgásod. Lehet belőled Shekaspeare,Michelangelo vagy Beethoven.Képes vagy bármire.Igen, Te vagy a csoda. Vajon, ha felnősz, tudsz-e majd ártani valakinek, aki éppolyan csoda, akárcsak magad?

Mindannyiunknak azon kellene fáradnunk, hogy a világot gyermekeinkhez méltóvá tegyük."

Pablo Casals

Ha egyedül vagyok a szobában,

akkor ember vagyok.

Ha bejön egy nő, férfi lettem.

És annyira vagyok férfi,

amennyire nő az , aki bejött.

Karinthy Frigyes

"Önmagát az ember nem tartja csodának, inkább esendőnek. De akit szeret, abban meglátja a soha nem ismétlődő csodát, az egyetlent és egyszerit. Ezért elviselhetetlen elveszíteni azt, akit szeretünk. Ezért nem lehet betölteni utána az űrt."

/Kun Erzsébet/