Bölcsiben 5 hónaposan (beszélgetés)
Sokkal jobb lesz, meglátod! Munka után a délután a tiétek! 4.5 éves múlt a lányom, 2.5 éves dolgozom 8 órában, plusz heti minimum egy éjszaka is. Semmivel nem lett kevésbé szoros a kapcsolatunk, viszont jó érzés, hogy stabil hátteret tudunk biztosítani neki.
Hozzátenném, hogy egyetlen felnőttkori ismerősömről sem tudnám megmondani, hogy a) járt-e bölcsibe b) ha igen, mikortól? Sőt, csomószor előfordult, hogy felmerült a téma és fel kellett hívni anyukát, hogy járt-e bölcsödébe az illető.
Így van. Nekem is szükség van a szellemi kihívásra is, mert máskülönben az "anyaságra" is alkalmatlanná válok.. Ha tudnám ezt az egyensúlyt tartani, én is 10-et szülnék, és mind a tízzel így csinálnám..
Annak idején mikor a pici fiammal otthon voltam sokszor elnéztem a kismamákat akik reggel 9.-kor lementek a játszótérre és este 6 .-ig lent voltak és csak pletykáltak a gyerekek meg mentek amerre láttak,ezért felesleges otthon maradni olyan cim szóval,hogy a babával foglalkozom....viszont ha dolgozni fogok és helyre áll az anygi helyzetünk sokkal nyugodtabb leszek mert mostanában sokszor sirom el magam és a gyerekek megkérdezik mi a baj..
Veled párhuzamosan írtam le alant ugyanezt.
Huh, ebben azért sok a BS. Az alap, hogy egy anya szereti a gyermekét és viszont és nyilván a bizalom is alap. Akár bölcsibe jár az a gyerek, akár nem. Szóval ezt kár felhozni, mert nem az az extra egy székben, hogy van lába, az egyértelmű, hogy van. Az én kisgyerekem például másfél évesen már rohadtul vágyott a gyerektársaságra, úgyhogy örült, mint majom a farkának, amikor bölcsibe ment (bár kicsit furcsállta, hogy a többiek nem tudtak beszélni, de aztán jókat csacsogott a konyhás nénivel meg a gondnokkal), be sem kellett szoktatni. Sőt, hozzátenném, hogy amikor 5 hónapos volt, akkor napi 4 órában visszamentem dolgozni - igaz, akkor pont egy helyen éltünk az anyukámmal, és vigyázott rá (jó, nem volt egy nagy kaland, mert ebből a 4 órából 2,5-et aludt, 1,5 órában meg csecsemősködött). Cserébe soha egy percig nem volt adósságunk, soha nem kellett emiatt aggódnunk (igen, ezt kurvára megérzik a gyerekek, szeretet ide, szeretet oda, nagyon ártalmas dolog), én örültem, hogy felnőtt emberek társaságában lehetek és másról is szól az élet, mint szoptatásról meg pelenkákról, kicsit jöttünk-mentünk a világban, és így utólag azt kell mondanom, hogyha még 10 gyerekem lenne, akkor is ezt csinálnám. Mert soha egy percig nem volt idegeskedés itthon anyagiak miatt, mert ő az egyetlen az évfolyamában, aki nem csak képen látta a világot, mert felnőtt társaságban is simán elvan, bármikor és emellett végtelen bizalmat érzünk egymás iránt - úgyhogy abból sincs gond, hogy néha 1-2 hétre el kell utaznom másik országba dolgozni.
Semmi baja nem lesz. Hamar szocializálódik. Párom anno már 4 hósan bölcsis volt.
Neked nehezebb lesz mint neki.
Eredetileg 3 évet terveztem otthon maradni, később 2.5 éves korától irattam be bölcsibe, amit előrehoztunk 2 éves korára részben anyagi okok miatt. Akkor úgy éreztem, rossz anya vagyok, hogy bölcsibe adom, mindenhonnét ezt sugallták. Azóta tudom, hogy jót tettem a gyerekemmel és a családommal is, sőt így utólag, hogy láttam hogyan mentek a dolgok a bölcsiben, megkockáztatom, hogy hamarabb is mehetett volna.
Miután bölcsis lett, azt vettem észre, hogy sokkal intenzívebbé vált az együtt töltött idő, és arra kellett rájönnöm, hogy a napi 24 órából amit együtt voltunk, rengeteg ment el ügyintézéssel, bevásárlással, háztartással... stb. pedig én pl. a hátartási dolgokat minimálisra redukáltam annak érdekében, hogy a gyerekkel legyek, mi van akkor azoknál, akik kisbaba mellett végigtakarítják a lakást naponta... amennyire látom, az sem foglalkozik napi néhány óránál többet intenzíven a gyerekével, aki otthon van. Ha ezen múlik a család megélhetése, bizony jobb döntés a bölcsi + munka, mint otthon ülni és megpróbálni megélni a gyesből... Nálunk miután visszamentem dolgozni és helyreállt az anyagi helyzetünk elmondhatom, hogy sokkal nyugodtabb légkörben élünk, nem kell a számlák miatt aggódni, és tudjuk finanszírozni a gyerek dolgait is. Ha továbbra is itthon lennék, mert mennyire jó az, főállású anyának lenni, lenne két idegroncs szülője akikkel itthon ülhet egész nap, mert nincs pénz semmire...
Aztán meg néha kiderül, nem is olyan rossz az, sőt..
Nekem a gyerekeim bölcsis korszakáról az maradt meg, hogy mindig relative nyugodt voltam, mert napközben elvégeztem amit a kötelességem volt, aztán 4-re rohantam értük, utána meg miénk volt a délután, mentünk játszóra, nyáron még kirándulni is a környékre.. A kajájuk meg volt oldva napközben, meg az enyém is..
A harmadik gyerekemmel itthon vagyok, de mindig úgy érzem, hogy nincs rá annyi időm, mint a többiekre volt.. Mindig a főzés, takarítás, meg mindennel én vagyok megbízva, "hiszen én itthon vagyok". Órákig sorakozok a postán, piacon.. Mindennek van előnye is, csak észre kell venni.
igen,napközbeni felügyeletet jelent...ott van az éjjel a hajnali közös ébredés-igen lehet ez is szép-ott van a délutáni hazatérés összebújás....ott vannak a hétvégék....nem lemond róla csak közösségbe adja....a gyerek szempontjából meg jobb egy békés picikre kihegyezett közegben éldegélni míg anya dolgozik mert ott tényleg minden róluk szól ez a gondozók dolga....
ezt már nem neked irtam csak a tiedre kattintva jutott eszembe:)
De ebből Te azt olvastad ki, hogy én kit látok anyának és kit nem?? Én, az én anyukámat látom annak, én meg tanulok jó anya szerepet betölteni. Ez volt az Én véleményem, ami nem mindenkié, természetesen.
Én értelek és maximálisan amellett vagyok hogy egy picikének z anya mellett a helye....de én voltam olyan helyzetben hogy egyedül maradtam egy gyessel hirtelen szinte egyik napról a másikra igaz másfél éves gyerekkel de utólag visszatekintve fordulhatott volna úgy is hogy hamarabb....mit tehettem volna?a rezsit fizetni kellett és enni kellett.....egyetértek azzal amit irsz de vannak esetek amikor nem arról van szó hogy jobban éljünk vagy kevésbé jól hanem arról hogy együnk e ma vagy nem lesz mit?ki tudom fizetni a villanyszámlát vagy kikapcsolják? stb.....akkor hiába takarózok sajnos a lelki fejlődéssel:(((( kemény de sajnos így van.....kötődő elvek szerint nevelek,szoptatok úton útfélen,együttalszok hordozok és effélék....de ha arról van szó tudok e meleg vackot nyújtani a gyereknek.....a többi időben együtt lehetnek és el lehet azt a kevesebb időt minőségien tölteni....van hogy muszáj....alapból egyetértek veled,de néha tovább kell sajnos látni:((
No ez az..
Elvben itt a sok anyatigris, mégis Mo. áll még gyermekpszichiátriai szinten is a legrosszabb helyen..
Hogy van ez??
Ettől még persze van sok igazság abban, hogy kell az anya, csak valahogy újra kéne gombolni a kabátot, mit is jelent ez.. Mert a bölcsődei segítség nem azt jelenti, hogy akkor kiteszem, és sose látom többet...
Én úgyan úgy anyának érzem magam attól .hogy ilyen lépésre szántam el magam,imádom a gyerekeimet és én sem igy terveztem az életünket mikor a baba a pocakomban volt,de egyedül maradtam és feleös vagyok a három gyerekemért.
Nem, de ez csupán az én különvéleményem...
Ha ez így lenne akkor Magyarországon jóval több nyugodt, kiegyensúlyozott ember élne mint pl. Franciaországban. Te ezt látod ha szétnézel?
Vannak élethelyzetek? Igen bizonyára... Két gyermekem van. Nem a milliókba születtek. Anyának készültem, tudatosan, mert úgy érzem ez egy igazán értékteremtő, boldog, felelősségteljes helyzet egy nő életében. A terhességem minden percét élveztem, féltettem, óvtam Őket. Mikor megszülettek, rámnéztek, "megjegyeztek": Anya. Egy ideig eggyé váltunk, majd szép lassan felfedezővé lettek... Kiváncsian mindenre másztak, mentek a kis értelmük után, majd egy új pillanatban rohantak vissza hozzám: Anya... biztonság, ott van... Mindkét gyermekemnek igyekszem minden tőlem telhetőt megadni, de a legfontosabb a szeretet után, a biztonságérzet, bizalom. . 2 évesen adtam bölcsibe - Igen az élethelyzet miatt! - addigra rengeteg hitelállományt generáltunk, hogy életbe maradjunk, így, ebben a formában. . Talán mondhatom, azokat az adósságokat ebben az évben kinulláztuk( a gyerekem 7 éves !!). Külföld? Újszülött a bölcsibe? Legyen, nem értek vele egyet. Aki egy kicsit is foglalkozott a témával, gyermeke lelki/szociális/testi fejlődésével az tudja, igen is fontosak az első évek, mert megalapoz egy kis életet, ami később Önmegvalósításban kivirágzik. Elítélhet engem itt bárki!!! Így gondolom. EZ a véleményem. Nagyon empatikus ember vagyok - meg is értem, át is érzem a helyzetet - de attól a meglátásom nem változik. Sajnálom az illetőt, és a három kisgyermeket!!! Őszintén.
Nézd, soha nem tennék ilyet. Egy órára se merném, és el se várnám senkitől. Még anyámtól sem. Ő kb. 3 napot bír ki, utána már fáradt, meg dolga is van, dolgozik még...
Biztos ki lehet fogni nem szimpatikus gondozónénit, de én nem értem, miért ez a félelem a bölcsitől. Néha vittem őket puccos sokezres megörzőbe, magánhelyre.. Hát, a színvonal sehol se közelítette meg a rutinos gondinénik színvonalát..
Jó, lehet, hogy szegényt fejre ejtették a bölcsiben és onnan ez a nagy gyűlölet az intézmény ellen :-D
Nézd, nekem például a szüleim egy másik kontinensen laknak, a legtöbb tesóm és unokatesóm is, a szomszédaim meg 80+-os nénik.
Amúgy meg te tényleg inkább rábíznád a gyereked egy idős hölgyre vagy egy egyetemista szomszédra, aki lehet, hogy még sosem látott gyereket, mint egy csapat képzett bölcsis nénire meg dadára? Azért ez elég furcsa elgondolás, ne is haragudj. Magyarázd már el, hogy mi a tökömért van jobb helyen egy gyerek a szomszéd lánynál :-o
minden áldott nap rendszerrel ingyen és bérmentve????ezt komolyan gondolod???nem azt kérdezte nagynéha ki vigyázzon rá!!!!!!
és a bárki miért nem lehet a bölcsi????ahol én jártam kedvesek voltak a gyerekeim pedig imádtak járni....miért jobb egy egyetemistaszomszédlány mint egy képzett bölcsisnéni akinek egyéb dolga sincs úgymond,mint a gyerekekre vigyázni????
Én viszont egy ideig dolgoztam pedagógusként, mert ilyen végzettségem is van, de ha így ítélkeztem volna minden tanár, diák és szülő felett, akivel éppen nem értek egyet, akkor az nagyon nagy gond lett volna. De mindegy, ez már a te kereszted, nem az enyém.
Irtam ha visszaolvasol nagyi,unokatesó,egyetemista szomszédlány bárki.
Azért az empátiánál felcsaphatnád a szótárt, például, pedagógus létedre. Mondjuk segítséget nem ajánlottál fel vagy alternatív megoldást, így pedig elég csúnya dolog beszólni valakinek, aki kényszerhelyzetben van. Ez a földön fekvőbe belerúgás halmozott esete.
Hát én ezt válalom és ennyi..
a mondanivalód nemnormális részével volt csak probléma szerintem...ilyet nem mondunk ilyen formában látatlanul valakinek
Az egy dolog, hogy nem tartod jónak, de "nem normálisnak" bélyegezni azt aki amúgy is kényszerhelyzetben van nem vall nagy empátiára. Nem vagyok pedagógus, alkalmatlan lennék rá. De ezt sok pályatársaddal ellentétben tudom magamról.
Én nem döntöttem,csak a véleményemet irtam meg.20éve vagyok a pályán,feltételezem,nem vagy pedagógus,ne itálj látatlanba,bár nekem tök mindegy.nem vitázni szeretnék,csak véleméyneket olvasok esetleg reagálok.
További ajánlott fórumok: