Bölcsiben 5 hónaposan (beszélgetős fórum)

Francia-angol a kedvesem:)Anyuka francia apuka angol.Mar jo regen elvaltak a szulok,ujra csaladot alapitottak,stb..Most igy van 2 fel huga mindket reszrol,mindketto itt el:)A parom egyikkel sem tartja a kapcsolatot ugy igazan:)

Egyebkent abszolut egyetertunk,en is legalabb 1 evet adnek a kismamaknak.De itt pl az egyedulallo anyukak jarnak jol,hetente kapnak penzt(eleget) es egyeb juttatasokat.Es ha a te parod tobb mint 30 orat dolgozik hetente akkor te nem kapsz kutyafulet sem.Erdekes ez is.Bar itt mondjuk nincs abortusz.Van is annyi kamaszkoru 'anyuka'hogy folyot lehetne veluk rekeszteni.

Akkor végülis Te főképp azért vagy kint, mert a párod külföldi. Hát a francia pasik jók, az bizti... Nekem is volt egy..

Szerintem ebben valahogy minden ország elég maradi, mégha oly modern is egyébként.. Ahogy évtizedek óta megszokták, úgy kell lenni.. Az se jó, ami itt van, de azért szerintem az se, hogy esetleg 6 hét után menni kell vissza mindenképpen. A gazdagabb országoknak biztos lenne azért annyi, hogy legalább 1 évig otthon legyen, aki akar. Ha itt van 3-ig is...

Itt nincsenek allami ovodak.Az egesz oktatasi rendszer eleg gaz,de mukodik.A parom francia,ott meg gazabb a helyzet:(Igazad van,ez valoban mas orszagonkent,itt ahol mi elunk ez a bevett szokas.Es nekik mukodik.

A masik:nekem sincs felsofoku kepzettsegem ,paromnak sem.Mindketten kozepfoku vegzettseggel rendelkezunk.En egy nagyaruhazban dolgoztam supervisorkent,neha napi 10-14 orat meg terhesen is.O egy epitovallalatnal melozott,irodaban.A ceg megszunt 2 eve,azota 'atkepezte' magat biztonsagi ornek.Ezt fizetik meg:(Mellette arukihordast is vallal.Igy elevickelunk a 2 kicsivel.De pl annak idejen tolunk is rugtak ki magyart lanyt,aki lopott:(Meg ismerek jopar emberket aki kijott,hogy itt majd jol megszedi magat,aztan itt szentsegeltek hogy mi az hogy 300 euro a lakber stb..haza is mentek.Embere valogatja:)

Hát igen... meg kell mondjam, az én ismerettségi körömben sem fordult még elő, hogy a magas végzettségű, nagy szkatudású, szorgalmas, dolgozni akaró emberek farkukat behúzva kullogtak volna vissza... aki pl. a kollégáim közül kitette innét a lábát, az mind kint is maradt (ha csak a saját osztályunkat nézem, Írországban 4 ember családostul, Finnországban 1, Amerikában 2, Norvégiában 1...) Mindegyik jól él, és esze ágában nincs visszajönni.

De hogy ne legyek teljesen off:

A bölcsikben Mo-on sincsenek 30-as csoportok, a 20-24 gyerek/2 gondozónő a szokásos. Viszont a férőhely kevés, a legolcsóbb magán 40.000, vagyis kb. egy fél fizetés megy rá csak a bölcsire.

Lehet hogy külföldön nincs annyi gyes, gyed és hasonló támogatás, viszont nagyon sok helyen keres annyit a családfő, hogy simán megél belőle egy 3-4 tagú család...

Az én férjem is dolgozott 3 helyen itthon, nem is keresett rosszul, sok év gyakorlattal rendelkező, magasan képzett szakember, mégis elképzelhetetlen volt az ő keresete + a gyesből megélni akár egy hónapig is. Pedig a lakáshitelen kívül nincs adósságunk... és inkább fizettem az alapítványi bölcsit (mert természetesen állami az nem jutott, mert hiába mentem vissza 8 órában dolgozni, és havi 5-6 ügyeletet ellátni, mégsem számítottunk rászorulónak) minthogy itthon üljek még egy évet...

Azért nyilván ez is különbözik országonként.

A gyerekeim keresztanyja Ausztriában él két gyerekkel. Neki járt 2 évig a gyed az ottani munkája alapján. Utána meg 6 órába visszavették dolgozni a régi 8 órás fizetéséért. Ott valami táppénz is van, vagy legalábbis nem cseszegetik, ha beteg a gyerek, vagy ő... Nem is annyira az a pár nap táppénz az érdekes, hanem az, hogy ne akarjanak kirúgni miatta..

A gyerekruhákat olcsóbban veszi, mint itthon én..

Mellesleg 12x-esét keresi, mint én, a férje meg kb. a 10x-esét, mint az enyém.. El is vannak vidáman lakásbérletestül egy fizetésből.

A gyerekek állami oviba járnak. Igaz, hogy ott az elég rossz hírű, mert ahogy mondod, a magán dívik, de van, és nekik jó..

10 évig ingáztak, mert nem nagyon akartak kint ragadni, van is itt házuk, mert minden... De azért mégiscsak egyre inkább az van, hogy kint maradnak, és bizony a sokszoros fizetés miatt..

Persze, nyilván szemesnek és szorgalmasnak áll a világ, aki úgy gondolja, hogy magától megy, az valóban vissza fog térni..

Amig a gyerekek nem mennek suliba,addig a parom 2-3 helyen melozik.Most ez van:(Abban remenykedem,hogy jovo szeptembertol mar en is mehetek vissza dolgozni,meg ha csak 4 oraba is.Segitseg nincs,szulok tavol elnek.(bar az anyukambol 1 het is eleg ha meglatogat,sajnos)Eddig is megoldottuk ezutan is megfogjuk.Ez a helyzet csak meg jobban osszekovacsolt bennunket,es en pl annyira tisztelem es szeretem a paromat,azert amit ertunk tesz,hogy el sem lehet mondani.O meg azert halas,mert tiszta lakas,friss kaja stb varja otthon.

De nem szeretnem offolni a forumot.

Nem az "egyetértésről" volt szó... egyszerűen nem értem, hogy két gyerekkel hogyan éltek meg, ha egyikőtök nem dolgozik, a másik fizetése meg elmegy a lakásra...

Egyébként egészen pontosan tudom mi van "kint", pontosabban én csak egy országot Norvégiát tudom, a férjem kint dolgozik... Nincs mire irigykednem.

Én ezt nem így tapasztaltam a hazai bölcsikben. Nem is lehet több helyen is érintett voltam, és sehol sem vettek föl 24 főnél többet, ami 2x12 főt jelent, és erre 4 gondozó volt.. Egyébként a mi korunkban 30 felett voltak a létszámok, és imádtam... Szóval még csak ezen se múlik..

Akik valóságban járnak bölcsibe, és nem csak elképzelik a dolgokat, nagy többségében jó tapasztalataik vannak..

Persze emberi ellentétek mindenütt lehetnek.

Ez így van. Én járok nyelviskolába, célom a középfokú. Legjobb voltam a tanfolyamon. Volt egy-két kisebbebb munkám mérnökként is az elmúlt két évben..

Ennek ellenére nagyon butulok. És sajnos, mivel technikához kötődő szakmám van, a ma 25 évesen végzettek olyan forral rendelkeznek, hogy ahhoz nem fél év kell behozni... Pedig mondom, még csak ki se estem teljesen, és csak két éve vagyok itthon...

Persze - vállalom a beképzeltség bűnét - többől többet lehet felejteni., és általában jobban hiányzik is a tudás, meg nemcsak a tudás, hanem a "nem fejlődés"..

A szakmámban egyértelműen butultam nem is keveset az enyém olyan ahol munka mellett is évente többször tovább kell magát képezni az embernek...viszont mivel nem az a hely ahová vissza tudok menni gyerekek mellett(8ra tömegközlekedeéssel a szomszéd városban kell lenni,a bölcsben,oviban meg csak 3/4 7től fogadják a gyereket tehát be sem érek dolgozni:( valamint ami húzósabb hogy év elején kb februártól junius közepéig nagyon sokat este 10ig is dolgoztunk valamint hétvégén is...most ez nem megy)

viszont gondolom az elbutulni hagyásomhoz köze van annak a ténynek hogy nem szeretem,más munkát szívesebben végeznék....

viszont kb mostanára jöttem rá hogy nem haszontalan munkát végzek itthon és igenis van értelme az itthonlétemnek,pedig nincsenek is felnőtt barátaim sem egy normál közegű játszótér sem semmi....babaklubot majdnem csináltunk de csak 2-3an voltunk nem volt rá igény...

viszont azt mondom akit érdekel a szakmája az nyomon követi az abban történő változásokat és félév max egy év alatt vissza lehet zökkenni szándékosan egy hosszabb időt irtam...munkát sem csak a gyes lejárta után lehet keresni,érdemes lenne talonban tartani pár dolgot folyamatosna érdeklődni e körben felujitani a kapcsolatzot szakmabeliekkel régi kollegákkal és megkérni eresszenek füstjeleket ha van szabad állás...vagy bármi

Ez azért így nem feltétlenül igaz, én sokáig éltem olyan országban, ahol sokkal rosszabb az életszínvonal és mégis sokkal boldogabbak az emberek.

Illetve most itt azért alapvetően nem rossz az életszínvonal a világ nagy részéhez képest (egyáltalán mit értünk ez alatt? az ember mindig tud nagyobbat gondolni), legalábbis ami az urbánus környezetet illeti vagy mondjuk a fővárost, csak sokszor az a baj, hogy az embereket nem tanítják meg a pénzzel bánni. Rengeteg olyan családot ismerek, ahol lakás - hitelre (ami érthető is, nem sok ember kezdi úgy a felnőtt életét, hogy van neki, a baj az, hogyha mondjuk sokkal nagyobbat kíván meg a szemed, mint ameddig a takaród ér), apunak kocsi - hitelre, anyunak kocsi - hitelre, plazma tévé - hitelre - ezek után meg persze, hogy nincs pénzük.

Khm..Bocsanat de Te ezeket az infokat honnan szedted?Recessziorol hallottal mar?Kinn elek jopar eve gyerekeim is vannak.'Jo fizetes' az van,DE pl egy 2 szobas lakas atlag (lakberrel egyutt)rezsije 1200-1500 euro.Azt jelenti hogy egyik fizetes ugrott.Bolcsode nincs,csak magan,500-800 euro egy gyerekre havonkent.Nekem 2 van:)Pontosan ezert nem dolgozom,mert nincs ertelme.A fizetesem a bolcsibe menne es a gyerkocokkel sem lehetnek,ha 8 oraban dolgozom.Szoval:mielott azt hinned hogy huha de jo annak aki kinn el:gyerekekkel mar itt sem olyan konnyu az elet.Ha egyedul vagy,vagy gyerek nelkul az mas,persze.Nektek otthon fillereket kell fizetni az ovodaert bolcsodeert.Elismerem hogy keves a ferohely es egyeb problemak is felmerulnek,de valoszinu nem a fizetesedet hagyod ott a bolcsiben,vagy az oviban.Mert itt pl. az ovoda is kemenyen fizetos,ami ingyenes az 1 ev suli elott es 3 ora hossza naponta.Ha szerencses vagy akkor talalsz valakit aki hozza viszi a gyerekedet,es elmehetsz 4 oraba dolgozni.Iskola 9-12.30-ig es nincs napkozi vagy delutanos foglalkozas.

Csak hogy erzekeltessem a jo eletszinvonal arnyoldalait.

Persze, ahol jó az életszínvonal, ott sokkal jobban érzi is magát az ember:)

Az biztos, hogy nem sajnálatra méltók(nem is az anyákra értettem:)), hiszen jó fizetés, részmunkaidős

foglalkoztatás, munkahelyek, bölcsödei férőhely, otthon végezhető tevékenységek stb.

Ha egyébként az itthoni vszonyokat nézzük bölcsőde szempontjából, hát szerintem ebben is katasztrófális a helyzet: túlzsúfoltak, jóval több gyermek van egy csoportban, mint a férőhelyek száma, a gondozónők túlterheltek, stb. Biztos vannak jó bölcsik is, de a többségben sajna ez a helyzet.

Ezt azért így nem jelenteném ki, mert különbözőek az emberek..

De a legtöbb esetben a legtöbb emberből csak az beszél, amit 30 éven át beleültettek a politikusok meg a pszichológusok, és ráadásul még neki is kényellmes..

Az persze hozzá tartozik az igazsághoz, hogy eleinte 4-6 órás munka lenne a normális, ehhez kéne inkább a sok támogatás, hogy ilyenek legyenek...

Érdekes, a magyar emberek - családok is - mégis tízezressével mennek el az országból, pont ezekbe az országokba... Nekem elég sok ismerős, rokon él kint, hát én azért nem sajnálom őket.. Sajnáljanak ők engem...

Ott ugyanis az egész élet bölcsistől, munkástul sokkal nyugodtabb, kellemesebb, biztonságosabb, mint itthon gyesen... Ez a valóság sajna.

Tudod, még hogy ez "űk nim láttyák", az még csak-csak elmegy...

De amikor az összes többi hölgy sem, sokszor magas végzettséggel, - nézd csak meg a régebbi bölcsis fórumokat, kb.20%-80% a bölcsipártiak és ellenzők aránya - az már tényleg aggasztó..

Ez nem azt jelenti, hogy adott esetben nem lehet jó döntés az otthonlét, mert ahány élet, jellem, annyi variáció. Nem erről van szó. Most én is azért vagyok még itthon, mert így jó mindenkinek.

Csak az a baj, hogy ez a legtöbbeknél nem tudatos..

Nézd, az se megy, hogy most azért ne vállaljunk, mert mi lesz 20 év múlva az egyetemével... Ennyire előre parázás az megöli az élet sóját..

Én inkább úgy gondolom, - és ez nagyon ide tartozik - hogy ha gyerekünk van, akkor az sokszoros motiváció arra, hogy dolgozzunk, építkezzünk lelekileg-anyagilag.. Ehhez viszont a legtöbb esetben kell a segítség, ami sokszor pont a bölcsi.. Szerintem nem a gyerekvállalás pillanatában kell mindennek meglenni - persze az alapoknak nem árt - hanem arra kell még képesnek lenni, hogy elő tudjuk teremteni. Ha lehet, minél több lábon állva. Akár egy személyen belül is, akár úgy is, hogy nem csak az apuka hajt fizikailag, hanem anya is egyre inkább hozzájárul...

Ez nem képezi vita tárgyát, hogy normális esetben, normális ésszel, normánlis anyagiak között ennek kéne jónak lenni..

Csak a gyakorlatban ez tízből egy sajnos. Én szeretném a legjobban, hogy ne így legyen. Valahol az a tendencia, hogy aki nem lenne lusta rendesen gyerekezni, és a fejében is van valami, az általában másban is jobb, és előbb is motivált a munkába való visszatérésbe... Ez persze nagy általánosság, amit írok, de valahol ez van..

A másik baj meg az, hogy a döntést itt még mindig sokszor a "nagycsalád" hozza meg, meg a szomszédnéni itélete, és nem is az anya.