Bölcsen döntöttem vagy gyáva vagyok? (beszélgetős fórum)

Akkor én is ugyanazt mondom mint ő (3.) :

Meglátjuk mit tartogat számomunkra az élet! :-D

Na emiatt tettem oda a végére, hogy ez ugye nem feltétlenül azt jelenti, hogy a 3.ikkal megszökni :) Megérteni, hogy mi is lenne nekünk igazán jó, mert azt a szív mutatja. Hívhatjuk megérzésnek is.

Lehet, hogy egy harmadik verzió a megoldás. Majd kiderül :)

Hallgatnék én a szívemre, mint mostanában egyre gyakrabban és még sosem bántam meg :-)

Csak hát annyira hirtelen lepattintotta a férjem a 3.-at hogy nem tudhatom most hogy a két szék közül a padlóra esnék-e...Na meg legalább megtudom valóben örökre felszívódott-e vagy ez elveivel, észérveinek ellentmondva ő is a szívére hallgatna és megkeresne? Sajnos nem nagyon bízom ebben ahogy ismerem :-( A kis buta belenyugodott a dolgokba.

Ha megelégszel a közepes boldogsággal, akkor hallgass a logikára és a félelemre :)

Ha boldog szeretnél lenni, akkor csak a szívedre :)

Hogy mit súg a szíved, azt azért még sokféle képen értelmezheted :)

Szia :)

Nekem az idő pont a fordítottját bizonyította. Egy nagy tévhit, hogy a szerelem elmúlik egy kapcsolatban. Az baj, ha elmúlik. Utána jön az egymás mellett élés. Ha már nincs a szívünkben szerelem a párunk iránt, akkor ezt az érzést valaki más fogja bennünk fellobbantani.

Én 6 éve vagyok a párommal és a mai napig mind ketten szerelmesek vagyunk a másikba. Egymásba:) Nem olyan lángoló, mint amikor 2 hete ismersz valakit, de szerelem.

10 évig voltam ugyanolyan megfontolásból nem szerelmi kapcsolatba, sőt házasságba, mint amiről néhányan beszélnek. Nem működik. El kezd egy idő után hiányozni a szerelem érzése. Akkor jön egy harmadik a képbe.

Lehet persze logikusan elképzelni, hogy szerelem nélkül és hogy a megértés elég. Hát azt fogjátok észrevenni, hogy a szív hangja erősebb és el fog szólítani előbb utóbb.

A szerelem nem mindig múlik el. Ha igen, akkor két barát él egymás mellett. :)

Nagyon helyesen - bölcsen döntöttél! :)

Ajánlanám figyelmedbe Marie Clarence: Ha nő a nő c.könyvét..

Egy kis részlet belőle kedvcsinálónak,és hidd el,nagyon tanulságos! :)

A szerelem vak, a szeretet lát: A tartós párkapcsolat titka

Ha azzal küzdesz, hogy igazi nő legyél... - Ha a párod már nem az, akibe beleszerettél... - Ha csalódtál a házasság mítoszában... - Ha keresed az egyensúlyt anya és nő között... - Ha nehéz a női szerepeket megélni a mindennapokban... - Ha kíváncsi vagy a házasság apró betűs részére... - Ha már Te is megcsúsztál az egyik banánhéjon... - Ha igazi társra vágysz...

Miről is írhatna egy szemtelenül fiatal nő a szakemberek párkapcsolati könyveinek zavarba ejtő sokaságában? Gyakorlati megfigyeléseiről, tapasztalatairól, kudarcokon átívelő tanulásról. Lehet, hogy épp emiatt értékes?

Marie kimondja azt, amit mindenki tud, de senki sem mer. Ez a könyv Hozzád szól!

"A szeretet egy döntés kérdése. Nem vagy kitéve az érzelmeknek, mint egy náthának, amit vagy elkapsz, vagy nem. Az érzelmeket te irányítod. A szerelmet persze nem lehet, mert abban meghatározó a kémiai tényező is, de amikor már a szerelem szeretetté szelídült, az már egy döntés, nem más."

"Véleményem szerint a házasságban nem elviselni kell a másikat, hanem szeretni. Jogosan merül fel a kérdés: hogy lehet egy érzelmet dokumentálni? Honnan tudjam, hogy szeretni fogom-e 10 év múlva is? Lehet, hogy megváltozik? Honnan tudjam, milyen leszek 40 évesen? 80 évesen? Honnan tudjam, hogy kitartok-e mellette akkor is? Nem tudhatod. A hozzáállás az, ami számít. Azt, hogy szeretni fogod-e, nem lehet megjósolni. De azt eldöntheted, hogy mindent megteszel-e annak érdekében, hogy őt boldoggá tedd. Ha ezért mindennap teszel is, akkor nem lesz gond."

A párkapcsolatban egymás szárnyainak és gyökereinek kell lennünk. Olyan könnyű ezt kimondani, mégis olyan nehéz ezt megélni. Itt van az élet, ahol annyi mindennel kell szembenézni, megfelelni, teljesíteni, aláírni, beadni, kiadni, megcsinálni, kötelességet teljesíteni, elszámolni és még sorolhatnám... Vannak azonban alap gondolatok, amiket ha életünk részévé teszünk, gazdagabbá válnak mindennapjaink.

"A szerelem vak, a szeretet lát." Amikor összejövünk valakivel, a vonzódáson teljesen átveszik uralmukat a hormonok és olyankor a szeretet egy teljesen elfogadó, befogadó formát ölt bennünk és teljesíti ki magát. Kellemes és felemelő érzés ez annak is, akit szeretünk, és mi magunk is egy emelkedettebb állapotban vagyunk. Jó érzéssel tölt el, hogy megbecsülnek, hogy elismernek, hogy valóban ’férfinak’/’nőnek’ érezhetjük magunkat ebben az időben.

Mégis mi változik ezután? A pszichológusok szerint másfél év, mire ez a periódus elmúlik és kezd az úgynevezett rózsaszín köd felemelkedni. Van, akinél ez korábban megtörténik, van, akinél talán soha, és akár idealizált formában is, de valahogy mindig szerelmes akar maradni. A köd felszállta után szembe kell néznünk az eddig kimondott vagy kimondatlan kevésbé pozitív tulajdonságokkal, amik zavarnak a másik személyében. Kezdjük észrevenni a mozgatórugókat, a cselekvések okát, miértjét. A problémákon már nem plasztikáznak a hormonok és az újdonság varázsa is elröppen. Akkorra már életünk sok pontját - ha nem az összeset - összekötöttük a kiválasztott emberrel és szembekerülünk azzal a személlyel, akit a jótékony köd fedett.

Mi magunk is persze ki vagyunk téve ennek a leleplezésnek, ugyanis mi is megkaphatjuk párunktól a ’Nem így kellene csinálnod!’, ’Anyám bezzeg nem így csinálta!’, ’Már megint elfelejtetted...!’, ’Már ezerszer mondtam, hogy ez zavar!’ kezdetű mondatokat. Ilyenkor vesz erőt a kapcsolaton a szeretet. A szeretet lát - és jó szeme van.

Már megismertük párunk jó- és rossz oldalát is és eldönthetjük, hogy vele tovább vagy nélküle tovább? Igen ám, de ez egy elég önző döntés lenne, és én nem erről szeretnék írni, meggyőzni téged... Utoljára gyerekkorunkban csinálhattunk valamit addig, ameddig jól esett, ameddig jó érzés volt. A felnőttség, a szeretet másról szól. Benne van a szeretet fázisban is az elfogadás, hiszen elfogadás nélkül nem lehet kapcsolatot teremteni. El kell fogadni önmagunkat a hibáinkkal együtt és ezzel párhuzamosan el kell fogadnunk a másikat is hibáival együtt. Ha odafigyelünk a párunkra, külső szemlélőként akarva-akaratlanul rálátunk javítandó, fejlesztendő területekre, amik a kapcsolatban mindkettőnk javát szolgálja. Ő is rálát életünk hibáira, rossz döntéseire és az eltitkolt csontvázakra, amik a szekrényben vannak. Ezt el kell tudni fogadni önmagunkban is, hiszen emberek vagyunk, vétkezhetünk, nem vagyunk tökéletesek. Amit a múltban tettünk vagy épp nem tettünk, az akkori fejlődésünkhöz képest a legmegfelelőbb döntés volt. Természetes érzés, hogy sok dologban ma már másképpen döntenénk, hiszen tapasztaltabbak vagyunk és érettebbek.

A szeretet nem csak a problémát látja, hanem látja a megoldást is. Látja a megoldáshoz vezető utat, békével, barátsággal közelítve képes a jó irányába kimozdítani az egyént. Ez a kimozdulás nem jelent támadást énünk, önazonosságunk ellen, persze sokszor úgy tűnik. Ehhez szükséges egy fontos dolog: bizalomból fakadó önátadás. Fontos, sőt, elengedhetetlen. Nem tudunk akaratunk ellenére változni. Az egyetlen ember, aki felelős a változásért, azok mi magunk vagyunk. A párunk - ismervén minket -, csak arra képes, hogy az utat, az irányt megmutassa. És azáltal, hogy párunknak választottuk, fel is hatalmaztuk erre kimondatlanul. Hiszen az életünket közösen éljük és közösen vagyunk érte és egymásért felelősek. Felelősek vagyunk, hogy egy jobb, teljesebb, egészséges boldogsággal teli életet teremtsünk meg és adjuk a párunknak - szeretetből.

A változás önmagában nem elég - ugyanis akkor lesz tartós, ha az újat el tudjuk fogadni és szeretni tudjuk. Önmagunkban és párunkban is. Minden egyes változással egy körrel kijjebb kerülünk a komfortzónánkból és egyre hidegebb lesz a levegő, ahogy távolodunk a koncentrikus körök centrumától. Ott van igazán szükség a szeretet kitágítására és egymás támogatására, hiszen ha nehezebb perióduson megy át párunk, abban nekünk is ott a helyünk, fogni a kezét és kiállni mellette.

A változás eredményeként új élményeket és örömöket tudunk majd együtt átélni és átérezni, hiszen ezáltal is közelebb kerülünk egymás megismeréséhez és személyiségéhez. Önmagunkat ismerjük meg a párunk személyiségének tükrében. Csodálatos folyamat ez, és inkább jár örömökkel és felfedezéssel, mint elszakadással és lemondással. Ahogy egyre mélyebbre kerülünk önmagunk megértése és a párunk megértése felé, azáltal kerülünk egyre magasabb szintre egymás boldogságában és szeretetében. Így tudunk egymás gyökerei és szárnyai lenni.

/Marie Clarence/

Sziasztok!

Egy olyan kapcsolatban élek,amiért sajnálni kellene,mégse tegyétek... :) 1,5 éve tart a l'amour,s ezt nem is érzem másnak akkor sem,ha tudom,hogy egy csavargó természet...

Soha nem vártam nyújtófával,s nem is akarom!!

Mit érek azzal,hogy hisztizek?Semmit!!

Bár,a minap nagyon kiakadtam,mert teli lett a hócipõm a "súgásokkal",s bár szépen,de utólag elolvasva az emailem,számomra is durván(!!) leírtam mindent,ami "a begyemben volt"...

Ezzel elõhoztam a valódi énjét,ami egyáltalán nem volt durva,sõt inkább meglepõen érzékeny!

"Te mindig csak sértegetsz!"-így szólt az egymondatos sms-e.

Megfordult velem a világ!

Átgondoltam,hogy mennyi minden történt és milyen változásokon mentünk keresztül együtt!!

A "Jöttem,láttalak,hazamegyek"-et felváltotta a "Jöttem,itt vagyok,nem szívesen hagylak itt,de haza kell mennem!" -sóhaj.

(Nem élünk még együtt!)

Mindenki változhat,változik.

Õ is.

Valójában azzal ,hogy eltűrted, azt tanítottad neki, hogy oké. Úgyhogy ebben mind a két fél felelős.

Szerintem ez a próbaidő jó ötlet. Kíváncsi leszek, hogy mi lesz. Ha majd megírod, az jó lenne tapasztalatnak is :)

Nagyon tetszik, hogy nem hárítod a saját felelősségedet ;) Őszintén kívánom neked, hogy jó legyen, de egy ici-picit sem hiszem, hogy a férjed mellett jó lesz.

Persze, teper, mert majdnem elvesztette a "kedvenc játékát", de tudod, ami sose volt igazi, az szerintem ilyen körülmények között sem lesz az.

Igyekezz magad jó alaposan megismerni és az igényeidet és soha, senkinek ne rendeld alá az életedet. Amikor majd tudod hogy ki vagy, mit akarsz magadtól, a társadtól, akkor meg is találod azt egy kapcsolatban, amit boldogságnak szokás nevezni ;)

Igen, én is ezt a birtoklást látom benne! Ahogy ő mondja, neki elég ha hazaérkezik és mi várjuk, látja hogy teszünk veszünk körülötte és nem érti nekem ennyi miért nem elég? (ilyenkor úgy érzem csak disztárgyak vagyunk a lakásban)

Volt hogy kérdeztem is Ő hogyan tud boldog lenni velem amikor annyit veszekszünk, sosincs ugyanahhoz kedvünk, nincsenek közös progik? Engem ez eléggé lehangolt, de ő elvolt ebben a kakában mert megbeszélte a dolgait a kollégákkal, velük járt el én meg otthon bébiszitterkedtem.

Hiszem hogy az idő úgyis megmutatja jól döntöttem-e, nem lehet sokáig elpalástolni az ember igazi természetét de most annyira igyekszik, most érzem hogy igazán odafigyel ránk! Vajon meddig?

Hát, szerintem meg nagyon rosszul döntöttél, de lehet majd te is belátod egyszer...

Lehet, hogy 20percre, v 2 hétre, 2 hónapra igyekezni fog, de az alaptermészetünkön nem tudunk változtatni.