Belőlem táplálkozik a családom, de belül üres vagyok. (beszélgetős fórum)

"Van, h rájuk üvöltök."

Csodálkozol, hogy a kisgyerek nyugtalan??

Alig van mondatod amiben ne szerepelne a "kell" szó. (Számomra ez tragédia).

Nyugodt körülmény alatt mit értünk?

Mert az tiszta sor, h nem lehet a gyerek a főnök. Tehát rá kell adnom a ruhát el kell vinnem a foglalkozásra. Esetek többségében nem borulok ki. Van, h rájuk üvöltök.

A férjem halál nyugodt. De az se megfelelő környezet, sőt nagyon ártalmas a gyerek számára. A férjem úgy látom, már nem tud változni, tényleg régóta ezen küzdünk.

Valós véleménye senkinek nem lehet aki nem látta mit csinálsz a gyerekkel...

Egy biztos, valami miatt gondolhatja a gyerekkel foglalkozó szakember (?) hogy nem megfelelően bántok a gyerekkel... mondjuk a viselkedése utalhat erre. Te rendszeresen kiborulsz, ő dühong, te örjöngsz, sírsz, hisztizel, a férjed inkább meg se látja amit a gyerek csinál... az ilyen zaklatott körülmények sok helyen már kimerítik a bántalmazás fogalmát... a gyerekednek - akármilyen is, még ha problémái is vannak - nyugodt, higgedt, biztonságot nyújtó közegre van szüksége, sőt jóga van hozzá, és bizony a ti feladatotok ezt biztosítani... ha nem az bizony lehet bántalmazás - nem kell ahhoz félig agyonverni...

Köszi, amiket írtatok!

Sajnos azóta sem jobb a helyzet. Tényleg kezdem elveszíteni a kapaszkodóimat.

Ugyanis kaptam egy nagy pofont az élettől pár napja, megbántottak az anyasagomban. Szokás szerint most sem tudom, hogy mennyi a valóságtartalma annak, amivel megbántottak. Sértett lelkem persze tiltakozik ezerrel, de hat mi van, ha tényleg rosszul nevelek.

Alig tudom kiheverni azóta is.

Az történt, hogy egy alaklommal amikor vittem a gyerekemet foglalkozásra, akkorát hisztizett az öltözés miatt, hogy hihetetlen. -Nagyon nem akartam elkésni, és egyre jobban kiakadtam, mert láttam, h bizony elkésünk! A gyerekem verte magát a földhöz, kint volt a dereka a hideg padlón, üvöltött, de úgy, hogy nincs ember a környéken, aki ne hallotta volna. Hat gondoltam, mindegy, muszáj, h elinduljunk, akkor felöltöztetem kényszerrel. Cibáltam rá a ruhát, lefogtam, csak haladjunk. Persze annál jobban őrjöngött, és nem haladtunk, mert annyira ellenállt. Rólam szakadt a víz, még az arcomról is. Nagyon kész voltam, mert rettegtem, h megharagudnak ránk a késés miatt. Na eltelt vagy 20 perc így, mire elindultunk. Szégyelltem magam, mert tudtam,, h szomszédok fültanúik voltak.

Na mindegy, a foglalkozásra érve nem bírtam tovább, és az ottani nőnek kifakadtam, elbbőgtem magam! Olyan kedves szokott lenni az a nő, így úgy éreztem, vagyunk olyan jóban, h elgyengülhetek előtte.

Hat tévedtem. Következőleg azzal fogadott, h el akarnak velem beszélgetni, mert a gyerek bántalmazásnak van kitéve. Hat én nem tudom....

Nektek mi a véleményetek?

Depressziós vagy. Csak Te tudsz kimászni belőle, bár egy jó pszichológus segíthet.

A munka azért jó, főleg, ha rászorulsz a fizetésedre,mert nem tudod úgy elhagyni magad,muszáj telhesíteni, rendesen felöltözni, jól lenni legalább látszatra.

És igen, én is abban az elejtett félmondatban gyanítom a bajok gyökerét, ami életed szerelmére vonatkozott... Valamiért elvesztetted, és a férjed karjaiba menekültél, de most úgy érzed, nem ilyen lovat akartál?

Nem estem a torkodnak, legalabbis nem volt szandekomban, sajnalom ha ugy jott le.

Szerintem itt van a te legnagyobb gondod, ez az 'eleted szerelme' fiatalember... Erdekes ez, mert nemtudhatod hogy alakultatok volna, ha beteljesul. De nem lettetek egy par, legalabbis nem hazaspar (nemtudom es nem is az en dolgom, hogy jartatok-e anno, de nem ot valasztottad).

Ha tenyleg nem akarsz tole semmit, probald kiverni a fejedbol, mert ahogy azt latod, hogy talalkozni nincs ertelme vele, azt is lathatod, hogy kattogni valamin ami elmult, elerhetetlen, vagy nem igazan akarod - nincs ertelme.

Szerintem ha ezt tisztazod magadban jobban leszel. Senki nem tokeletes, te sem, ferjed sem es ez igy van jol. Valamiert hozzamentel a ferjedhez ugy, hogy az eleted szerelme jelen volt az eletedben, es nem ot valsztottad. Tedd ezen tul magad, minden konnyebb lesz :)

Képzeld el: számtalan, többgyerekes anyuka jár el dolgozni, tanulni, s nem érzi magát olyan pocsékul, mint te.

Szerintem is valami gombot kell átkapcsolni a fejedben. S ezt csak te tudod megtenni, mondhatunk itt bármit.

Neked kell megtalálnod, hogy mi tehet boldoggá. És megtalálni a boldogságot abban, amid már van pl. a gyerekeidben. Igen, nagy felelősség a gyerek, de örömforrás is. Pl. együtt játszani velük.

Gondold végig, hogy korábban mi okozott örömet, mire vágysz.

Tökéletes, szuper nôk csak a moziban léteznek!

Elég, ha csak önmagad vagy gyengeségeiddel együtt!

Nem lehet folyamatosan 120 fokon égni!

Max. kiégsz, kimerülsz.

Hát nem szép dolog, hogy nem megy, tényleg lúzer vagy.. ;-))

Na egyébként itt a kulcs, ezt kell rendbe tenni.

Szerinted ezek normális elvárások?

Mert a TV-ben ezt hallod?

Ugyan!

Ebben tegyél rendet. Azt szedd össze, mit lehet elengedni...

Én pl elengedtem a vasalást, a főzés-kényszert (jó a kínai is - akkor főzök, ha belefér), nem történik semmi, ha egyik nap a hétvégén nem tudok kimenni a gyerekekkel - akkor kimegyünk másnap... Nem, nincs minden nap szex, márpedig, ha ki vagyok merülve, akkor alszom... A hajam kit érdekel, ha zsíros, megmosom. Ha van időm, besütöm.. Ha nincs, akkor hajfánk.. Ha a gyerek ebédpénzét elfelejtem beküldeni, viszi pótbefizetésre...

El kellett a tökéletességet engedni, mert rámegy az ember... És senki nem is értékeli, természetesnek veszik.. Nem jó nevelése a környezetnek.

A bébiszitter sem old meg sokat. Én megtettem, ettől a világ nem változik meg sajnos...

De persze, azért első lépésnek jó..

Probléma stimmt, megértve... Igen, töltődni..

Furcsa, és nehéz, de én előre mentem ebben a helyzetben: elmentem dolgozni.

Sok tekintetben pokoli nehéz, de mégis jobb, pont az önbizalmamnak használt ez sokat.

Igen, nehéz a bölcsiben, nehéz betegségek alatt, nehéz, hogy a háztartásra kevesebb idő jut..

De összességében mégis jobb a helyem a világban, jobban ki tudok állni magamért.

Nekem ez segített. Persze, még a klasszikus töltődés nekem is hiányzik.

Csak a családom, férjem, anyámék most jobban elismernek, és többet is segítenek, hiszen dolgozom, és nem "csak" otthon vagyok. A csak otthon biza nagyon kimerítő cseles egy állapot...

de látod, hiába a babysitter, a segítség, nem hagyja.

kedves topikindító, hidd el, h nem vagy egyedül a világon és nem kell mindig mindenhol ott lenned. nem kell tökéletesnek lenni, általában abból van a baj, ha valaki túlpörgeti magát.