Belőlem táplálkozik a családom, de belül üres vagyok. (beszélgetés)

Nagyon szeretem egyébként a gyerekeimet ( mint ahogy mindenki), de a nevelésüket is néha nagyon elrontjuk. Így lehet, hogy nem is magamra kellene több időt fordítani, hanem a gyerekeim nevelésére!

Egy csomó probléma merült fel velük , és mind, mind nevelési hibából adódott. Főleg hogy szerencsétleneknek semmi korlátot nem állítottunk.

Most úgy tűnik, a dolgok nagy része szépen megoldódott.De még mindig tehetnék többet.

Azt érzem ha magamban én jól erezném magam, velük is eredményesebb tudnék lenni.

Aztán feje tudja, lehet, hogy ez is csak egy kifogás. Lehet, hogy csak szimplán lusta vagyok.

Este ugye nem tudok sportolni, mert bealszom velük.

Reggel 6-kör kelnek, ha nem hamarabb, szóval nem tudom megelőzni őket.

Férjem én is bízom benne,hogy fog javulni. Muszáj lenne.

Különbség, hogy nekem a kicsi még nem óvodás. Egész nap velem van. Néha megengedem magamnak,hogy egyedül menjek wc-re.

Elsősök a gyerekeim. De amikor ovisok voltak, akkor is ugyanezt sináltam és akkor is dolgoztam. Szerintem a legjobb dolog, hogy elfelejtsd a gondjaidat, ha lefoglalod, leterheled magad. Csinálsz valamit amitől többnek érzed magad. Azt csak te tudod, hogy mi lenne, mi érdekel téged.

Futni reggel szoktam, amikor még mi denki alszik. A férjem este fut, amikor lefeküdtek a gyerekek. A gyereknevelés nehéz. Mindenkinek vannak mellényúlásai, férjednek is lehetnek, meg kell beszélni.

Tudom, hogy igazad van.

Ha látnál, ha nagyon összekapom magam, én mondom, még jól is nézek ki. Felveszek szép ruhát, haj frissen mosva, ilyesmi.

De lelki dolog. Sajnos én sem értem. Csak úgy szimplán van bennem egy szégyenérzet. Alapból.

Rossz érzés különben, mert sokszor ez gátol meg abban , hogy utcára menjek a gyerekeimmel. Vagy meglátok egy ismerőst, és azt érzem, hogy semmi kedvem ehhez.

Következménye az egésznek pedig az, hogy sosem vagyok bizotts magamban. Nem tudom, hogy jól csinálok e valamit vagy épp rosszul.

??? Na várjál. Nagyok már a gyerekek? Sulisok? Kell még velük tanulni vagy már nem?

Mikor futsz? Addig a gyerekek mit csinálnak?

Én nem panaszkodtam egy percig sem amiatt, hogy unatkozom.

A férjem persze, tudtam az elején, hogy mi a szitu, vannak jó tulajdonságai is, pl. hűséges, ez is fontos. De véleményem szerint egy felnőtt embernek fel kell fognia, hogy apaként kell viselkednie a gyerekével, mert különben kicseszik vele. (Például amikor ad egy utasítást a gyereknek, egyből el is fordul, hogy ne kelljen látnia , hogy végrehajtja e. Szerintem ez csak akaráson múlik.)

Szerintem teljesen tévúton jársz. Belehalsz az unalomba. Kezdj magaddal valamit. Ennyi időd soha nem lesz, mint ebben az időszakban. Ha elfoglalod magad, az önbecsülésed is nő és nem töprengsz a nyomorúságodon. A nyámnyila férjet pedig te válaszzottad, biztosan vele vagy valamiért. 2 gyerek (az egyik még problémás is) munka mellett 2 hobbim is van és futok is.

Nagyon klassz dolog volt az életemben, amikor egy számítógépes programmal megtanultam vskon gépelni. Jó volt a tanulás és bármilyen kis dolog, igenis többnek érzem magam tőle. Gyes alatt kezdtem el angolul tanulni, nyelvizsgáztam és most már figyelemreméltó szinten vagyok benne.

Nagyon aranyos, hogy segíteni próbálsz, és jókat is írtál. Kicsit panaszkodásnak tűnik, de a férjem kínzásnak éli meg, ha beszélgetnie kell velem. Szóval ez kilőve.

Hajhullás téren azért a fogamzásgátlóra gyanakszom mert most a második szulesem óta egyszer megint elkezdtem szedni, gondolván, hogy hátha jobb lesz. Egy hónapig szedtem, nagyon elkezdett hullani, észrevegyen tünetek, gyorsan abbahagytam, de azóta is hullik.... Kivagyok.

Például nem ad nekik rendesen vacsorát. 2-3 falatra (!) ő azt mondja evett eleget. Ami hosszabb távú következménnyel bír, pl. éjszaka fel fog kelni az éhségtől, összeszűkül a gyomra, egy gyerek elég hamar le tud szokni a kajáról. Aztán olyan törpe marad, mint az apja, mert hogy anyósom is nagy ívben tojt a férjem táplálására.

Aztán egyik fórumban talán írtam, hogy egyszer úgy hozta haza őket, hogy a kicsi arcából ömlött a vér, mert a nagy nekiesett, és karmolta! Bőgni tudnék most is, ahogy ezt most leírtam, és újból eszembe jutott a látvány! Hetekig nem jött helyre lelkileg szegény, sőt be is lázasodott a sokktól.... (na mindegy, hagyom is ezt, mert már emlékezni se akarok rá.)

Ezen kívül megfázatja őket. Aztán ápolhatom én, mert ő ugye elmegy dolgozni. Például karácsonykor mínusz 2 fokban jöttünk ki a templomból, a férjem hozta ki a nagyobbat, én a kicsit. Én az előtérben még öltöztettem a kicsit, ők már jó hosszú ideje kint voltak, mire mondja, hogy adjam már ki a gyerek sapkáját, mert bent felejtette. Én meg csak lestem, hogy ennyi ideje sapka nélkül van kint egy kisgyerek mínusz fokban! Hat hogy? Bezzeg a férjemen rohadtul volt sapka.

Vagy például semmi korlátot nem szab nekik és sajnos ez nagyon nagyon elbizonytalanít egy szegény kisgyereket. Hagyja hogy őrjöngjenek (!) a hisztitől, úgy tesz, mint aki t-ök nyugodt. Ezért logopédushoz kell járnunk, mert a gyerek hangszálán csomók keletkeztek, ami ha nem múlik el, meg kell operálni.

Remélem nagyjából tudtamerzekeltetni, hogy nem babra megy a játék. A gyerekeim sínylik meg.

Most bármit írok erre, lehet, hogy kifogásnak hangzik majd.

Gyermeked vámpír? Mert örülnek, ha lenne, úgy jobban el tudnám hinni, hogy kivitelezhető, amit írsz.

Néha a világ terhe van rajtam, olyan érzés. Semmi nem működik nélkülem, de az én erőm pedig korlátozott.

Hogy konkrétumot írjak, abban az esetben, ha a férjemre bízom a kölyköket este...... hát.... Szóval.. a férjem oly nyámnyila, hogy nem nyújt lelki biztonságot a gyerekeimnek, vagyis velük szúrok ki.

A legegyszerűbb dolgokat se bízhatom rá. Ami azért vicces, mert látszólag ő bármit megtesz nekem. Például most is elvitte a gyerekeimet programra, attitűdök írni. Csak kérdés, hogyan kapom vissza őket!

Éppen az a problémád, hogy belefásultál a gyerekek utáni tennivalóba. Nézz körül, meríts erőt, ösztönzést másokból. Értem, hogy úgy érzed, se erőd, se időd nincs semmire, de éppen ezért kell összeszedned magad és másként állnod a dolgokhoz, különben ilyen fásult maradsz. Két gyerek mellett bármit megtehetsz és bármit elérhetsz, amit akarsz.

Ha jól értem, az egyik gyerek oviba jár, a másik otthon van. Azért ez nem akkora teher, hogy neked éjjel-nappal csupa életmentő gyerekfelügyeletet kell teljesítened, pedig így állítod be. :) Próbáld átszervezni az idődet. Apja is van a gyerekeknek, nyilván hétvégén, vagy esténként, mikor ő is otthon van, neked is könnyíteni lehetne a tennivalóidon. Ne otthon tornázz, járj el máshová mozogni, kikapcsolódsz, emberek között vagy, máris jobb érzés lesz. Nézd meg, mit szeretnél tanulni, mi jöhet jól, ha majd visszamész dolgozni. Meg tudod találni a módját, hogy felkészülj, képezd magad.

Teljesen jót írtál, és nem hosszú egyeltalán.

Például csinos anyuka szeretnek lenni!

Meg azt is szeretném, ha a gyerekeimet vinnem sok fejlesztésre.

A csinossággal az a helyzet, hogy egyrészt a hajhullás dolog irányítása kicsúszott a kezem közül. Hisz évek óta probalom megoldani, valószínű a korábban szedett fogamzásgátló miatt van, ezzel utólag nem tudok mit kezdeni. Nagyon bánt.

Tornázás a másik dolog. Szeretnek eljárni edzeni, szaunázni... hogy jól nézhessek ki. De két gyerek mellett? .....

Magyarul szégyellem magam, szégyellek emberek közt lenni. Amúgy nem nagy szulákféleségről beszélünk, 2-3 kiló.

Köszönöm amit írtok, főleg 3.-asnak és 4-esnek.

Például abból tudnék önbizalmat meríteni, ha szépnek, egészségesnek erezhetném magam. Tenni is próbálok ette, például két hete sok salátát eszem, múlt heten tornáztam. De este többnyire bealszom amikor altatom a gyerekeket, és amikor éjfélkor megeredtek, már nyilván nincs kedvem nekiállni tornázni.

Nappal lenne az a két óra, amikor alszik a gyerek, de elvileg az a két óra van minden másra is. Például akkor ebédelek. Akkor kellene főznöm... akkor pakolni stb.. ne adj isten kicsit leülni, magamhoz térni.

Egyetértek. Plusz:

[link]

Valószínűleg ki vagy fáradva, és semmilyen normális inger nem ér, csak a gyerekekkel való foglalkozás. Keress munkát, tanulj addig, míg nem állhatsz munkába, térj vissza a felnőtt életbe, akkor változni fognak a dolgok.

Nem táplálkozik belőled a családod, csak te nem élsz más életet, mint az anyaságot. Azon túl is vannak dolgok.

Először is ne akarj megfelelni másoknak és szánj egy kis időt önmagadra ami csak a tiéd.Gondolkozz el azon régen mi volt az ami erőt adott,felvíditott és hogyan tudnád azt újra vissza hozni.Ne nézd a tesódékat vagy hogy anyád mit mond vagy bárki más! Amig másoknak akarsz megfelelni és nem önmagadnak soha nem leszel igazán boldog!

Hadd mondjonak amit akarnak,a lényeg hogy te légy elégedett magadal!