A hegymászás, mint üzlet: amikor a csúcshódítást a pénz vezérli

Különösen jellemző lett a Mount Everesten, hogy nemcsak tapasztalt hegymászók, hanem gazdag turisták is nekivágnak a világ legmagasabb hegycsúcsának.

A Csomolungma két irányból megközelíthető, a nepáli és a tibeti oldalról, a könnyebb terep miatt többen próbálkoznak Nepálból. A nepáli hatóságok évi több száz engedélyt adtak ki, emiatt szinte sorbanállás alakult ki az utolsó szakaszon, sokan kellő felkészültség nélkül jutottak fel.

Az engedély idén májustól 15.000 dollár, jócskán emelték, s felmerült, hogy a jövőben korlátoznák tapasztaltabb mászókra, nagy a tiltakozás ellene. Egy expedíció költsége több tízezer dollárra rúghat szolgáltatástól függően: oxigénpalack, serpák, felszerelés, biztosítás, ezért sok mászót szponzorok támogatnak.

Nemcsak az Everestet érinti a hegymászó-turizmus. 2024-ben a K2-n is zsúfoltság alakult ki. Gyakran figyelmen kívül hagyják a meteorológiai előrejelzéseket és a mászók képességeit, a pénz ellenében.

Nemrég egy magyar hegymászó elhunyt az Alpokban. A Nemzetközi Hegymászó Szövetség által kidolgozott UIAA-skála alapján a túrát I-IV szint közé sorolták: I, ahol néha kézzel kell kapaszkodni, a IV-nél szinte mindig kötélre van szükség. A férfi 80 méter magasról zuhant le, a hegyimentők azonnal indultak, de az újraélesztés sajnos nem járt sikerrel. Nem használt biztosítókötelet, felmerül a kérdés, miért? Egy német szakértő írta: néha, például ha az időjárás siettet, kötél nélkül gyorsabb és biztonságosabb lehet, mint egy lassú, összetartott csapattal, de ez nagy tapasztalatot kíván. Még tart a vizsgálat, pontosan mi történt.

Erőss Zsolt, aki első magyarként 2002-ben jutott fel az Everest csúcsára, és Kiss Péter 2013-ban a Kancsendzönga megmászása után tűntek el, Suhajda Szilárd pedig 2023-ban a Mount Everesten. A nepáli hatóságok minden évben több száz kg elhagyott felszerelést, szemetet hoznak le a hegycsúcsokról, és sajnos holttesteket. Sokuk örökre ott nyugszik, veszélyes és drága lehozni - ha megtalálják, de többnyire családjuk döntése is ez: végső nyughelyük a szeretett hegy. Néha szurdokba, szikla mögé helyezik őket, mert a mellette mászóknak látni lelki teher.

A körülményeket nehéz elképzelni. A helikopter a 3. alaptáborig emelkedhet (kb. 7500 méterig tudnak, feljebb túl ritka a levegő). Onnantól az őslakos serpákra számíthatnak mentésben, teherhordásban, kíséretben. Elképesztő képességekkel bírnak, a legismertebb Kami Rita 31. alkalommal jutott májusban az Everest csúcsra, de ők is emberek, sérülékenyek. Néhány mászó nem használ oxigénpalackot úgy sokkal veszélyesebb, nagyobb teljesítménynek tekintik, ha sikerül. Az alacsony oxigénszint, a kiszáradás, a fagy, a meleg - nyári időszakban olvadt hó nehezíti a járást -, s a szél miatt az ember 1-2 napot bír ki, majd fagyási sérülések, hóvakság, agyödéma léphet fel.

Néhányan akklimatizációt könnyítő hipoxiás sátrat használnak, érvük, hogy a napokra rövidített tartózkodási idő miatt kevesebb szemetet hagynak, ám ez etikátlan és veszélyes lehet, a xenon gázról nem beszélve, ami a versenysportokban doppingszernek számít.

Újabban a drónok bizonyultak hasznosnak a terepen. 1-2 éve használják a szemét lehordásában és kutatásnál.

Jó volna, ha a hegymászás visszatalálna gyökereihez: a hegyek szeretetéhez, ahhoz, amit ez az óriási fizikai és mentális kihívás jelent, amennyire lehetséges, biztonságosan. De félő, hogy ezentúl a pénz diktál, a csúcshódítások pedig a kockázatok figyelmen kívül hagyásáról fognak szólni.