Beigazolódott Down-kór, terhességmegszakítás a 23. héten (beszélgetős fórum)
A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.
icipicit mellé lőttél... :-D
nekem ugyanis nem török a férjem!
aha mostmár értjük.
Elnézést hogy néha eltérünk a tárgytól.
bár nem is.
Azt gondolom, hogy tudva előre is esélyt kell adni nekik az életre.
Azért gondolom ezt, mert tapasztalom már, tapasztalatból látom, hogy értelme van az életüknek.
Azok miatt írjuk le, mi akik tapasztaljuk már, akik esetleg döntés előtt állnak. Mert szerintem joguk van ahhoz is, hogy a másik oldalról is tudjanak.
Nem csak a leírt száraz tényeket, hanem gyakorlati oldalról is.
Amikor én szembesültem ezzel a szindrómával, csak az zsongott a fejemben amit leírtak hallottam.
Azért kell leírni szerintem mindkét oldalt és nem csak a retardáltságot emlegetni.
de most tényleg.....
szerinted én erről beszéltem???
ha igen, akkor idézz már légyszíves!
és a fórum címe sem erről szól!
szerintem el vagy tévedve!
ez a fórum arról szól, ami a címe: "Beigazolódott Down-kór,..."
érthető?
tehát NEM arról, hogy valaki nem tudja, hogy Downos a baba!
ennél egyértelműbben nem tudom elmondani, amit egyébként nektek magatoktól is értenek kellett volna!
én NEM beszéltem egy szót sem arról, hogy valakinek a tudomása nélkül születik Downos babája, mert nem ez a fórum témája!
vigyázz mert a végén neked is menni kell pszichológushoz .
Azért az a szomorú, hogy sokan vannak ezen az elven.
Ki tudja mért alakult ez így?
Én azt gondolom az alázat nagy dolog, mert nem lehetünk biztosak semmiben, nincs a kezünkben semmilyen hatalom.
Egyik bajt kivédhetjük, jön a másik. Mindig azt mondják, ők tisztelik akik vállalják, soha nem bámulják meg a betegeket, sérülteket.
Nem bizony átnéznek inkább rajtuk.
Na nem is kell, hogy hálistenkedjenek nekünk, belül meg útálkoznak.
Kezelésre szorultnak hisz hadd tegye.
Remélem jobban érzi ettől magát.
ez csak a te fantáziád, nem godnolok ilyen dolgokat egyáltalán, csak a témáról próbálnék eszmét cserélni.
szíved joga bárkit is utálni....
Ez egy egészséges teljes életet élő, ebbe a világba beleférő embernek a válasza.
Mért mi mást válaszolhatott volna?
ez egy tök jó hárítás,
"csak annyit, hogy javaslom, hogy keress fel egy pszichológus felkeresését.
mit is csináljak?
Rendben, igyekszem.
:-) kedves vagy nagyon.
"Hogy tud szerinted egy Down szindrómás egyetemet -főiskolát végezni? Biztos azért, mert sajnálják, meg mert elkezdte ez jár neki, és akkor adjunk neki diplomát."
miért?
te ismersz egyetemet, főiskolát végzett Downost?
ki/kik azok és meg lehet róluk tudni többet?
egyébként valóban vannak kedvezményei a tartósan beteg, illetve különleges nevelési igényű embereknek az oktatásban....
például a vakoknak, gyengénlátóknak, illetve a siketeknek is.....
Mondhatod te is meg mi is. Az egészet úgy hozzák le, hogy magunkat nyugtatjuk, belemenekülünk esetleg egy fals erkölcsi magasságba, amivel tompítjuk az agyunkban a tudott, vagy tudni vélt valóságot.
Eddig vigyáztam hogy ne mondjak olyat, amibe beleköthetnek, de már nem érdekel.
Az állandó magyarázkodás, no meg a ti gondoljátok a mondatok mögé, és ez titeket jellemez, már nem érdekel. A ló jut eszembe, szemellenzővel, csak arra néznek, amerre a mai világ takarásától lehetőségük van. félrehúzni a szemellenzőt, és megnézni mi lehet oldalt (átvitt értelemben gondolom) ehhez bátorság kell. mert lehet sokkal rosszabb és lehet sokkal jobb.
Csöndben lenni, és hallgatni azokat akik ebből az élményből napi szinten merítenek, jót vagy rosszat, ahhoz bölcsesség kell, és alázat.
A paleolit életmódhoz, amit ő támogat nem szólok hozzá, (gondolom nem is akarja) mert egyáltalán nem értek hozzá.
Amit naponta megélünk, ami a mindennapjaink része arról tudunk beszélni.
Vannak nehéz esetek, és vannak könnyebb, sőt akár észrevehetetlen esetek is.
Reménykedünk a legjobbakban, és a napi küzdelem harc, azért van mert nem ülünk karba tett kézzel, hanem arra törekszünk, hogy a gyermekeink, eltarthassák magukat, és ne kelljen nyugdíjra, vagy segélyre szoruljanak.
Azért egy érdekes dolgot fölfedeztem:- Projekt mennyire más hangot üt meg, már érdeklődik, stb, megérintette a szele annak hogy az élet nem 100% tökéletes, és már másként reagál beszél.
És majd ha megfigyelné, a saját érzéseit a sérültek iránt, akkor rájön hogy megváltozott.ezért mondom érintettként, vagy legalább majdnem érintettként nem ugyanaz a reakció
Nem kívánom senkinek, hogy egészséges babát várva, remélve az utolsó utáni percig is, másnap azzal szembesüljön, hogy leül az ágya szélére a nőgyógyász, és a gyerekorvos együtt, mert ebben a pillanatban olyan játszódik le az emberben, amit nem kívánok az ellenségemnek sem.
de benne van a pakliban bárkinek.
akkor is ha mindent megtesz hogy ez ne így legyen.
De ha nem történik meg soha, mert az élet megkímélte, akkor annyi tiszteletet mutasson már a természet iránt, hogy ha másnál jön a baj, akkor ne az legyen már a legnagyobb bajuk, hogy mit szólnak mások.
Talán ezen kellene elgondolkodni.
Érezze magát szerencsésnek, hogy még döntés hozatalra sem került sor.
Ha már a kés a hátunkba van, kéretik azt nem forgatni bennünk.
Talán értelmes embernek érthető, hogy védjük magunkat a gyermekeinket, hogy másként látunk sok mindent, mert tapasztalni, vagy hallomásból állást foglalni más.
ezért az én véleményem akárki akármit is gondol az, hogy ha megszületnek a világ szerint nem annyira tökéletes emberek, az a helyes döntés.
Kiszűrhető, vagy nem az teljesen mindegy.
Mosolygós életvidám emberekről beszélünk!!!!!!!!!!!!
BIG LIKE ez a hozzászólás is!
Nekem "egészséges" gyermekeim születtek, mégis küzdök velük, mert mozgásügyileg adódtak problémák.
Szóval ne szajkózzuk, hogy teljes élet, mert egy egészséges gyereknél sem biztos ez a megállapítás. Ez egy sok tényezős dolog, ami akár percről percre, hónapról hónapra változhat.
Aki nincs ebben a cipőben, tehát nem beteg, vagy sérült gyermeket nevel, az ne pampogjon itt statisztikákról és egyebekről. Lehet sokan az egészről nem tehetnek, de ha már így alakult a lehetőségekhez képest a LEGJOBBAT akarjuk a gyerekünknek.
a legkerekebb válasz amit eddig olvastam.
Köszi