Az ötletem idióta lenne? (beszélgetős fórum)

Azt írtad, nem tennéd kötelezővé.

Akinek nem él már az anyja, az iratkozzon vissza a régi listára?

Nem értem tényleg, mi a problémád. Akiben van olyan érzése, az úgyis körüldédelgeti az anyját a szülésnapon- akiben meg nincs ilyen igény, az aligha fog ennek olvastán a homlokára csapni, hogy jé tényleg.

"Nem magunkat ünnepeljük, hanem bennünket ünnepelnek, köszöntenek fel családi körben, ill. azok, akik kötődnek hozzánk."

Ezt én is így gondolom. Az én szeretteimnek rosszul is esne, ha nem engedném, hogy megünnepeljenek. Szeretet adni és kapni is jó. Ők olyankor adni szeretnének.

Egyébként azt sem mondhatjuk, hogy megszületni könnyű. Nekem nincsen emlékem róla, de szerintem könnyű az sem lehet és valahol a terhesség, szülés is a természet rendjéhez tartozik. Nem akarom az édesanyák érdemét kisebbíteni, de nekem ez az ötlet az átesünk a ló túloldalára kategória.

Teljesen igazad van abban, hogy nem általános ez a felhajtás.

Nem vagyunk egyformák.

Örülök, hogy így gondolod Te is!

Tizenéves korom óta egy szál vörös rózsával köszöntöttem fel édesanyámat a születésnapomon, hisz az ő érdeme, hogy megszülettem. Ugyanezt mondtam neki, hogy őt illeti az ünneplés, mert ő szült meg engem....Mindig szerényen mosolygott, de látszott rajta, hogy jól esett neki.

Jövőre már csak gyertyát gyújthatok és a kedvenc virágát is csak a sírjára helyezhetem.

Magamat sosem szerettem ünnepeltetni.

DE! Felköszöntöm a családtagokat, barátokat, ismerősöket. Örülök, hogy vannak! Jó dolog kinyilvánítani a szeretetünket, azt, hogy gondolunk a másikra, legalább egy köszöntés erejéig, legyen az születésnap, névnap...

A gyermek világra jön, beszívja a tüdejébe élete első lélegzetét, mely onnantól állandósult ritmussá válik életében.

Egy nőnek, egy anyának öröm az a nap, mert végre találkozik várva várt gyermekével. A gyermekének a születésnapja, neki meg a szülésnapja.

Nem könnyű anyának lenni, az bizonyos, de mindenért szobrot se kell állítani nekik szerintem :) így kerek a világ : 9 hónapon át hordani, utána egy életen át gondját viselni. Teljesen alap.

Én is így gondolom valahogy. Örülök, hogy van kit, kiket ünnepelni. És, hogy idősebbek leszünk évről-évre? Ez az életrendje.

"aki nem hal meg fiatalon az megöregszik" - arany igazság:)

Az Agymenőkben is ez van. Leonard szülei csak az eredményeket ünneplik, és az, hogy Leonard "átlövelt a szülőcsatornán, nem számít annak". Ezért minden évben a szülinapján szerencsétlen küld az anyjának üdvözlőlapot. És persze van némi pszichés gondja, mert gyerekkorában sosem ünnepelhette meg a saját szülinapját. De persze ez csak egy film.

A valóságban viszont szerintem jó dolog ünnepelni, mert megtöri a monoton hétköznapokat. Mindenkinek jár egy nap, ami az övé, és nem csak azért, mert kiérdemelte. Miért ne lenne ez a nap földi pályafutásának első napjának évfordulója?

Talán ez a legrégebbi hagyomány, amióta mérjük az időt. Amikor a szülők már annak is örültek, hogy a gyermekük megérte az egyéves kort.

Nem magunkat ünnepeljük, hanem bennünket ünnepelnek, köszöntenek fel családi körben, ill. azok, akik kötődnek hozzánk.

Gyerekként örülünk, hogy egy évvel öregebbek lettünk, idősként már kevésbé, de jó érzés a családi, v. baráti összejövetel ilyen alkalmakkor is.

Amíg éltek a szüleim, én is köszöntöttem őket, hogy életet adtak, hiszen nélkülük nem jött volna létre. :) Ma már mi kapjuk a gyerekeink születésnapjain és örülünk, amikor felköszöntjük őket évről-évre, mert addig jó.

Elmondhatjuk, hogy ezt a kort legalább megértük mi is és ők is.

Ehhez képest a névnap megünneplése haszontalanabbnak tűnik, bár arra is van magyarázat. :)

Én nem hallottam róla; mondjuk ez csak a témával kapcsolatos tájékozatlanságomat bizonyítja.

Az "ötlet"nek volna egy folyománya: akinek több gyereke van, anak egy évben több szülinapja is lehetne. :)

Egyetértek! Nem az a nagy esemény, hogy megszületünk, hanem azt a magzatot kihordani, világra hozni és felnevelni.

Persze ettől még lehet születés napot köszönteni, de ott + az a bajom, hogy eltérő:

- hány éves vagyok

- és mennyi születés-napot éltem már meg!

Te döntesz, hogy örülsz, vagy nem. Teljesen igazad van.

Az emberek hajlamosak az évfordulók ünneplésére...

----

Mindig vegyük figyelembe az emberi szabadságot!

Ki, hogy gondolja.

Én se szeretem ünnepelni, sőt mi több, ünnepeltetni magam.

Nem világra jönni a nagy dolog, hanem a világban helyt állni. (a korommal még nem lehet bajom)

Nem egyszer találkoztam olyan megnyilvánulással, mely szerint minek születésnapot tartani. Miért örüljünk annak, hogy egy évvel közelebb van a szavatosságunk vége?

Mi lenne, ha a születésnapunkon nem magunkat, hanem az anyukánkat ünnepelnénk, akinek nagyobb szerepe kötődik az adott naptári naphoz?

(Kéretik mellőzni az anyák napjára való hivatkozást! Az csak egy plusz, ami megilleti azokat is, akik pl. nem lehettek anyák, de imádni való keresztanyák.)