Az önbizalomhiányon tud segíteni egy pszichológus? (beszélgetés)

Mi nem tudunk. Az már kiderült. De annyira már ismerlek téged hogy tudjam, megint csak a szád jár. Nem mész te pszichológushoz. Csak sajnálod/sajnáltatod magad. Ezért nem akar senki veled lenni.

Nem teszel semmit magadért, de másokért sem.

én több szép embert látok egyedül, mint párban. inkább sok csúnya párt.

a kérdésre a válaszom, hogy a pszichológus max megmutatja, milyen irányba indulj el. de csak te magad járhatod meg az utat. te magad változtathatod meg a hozzáállásodat magadhoz.

tini korban (nem tudom, mennyi idős vagy, csak tippelek) pedig ez normális. szerintem szinte mindenki átesik ezen. el fog múlni. :)

Egy pszichológus biztosan tud segíteni (jó sok pénzedbe, idődbe fog kerülni).

Sokkal előbb tudnál segíteni magadon, ha elhinnéd: legalább olyan szép, jó okos, szeretni való vagy, mint bárki más.

Ha te nem hiszel magadban, ki higgyen? Ha te nem fogadod el magad olyannak, amilyen vagy, hogyan várhatod, hogy mások elfogadjanak?

Ne mások boldogságát irigyeld, hanem teremtsd meg a magadét!

Hány éves vagy? Szerintem közelebb a 15-höz, mint a 20-hoz. Nem baj, majd elmúlik. :)

Személy szerint én soha nem mennék pszichológushoz, nekem is volt más jellegű problémám, megoldottam magam.

Egyébként merre laksz? Én szívesen találkoznék veled ha van kedved, segítenék ha tudok :)

Azért kérdezem hogy ha elmennék pszichológushoz akkor az tudna-e segíteni?

Igen adtatok. Meg is fogadtam sokat, de nem lettem boldogabb hogy festem az arcomat, hogy kifestem a szemem vagy vágattam frufrut.

Nem tudom... Nem érzem úgy hogy bármi olyan tulajdonságom lenne ami szerethető.

Nem vagyok nagydumás, szórakoztató típus, visszahúzódó vagyok. Szép sem vagyok, nem vagyok olyan hogy belépek valahova és mindenki azt mondja hogy "na igen ő érdekel" én senkit sem érdeklek.

Nincs szinte semmi önbizalmam, boldogtalan vagyok. Külsőleg sem szeretem magam, és érdektelennek tartom magam, úgy érzem hogy én senkinek sem lennék elég jó. Hogy nem érdemlem meg azt hogy bárki is szeressen, hogy engem nem lehet szeretni.

Ma is ülök a buszon, ül előttem egy 20 év körüli szerelmespár. Szépek is voltak, mindkettőjük jól nézett ki, nagyon összeillettek, de ez most mellékes. Beszélgettek, bújtak egymáshoz, néhány csók is elcsattant köztük. Én meg ahogy ültem kicsordult a könnyem. Hogy én talán soha sem leszek ilyen helyzetben mert nem vagyok ahhoz elég jó.