Az igazság a szülésről (beszélgetés)

Szia Nalaya!

Elolvastam, amit írtál. Azt érzem ki belőle, hogy düh és elkeseredettség van benned a kórházi/orvostársadalommal szemben. Nekem ezzel egyáltalán nem csináltál kedvet a "másik úthoz", azaz az otthonszüléshez. Akik otthon szülnek azok ezek szerint kórházfóbiások?

Én kb. másfél hónappal vagyok szülés előtt, de bizalommal megyek a kórházba, és rábízom magamat azokra, akik végső soron jót akarnak nekem. El fogom hinni, hogy a gátmetszés vagy az esetleges császár az adott helyzetben szükségszerű volt.

Emellett persze imádkozni fogok a sikeres szülésért...és bízom abban, hogy nem rajtam fognak műhibát elkövetni. Úgy gondolom, hogy nagyon sok múlik azon, hogy az ember hogy áll az adott helyzethez.

Egyébként a sógornőmmel megtörtént az a bizonyos tragédia, amit említettél. Az orvos habozásának köszönhetően, aki nem volt hajlandó megcsászározni, egy súlyosan oxigénhiányos gyermeke született 6 éve. A gyerekről az orvosok tárgyilagosan azt mondták, hogy 100%-os roncs, az anyuka szüljön egy másikat, "ezt" meg tegye be egy intézetbe, ahol majd nyálcsorgatós, ágyhozkötött emberroncsként éli le az életét. Itt az orvos súlyos hibát követett el, mert nem császározta meg őt, hanem kiszenvedte magából a gyereket. Valószínűleg otthonszülés esetén sem lett volna más az eredmény.

Azóta tavaly szült egy egészséges, gyönyörű kisfiút egy másik orvosnál egy másik kórházban....

Kedves Gyöngy!

Először is: mindenki ott szül biztonságban, ahol biztonságban érzi magát. Alapvető, ősi ösztön, majmoknál, lovaknál köztudott tapasztalat, hogy a szülés leáll, ha a vajúdót zavarják. És egy így igaz az embernél is.(Mégha nem is reklámozzák annyira.)

Nagyon nem szeretem, ha az otthon szülést "divatként" értékelik. Napokra felzaklatott dr. Szabó István nyilatkozata, miszerint az otthon szülő nők ezt a maguk kényelméért teszik. Hozzá kell tennem, hogy elemi düh kapott el, már a fényképére nézve is, mert ő annak a szülészetnek a főorvosa (a Pécsi Klinikáé) amely megajándékozott egyrészt azzal a szülésélménnyel,amely arra késztet, hogy ezen a fórumon is megszólaljak, és sajnos azzal a "hozománnyal is, hogy valószínűleg nem lesz több gyerekem, bár nagyon szeretnék. Ne érts félre, nem a szüléstől félek, csak egy rutin hiba miatt nem esek teherbe. De ez benne van a terhesség szülés orvosi kockázatában ezért még bocsánatot sem kérnek. Nem haragszom az orvosra, de haragszom arra, aki nagyképűen osztja az észt egy olyan osztály élén, ahol ma is paravánnal vannak elválasztva a szülőágyak, ahol 1999-ben óriási kívánság volt, hogy ne vigyék el a 3,5 kilós 10,10 apgarú lányomat azonnal, ahol akkor a sárgaságra szopás elvonást javasoltak és még sorolhatnám. És ez egy "jónevű" lombikbébis klinika nem egy dulgott kis kórház.Lehet, hogy én vagyok túl kritikus, de nem vagy nagyon ritkán láttam azt, hogy úgy tennének valamit, hogy a vajúdónak jó legyen. Az volt a fontos, hogy a személyzetnek feleljen meg. HÁt hogy érezném magam ilyen helyen biztonságban???

Sok sok dologról tudnék mesélni, itt nincs erre hely. Néhány dolgot hozzáfűznék gondolataidhoz.

1. A felgyűrt újjú bábák óta volt néhány stáció. Biztosan te is tanultad, hogy Semmelweisnek az tünt fel, hogy a BÁBÁKNÁL pontosan tized annyi az anyai halálozás mint az orvosok vezette bécsi klinikán. (Ahol időnként 10% feletti volt!!!!!!!)Ez vezette a felismeréshez a fertőzésről.

A problémás szülések, koraszülések végződésével kapcsolatban valóban volt az 50 években egy ugrásszerű javulás, de ez azóta stagnál, viszont a normális szülések száma aggasztóan csökken. Iszonyú csáászármetszéses statisztiák vannak. Te elhiszed, hogy ennyire elfelejtettünk szülni? hogy ennyi "impotens" nő van, aki burok repesztés, oxitocin, gátmetszés nelkül nem tudna életet adni gyermekének? És ne felejtsd el, a szülészeteken is történnek tragédiák, olyanok is, amelyeknek nem kellett volna megtörténnie, és olyan is, amely nem történt volna meg, ha nem kórházban szül!

2. Úgysem hiszed el nekem, de nekem, és még sok embernek meggyőződése - az orvosi súlykolással szemben - hogy a szülés nem életveszélyes állapot és a szülő nő nem beteg. Viszont gondos, szerető odafigyelést igényel. Akik otthon szülnek, általában jóval inkább tisztában vannak képességeikkel, lehetőségeikkel és a kockázatokkal. Ők olyan kockázatot vállalnak, amit ismernek. Saját és környezetm tapasztalaim alapján én ma Magyarországon nagyobb biztonságban érezném magam (úgy szeretném mg egyszer megélni, úgy igazán) Geréb Ágnes illetve Nandu kezeiben, mint egy kórházban. De ennek mindenkinek SAJÁT MEGGYŐZŐDÉSE KELL LEGYEN!!

3. Igen, minden az embereken múlik. Lehet többé kevésbé jól szülni kórházban is, ha szerencséd van. Sajnos az ott dolgozó embereket is gyakran bedarálja a "rendszer".Én már nem tudnék bízni bennük, ezért nem is menne ott a dolog.Számos orvost ismerek személyesen, van aki érti miről beszélek, de azt mondja, hogy ez a kórházi hierarchiába nem fér bele, de olyan sebész ismerősöm is akad (aki egyébként jó sebész), aki végképp nem értette min problémázok: szerinte az a fontos, hogy a dokinak kézre essen a munkaterület, a csajok meg bírják ki, az a dolguk, a szülés fájdalommal jár.

Igen, a szülés fájdalommal jár, de nem kell, hogy járjon megaláztatással és felesleges, nem oda tartozó fájdalmakkal. (Amiből a kórházban jut bőven)

Az otthonszülés ma valóban menekülés, de ebben talán nem az anyukákat kellene hibáztatni.

(Csak egy utolsó példa: azt súlykolják a fejedbe, hogy az első babánál kell a gátmetszés, hogy könnyeben megszülessen és HOGY NE REPEDJEN EL A GÁTAD. Ezzel szemben egy idős szülész-nőgyógyász őszinte vallomása: SOHA nem látott harmadfokú gátrepedést (a vágás másodfokú gátrepedéssel egyenértékű), csak abban az esetben, ha előtte gátat metszett! Magyarán továbbszakadt. Az, hogy azóta kiderült, leírták, hogy a repedés mégiscsak könnyeben gyógyul mint a vágás, már csak hab a tortán. Szóval miért is nem tudunk ülni hetekig a szülés után?!

Szia Nalaya!

Nem nagyon értek egyet a felfogásoddal, több okból sem.

1. Az orvostudomány előrehaladása mindenképpen a szülő nő egészségét és életét szolgálta. Én a magam részéről nem vágyom vissza abba az ősi időszakba, ahol egy hájas öreg bábaasszony felgyűrt ingújjal nekilátott a szülés levezetésének. Biztos vagyok abban, hogy a szülések sokkal nagyobb része végződött tragédiával.

2. Tudom, hogy most nagyon felkapott lett ez a "szüljünk otthon" avagy vissza a természetbe szemlélet. Én itthon nem érezném biztonságban magamat. Akárhogyis nézzük, a szülés egy életveszélyes időszak, amikor bármikor felléphet egy olyan komplikáció, amikor a magzat vagy az anya élete veszélyben van. Akik otthon szülnek szerintem nagy kockázatot vállalnak, és felelőtlenek is.

3. Egy kórházi orvos és ápoló is lehet emberséges és normális. A szülésnek nem feltétlenül kell az általad lefestett szigorú és zord módon lefolynia. Ez csak emberség kérdése....

4. A magam részéről azt tartanám jónak, ha a kórházi osztályon lenne normális, családias, emberszerető légkör, és a szülő nőnek nem kellene elmenekülnie alternatív utakat keresve.

Hadd ajánljak még egyet (remélem nem számít reklámnak) Átküldtem édesanyámnak is. EZT nevezném szép emléknek.

singer.hu / könyvek "köze nincs hozzá" cikk.

Kedves rozsa3,

én éppen az érzékenyekre gondoltam. És igen az a fontos, hogy hogyan éljük meg, milyen emlékeket őrzünk róla. Ezzel teljesen egyetértek veled. Nagyon jó, hogy sokat fejlődött a dolog anyáink szülése óta, de ez a cikk is bizonyítja, hogy nem eleget. A jó emléknek nem úgy kell megmaradnia, hogy nem veszek tudomást arról, ami rossz, hanem jól kell, hogy megtörténjen.Az én orvosom is jót akart, és maga felfogása szerint megtett mindent, amit ő helyesnek és könnyítésnek vélt.Én meg egy túlélő típus vagyok, el tudom választani, hogy mi volt a fájó a szülésemben, és mi volt amit OKOZTAK!!Segítség címén, az ellenkezőjét elérve. Igen, igen, nagyon fontos, hogyan éli meg az ember lánya, és az is nagyon fontos, hogy hogyan lehet neki VALÓBAN segíteni.És ez nem a csendben maradj és hagyd szétvágni a gátadat javaslata.... Javaslom újfent az említett web oldalakat, talán jobban megérted mire gondoltam, mert azt hiszem alavetően egyetértünk. Üdv, Nalaya

Kedves Lányok!

Én megköszönöm a feltett cikket, igaz mint többször is írtam már a fórumon 3 gyereket szültem és pontosan tudni véltem hogyan zajlik egy szülés. És mégis. Első amit le kell szögezni, mint ahogyan nincs két egyforma ember, nincs két egyforma szülés sem. Az orvosok különböző iskolákat gyakorolnak. Nekem a megtapasztalt Bajcsy beli technológia a legszimpatikusabb. A feltett cikket megbeszéltem a lányommal,mivel én voltam folyamatosan jelen a szülésénél. Nagyon hasznosnak bizonyúlt számunkra a cikk, én már régen szültem, és gondoltam, hogy már nem a régi felfogás szerint "szülesztik" meg a kismamát. Én még szinte egyedül szültem goromba utasítások közepette. Ma azt kellett tapasztalnom sokkal humánusabban kezelik ezt a dolgot.

Igen a nők ösztönszerűen tudnak szülni, az érett gyermek is tudja, hogy a világra kell jönnie. Ez a kérdés kipipálva. De, hogy a kismamában milyen élmények maradnak meg a szülésről, az már egyáltalán nem mindegy, mint ahogyan az sem mennyit szenved a kismama, mire világra jön a kisbabája. Hogy fáj a szülés, igen fáj, de azért ezt sem árt a kismamában tudatosítani. Sok kismama nagyon jól viseli a terhességét, és nagyon boldog a terhessége minden pillanatában, és ez így van rendjén. Várhatóan egy boldog embert fog szűlni, de ismét hangsúlyozom egy ilyen boldog kismamának nem árt tudni, milyen lesz a katarzis.

A világ fent fog maradni orvosok és szülésznők nélkül is valóban. De nem mindegy az ember hogyan éli meg a napjait, hangulat, érzés stb.

Aztán vannak érzékeny nők, velük is kell foglalkozni :)

Sziasztok!

Tényleg jó volt elolvasni a rám váró valóságot. eddig nem tudtam, hogyan kell szülni, de mostmár legalább értem. Tehát, amikor a legjobban fáj, akkor kell még nagyobb fájdalmat okozva nyomni. A székrekedés példa sajna ismerős, és valóban fájdalmas tud lenni, de valószínűleg nem mérhető a szülési fájdalomhoz. OK., majd gondolok az itt leírtakra, és megpróbálom valahogy magamhoz ölelni a fájdalmat, és nem kikeülni, sumákolni.

A cikket jónak és használhatónak tartom.

Fel fogom használni a lányom szülésénél.

Ahogyan visszaemlékszem, én ösztönből csináltam ugyanezt. Akkor még tiltották a "nyomást". Szerintük a gyerek ki fog csúszni, ha nem látták mindíg nyomtam.

Hidd el, használ ez a cikk :)

Bár nekem mondta is a dokim, hogy számat, szememet becsukni. Egyszer szökött ki a levegő nyomás közben, és tényleg erőtlenné váltam.

Bezzeg a másik szülőszobán valaki nagyon kiabált. :)