Az igazi nagy szerelem elmúlik valaha? (beszélgetős fórum)
Úgy se mint a kerge marha kór? :)
(Jújj ez egy csöppet morbid lett)
"De szerintem egy kapcsolat elején amikor még dúl a szerelem, meg a szenvedély, nem tudja elképzelni az ember lánya, hogy vége lehet valaha. :)"
Ezért sem szabad ilyenkor házasodni. Pláne nem házassági szerződés nélkül :)
Minden lehetséges....
Bár nem úgy indultam bele soha egy kapcsiba, hogy vége lesz, a pillanatnak éltem, és kiélveztem amit adhatott.
Ha vége lett? Így jártam.
De szerintem egy kapcsolat elején amikor még dúl a szerelem, meg a szenvedély, nem tudja elképzelni az ember lánya, hogy vége lehet valaha. :)
Hidd el, hogy letezik ilyen, mert amit az egyik ember hibanak tart, az egy masiknak meg pont imponal es erezheted ugy, hogy valaki a hibaidat is szereti, vagy konkretan egy hibad neki vonzo:)
En igy ereztem, egy kis pelda a sok kozul, mikor megtudtam, hogy az a "hiba", hogy a tesztat kemenyen hagyva(al dente) fozve szeretem, csak a magyaroknak hiba, mert az olaszoknal ez pont egy ereny, hogy valaki tudjon igy tesztat fozni. A rizst sem pergosen szoktam fozni, hanem kicsit kemenyre hagyva, szottyos level, es amikor ezt a ferjem meghallotta, hogy ugy adtam elo: bocs, nem tudok meg rizst sem fozni...felnevetett es azt mondta, hogy udvozollek, itthon vagy, mert en a rizst csakis igy vagyok hajlando megenni;))))
Na, ez csak 1 dolog volt, de sorolhatnek egy csomo ilyet, letezik mas, sulyosabb hiba is, amibe lehet szerelmesnek lenni, ha osszetalalkozol valakivel, akinek pont ez kell!
Imádom ezeket az Osho idézeteket a témában. Katartikus ahogy viszont látom benne a saját elképzelésemet. :) Itt is szépen összefoglalja a dolgot. A szerelem egy gyűjtő fogalom, mindent jelent amit annak hívunk. Különböző megjelenési formáinak minden kombinációja létezik. Minket a magasabb rendű formák érdekelnek. Igen, azoknak az egyéniség az alapja. Tehát addig létezik amíg az egyéniségünk létezik. Ez nem egy pillanatnyi állapot, hanem egy belénk kódolt tulajdonság, egy hajlam ami a saját romjaiból is felépíti magát, ha kellő stimulációt kap. A másik fontos üzenet, hogy nem olyan tulajdonságokat látunk meg a másikban, amilyenekkel mi magunk nem rendelkezünk. Az elvileg is lehetetlen volna, hiszen az emberi gondolkodás csak olyan dolgokat képes felismerni, amik már bennünk vannak valamilyen formában. Csak adott esetben, lehet, hogy valamilyen okból elzárva. A másik ember segíthet felszabadítani azt, ami bennünk van.
Az hogy a "szerelem szabadságon alapul" nekem már kicsit túl idealisztikus. Egy olyan dolog ami helyes, de a gyakorlatban nehezen megközelíthető. Fiatal vagyok még, és biztos nem értem el az érettségnek ezen fokát. :)
Osho szerint:
"Az, amit mi szerelemnek nevezünk, valójában az emberi kapcsolatok teljes spektruma - a földtől egészen az égig. A legalsóbb szinteken a szerelem nemi vonzerő. Sokunk megragad ezen a szinten, mert társadalmi neveltetésük mindenféle elvárásokkal és elfojtásokkal terhelte meg nemiségünket. A legnagyobb probléma a szexuális szerelemmel az, hogy soha nem lehet tartós. Csak ha elfogadjuk ezt a tényt, leszünk képesek ünnepelni a szexualitást azért, ami valójában - akkor örömmel üdvözöljük, ha megtörténik, és hálával búcsúzunk tőle, ha elmúlik. Így ahogy egyre érettebbé válunk, lassan képesek leszünk megtapasztalni a nemiségen túli szerelmet, és tisztelni a másik páratlan egyéniségét. Lassan megértjük, hogy partnerünk gyakran csak visszatükröz minket: mélyebb énünkből feltűnő, eddig ismeretlen arcainkat tükrözi vissza felénk, és ezzel segíti kiteljesedésünket. Ez a szerelem szabadságon alapul, nem pedig szükségen és elvárásokon. Szárnyai egyre magasabbra és magasabbra emelnek minket a mindent Egyként megélő egyetemes szerelem felé."
Tökéletesen igazad van! Aki úgy gondolja. hogy múlékpny és elillan, mint, mint egy jól eső kaja, hát ő sohasem volt szerelmes csak azt hitte! Ez nem olyan dolog, hogy az ember meglát valakit és azt gondolja, hogy megszereti....és errre mondja hogy szerelmes, NEM hanem annál sokkal több és értékesebb! Egy embert nem csak egy dologért szeretünk, hanem úgy össszeségeben mindenért! Mindenkinek van hibája, de amikor már a hibáit szeretjük, akkor járunk valahol abban a közelségben hogy szerelmesek vagyunk!
Útálom, pontosabban megútáltam az agyturkász könyveket, mivel megpróbálták megmagyarázni nekem, hogy az ami számomra elfogadhatatlan, az tulajdonképpen természetes! JELENTEM NEM!!!!
Akinél elmúlik a szerlem ő sohasem a volt az, ez nem olyan mint egy jól eső étel illlatta, mivel ekkor az ember minden procikájában remeg...és testi vágy csak kis része az egésznek mivel az összességében kívánja!
..és válaszolok mindenkinek, akakr akar vitatkozni ezzel a véleménnyel! Üdv mindenkinek és legyen szép napja!