Az Én történetem (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az Én történetem
Szia!
Nagyon szomorú a történeted, de mások erőt merítenek belőle (belőled). Hogy mindig felállsz és újra megpróbálod. Én nem lennék rá képes. :( Nekem decemberben volt egy missed ab. műtétem, mert a babánknak 8hetesen nemvolt szívhangja. :( Nagyon össze törtem. Már hallottam a kicsi szívét és láttam őt, nem csak éreztem. Azóta próbálkozunk de semmi. Az orvosok azt mondták, h biztos nincs semmi gond, majd a második vetélésnél kivizsgálnak.
A másodiknál?! Őket ennyire nem érdekli, miért kéne várni esetleg a másodok vetélésre? De addig mentem orvostól orvosig amíg végre kiderült, h mi a bajom. Magas az inzulinom, de ez csak cukor terhelésnél látszik. Ezért egy nagyon lappangó betegség és vetélést ill. meddőséget okoz.
Ugyhogy új erővel, bizakodva tekintek a jövőbe. Remélem hamarosan mind ketten anyai örömök elé nézünk.
Ne add fel. :)
Tudom mit érzel!
Betöltöttem a 30.évem amikor az első gyermekem született.
Hál'istennek három gyermekem született:)
A második egy éven belül a harmadik 5 év múlva:)
Ismerem az örömöt amikor nem jön meg és a mérhetetlen fájdalmat amikor mégis!
Ne add fel!
Szia!
Szorult szívvel olvastam végig a cikkedet,de úgyérzem hatalmas erő,és kitartás van benned.Fel a fejjel!!!!:))))Gyönyörű kisbabát kívánok neked.Megérdemled....
Szia Drága!
Végtelenül sajnálom, hogy mi mindenen kellett átmennetek. Szorítok, hogy minél hamarabb átéld azt, amiről álmodsz!
Mi nők sok mindent kibírunk, ha a cél lebeg a szemünk előtt!
Szia!
Sajnálom, ami veled történt, de ne add fel!!! Nekem is Leidenem van, heterozigóta, a terhességem 12. hetétől minden napp szúrtam magam(Clexane nekem is), és januárban megszületett a kisfiam! Szóval, fel a fejjel!
Köszönöm
Nem gondoltam volna , hogy tényleg ilyen sokan olvassátok majd a cikkem.Nem egy vidám történet.Elolvastam az összes hozzászólást és már nem bírom könnyek nélkül.Nekem a levelek a privát üzik és a hozzászólások megint adtak egy hatalmas lökést , hogy küzdjek!Szeptember 2. hetében megyek az orvosomhoz és nem tudom mikor lesz vége, de nem is érdekel mert iganis "kitartok akár mindhalálig "is!
Rendkívüli nő vagy!! Ennyi kitartás...
Hidd el, sikerülni fog, mert megérdemled!
Sok-sok kitartást kívánok!!!!!!!
Szia!
Örülök, hogy ilyen erős lány vagy, mert nagy szükséged van rá, hogy babód legyen, de nem szabad feladni!
Olvasom a naplód és szorítok neked minden nap, remélem hamarosan egyszer azt olvashatom, hogy a babód boldogan rugdos és meg is született!
Veled vagyok!
Kedves One,
Tiszta szívből kívánom neked, hogy még idén megfoganjon a Kisbabátok és jövő tavasszal már együtt örüljetek hármasban:)))
Megérdemled, az angyalkáid odafentről segíteni fognak.
Én drukkolok nagyon nagyon:)))
Szorítok Neked! Ne add fel!
Tudom sok fájdalommal, még több könnyel jár, de kitartás!
Hidd el a nagyon erős akarat előbb-utóbb meghozza az eredményt.
Remélem, egy-két éven belül, boldogan írod le a szülésed történetét.
Szia!
Igazán együtt tudok veled érezni hiszen én is átéltem már sokszor hogy elment a babám.
Bár most én már 45 éves vagyok és én már bizony nem próbálkozhatom viszont most épp 23 hetes terhes lennék.
Ha van kedved nézd meg a
Napló - 45 évesen babavárás
igaz ezt **zebra** néven kezdeményeztem, most meg egy csillaggal több ***zebra*** néven regiztem, mert töröltek. Az adatlapomnál ott van miért.
Szóval kívánok nektek sok sikert a babához.
Kedves One85!
Mit is írhatnék bíztatásul? Van két gyönyörűségem, akik az életemet jelentik. Csodák! Ne add fel!!! Meríts erőt! Nagyon bízom benne, hogy neked is lesz részed ebben! Csodák vannak!!!
Kedves One85!
Nagyon összeszorult a torkom, mikor olvastam a soraidat. És le a kalappal Előtted, nagyon erős vagy! Azt kívánom, hogy legyen továbbra is legalább ennyi erőd, mert olyan nincs, hogy Neked nem lesz picurod. IGENIS, LESZ!
Szerencsémre még semmi ilyesmit nem kellett átélnem, de mi nők, ha szeretnénk gyereket, már azelőtt szeretjük, hogy egyáltalán teherbe esnénk. És ugyan belegondoltam, milyen lehet Neked, és nagyon fájt, de ugyanakkor azt is tudom, hogy átélni sokkal nehezebb és fájdalmasabb.
Sok-sok erőt és kitartást, ennek "eredményeként" pedig legalább egy, egészséges és boldogan felnövő kis életet kívánok Nektek!
Én "csak" egyszer éltem át a missed AB-t, de a legnagyobb ellenségemnek sem kívánom! A műtét után 3 hónappal újból várandós voltam és most itt szuszog mellettem a már majd 1 éves rosszcsontom. Hiszem,hogy kis angyalkáid neked is küldenek majd egy babát vagy akár többet!
Anikó jól írta, én azt vallom, hogy a sors ad is, nem csak elvesz!
Sok erőt, kitartást, bizakodást kívánok nektek!
Meghatódtam...Igaz, az ilyent igazán az tudja megérteni, aki már átélt hasonlót, úgyhogy nem is tudom elképzelni mit is élhetsz át!
Maradj erős, és kitartó!! Kívánom, hogy átélhesd az élet lenagyobb csodáját!!! Nagyon szoritok Nektek!!