Az Egyetlen Igazi (beszélgetős fórum)

Szia!

Nem akarlak elkeseríteni de ha így érzel ő az igazi.Én is hasonló cipőben járok nem tudok tenni ellene már húsz éve nem tudok elszakadni tőle. Most újbol találkozgatunk öt év kihagyás után. Olyan volt mintha tegnap lett volna.Most már csak titkos bűnös viszonyt tudunk folytatni mert családosak vagyunk mindketten, már késő lépni!! De neked nem MOST KERESD MEG!!

Na igen, mindenki ezt mondja. Én is így gondoltam, eszerint is viselkedtem.

Ma viszont már nagyon bánom, hogy a "tapasztalatszerzés" kedvéért otthagytam a legelső barátomat. Soha senkit nem fogok úgy szeretni. Azt hiszem az első szerelem a legnagyobb. Később már nem tud -talán nem is akar- annyira megnyílni az ember.

Legalábbis én eddig így látom.

24 évi BOLDOG házasság áll mögöttünk,diák szerelemből indult és mai napig tart!Én megtaláltam benne az igazit!!:)))

"egy szerelmes negyvenes"

Sziasztok!!

Egy majdnem 17éves lány vagyok,és szeretném megtudni,h. szerintetek lehetséges-e az,h. ennyi idősen megtaláltam azt az embert,akivel letudnám élni az életem,aki számomra az IGAZI!!???Vagy a nagy szerelem tényleg korhoz kötött,és aki már sok-sok éve a szívemben él az csak egy gyerekkori szerelem,amit úgyis elfelejt az ember,és kizárt,h. vele éljem le az életem?!!

Köszi, nagyon remélem :-D

Én mindenkinek ezt kívánom!!!

Sziasztok!

Létezik, és én megtaláltam!!

Hihetetlen volt az elejétől fogva.

A munkahelyünkön ismerkedtünk meg, mindketten kapcsolatban voltunk, nem a legjobban, de elvoltunk, igazából nem kerestünk mást. Egy éven keresztül csak beszélgettünk, aztán ki kellett utaznom Németbe 2 hétre. Itt dőlt el minden, olyan szinten hiányoztunk egymásnak, hogy a repülőtéren, amikor már hazafelé jöttem, telefonon beszéltünk, és kimondta: "ez olyan szerelem első látásra..." Szerintem a szívem is megállt egy pillanatra!

Mikor hazajöttem, mindketten lezártuk a kapcsolatainkat, és végre elkezdődhetett a miénk! Azt a vágyat, amit éreztem, hogy végre Mellette lehessek, nem tudnám leírni! És az volt benne a legszebb, hogy nem kellett irányítani a dolgokat, a legspontábban jött minden, jöttek az érzések, és ekkor már nem tudtuk őket elnyomni. Nem fogom elfelejteni soha az első érintését, az első ölelését, az első csókját... akkor kezdődött el az életem!

Most 1 éve és 2 hónapja vagyunk együtt, az egy éves évfordulónkon pedig megkérte a kezem! Gyönyörű meglepetés volt!

És, hogy milyen érzés, amikor megtalálod az EGYETLEN IGAZIT, legalábbis nálam: én érzem azt, hogy egyszerűen már csak Vele, Mellette létezem, volt, hogy el kellett válnunk, igaz csak pár nap volt, de ha tudnám, hogy lehetséges, meg mernék rá esküdni, hogy még csak a szívem sem dobbant meg Nélküle...persze csak én éreztem úgy :-) Imádom Őt, úgy ahogy van, pedig van hibája, mint ahogy nekem is, de kinek nincsen? Volt, hogy megbántott, hogy füllentett egy kicsit (és számomra az őszinteségnél lehet nincs is fontosabb), volt, hogy haragudtam Rá... De nincs kapcsolat ilyenek nélkül.

Azt érzem, hogy Mellette vagyok valaki, az egyetlen valaki, aki lehetek. Vele akarom leélni minden másodpercét az életemnek, akármennyit is ad a Sors, csak Vele! Szeretném Őt a világon a legboldogabbá tenni, mindent megadni, amire csak vágyhat! És csak remélem, de nagyon, hogy sikerülni is fog :-) És Ő is ezekre vágyik!

Bocs, kicsit hosszú lett, de ez a véleményem az én Nagy Igazimról! :-))

Én 20 éve keresem az igazit és nem találtam meg. Néha volt, hogy felébredt bennem a remény, hogy talán most, de nem. .

Volt aki lelki társam volt, volt aki szerelmem. Akkor, ott éreztem azt, hogy igazi, de az idő távlatából csak illuzió. Szerintem csak egy mítosz.

Mili, én pl nem vagyok már olyan fiatal ;-)))

Faw, bár egyáltalán nem hiszek a karmában, ;-) de a saját életemből azt tudom mondani, hogy nem is azt tapasztaltam, amit írsz. :) Volt olyan "egyetlen Igazi", akivel nem jöttünk össze sose, pedig tutira jó pár lett volna belőlünk ;-) Viszont a férjemmel legalább ilyen jó pár vagyunk. :) Én abban hiszek, hogy több lehetőséget is kapunk az "égből", és ha az egyiket elpackázzuk, akkor se kell még élve eltemetni magunkat, mert jönni fog egy - vagy akár több? - másik. :)

Ez elég összetett. Egy barátnőm mesélt erről a karmikus dologról, megpróbálom visszaadni vagy legalább is leírni, ami megmaradt az egészből.

Úgy kell elképzelni, hogy vannak lelkek, amik egymáshoz tartoznak, lejönnek a földre, különböző testben és keresik egymást. Ha megtalálják, akkor arra mondják, hogy felhőtlen a kapcsolat és pont passzolnak egymáshoz, nincsenek komolyabb viták, nézeteltérések, teljesen egy rugóra jár az agyuk stb. azaz az, amiről írtál.

Míg nincs meg a párja addig keresi, és addig minden kapcsolat csak úgy tűnik, hogy megfelelő számára, de vége van 1 év múlva, 10 év múlva akármikor.

Nem tudom, hogy ez valóban így van-e.

Szia Pixyes! :-))) És sziasztok többiek is!

Végigolvastam a hozzászólásokat, és úgy tűnik a fiatalok akik azt mondják igen, létezik az egyetlen igazi.Én soha nem éreztem olyan karmikus kapcsolatot amiről írtok. :-(((

Viszont ahányszor szerelmes voltam, mindig azt éreztem hogy Ő az igazi, rá van szükségem, Ő kell nekem. Pedig nem érzem magam érzelmileg sivárnak, sőt! Szerintem ez a nagy Ő, akiről beszéltek, ez szerelem és barátság és valami hihetelen nagy szeretet egyben. Talán nem minden embernek adatik meg? Vagy lehet hogy öreg vagyok, depis és kiábrándult? Lehet hogy 16 vagy 18 évesen én is éreztem ilyet, csak már nem emlékszem rá?

Ez képtelenség, tehát nekem valószínű nem volt ilyen:-(((

De azért szerelmes sokszor voltam :-)))

Sziasztok!

Pixyes! Ahogy olvastam a soraid, teljesen elámultam. Én is ugyanígy jártam.

16 évesen jöttünk össze, de már ismertük egymást. Csak két randi volt, de olyan volt mint egy varázslat, el sem akartam hinni. Sajnos megszakadt a kapcsolatunk, és nem kerestük egymást. Kb másfél éve összefutottam vele, és ugy beszélgettünk, mintha két percre váltunk volna el, félszavakból értettük egymást, hihetetlen volt. Sajnos azóta sem láttam, már máshol lakom, anyu mondta, hogy keresett egyszer-kétszer telefonon, de őt viszont nem tudtam elérni.

Sajnos 16 éves korom óta még mindíg álmodom róla.

MOst 24 vagyok. Volt több kapcsolatom....mégis hiányzott valami mindből. Sokszor azon gondolkodom, pszichológushoz kellene mennem, mert sajnos kezd megőríteni, hogy róla álmodom, és újraélednek az érzelmeim, pedig már túl akarok ezen lenni.

Tudtok valamit tanácsolni, mit tegyek? 8 év hosszú idő, félek, hogy nem tudok emiatt teljes életet élni...a mai napig felkavar, ha látom.

Valami ilyesmi igen...bár most már nincsenek megérzéseim vele kapcsolatban, de sokszor eszembe jut és utálok vele találkozni, mert felkavar. A párommal házat akartunk venni és majdnem abba a faluba vettünk házat ahova ő is költözött. De mondtam a páromnak, hogy nem a legjobb ötlet, mert ott lakik (a párom nagyon féltékeny rá, pedig sosem adtam rá okot. Nem is ismeri.) és nem akarom, hogy fújjanak egymásra.

Ja és úgy tudom azóta sem volt komoly kapcsolata.