Apa fizet de nem láthatja a gyerekét tud valaki segitséget adni? (beszélgetős fórum)

Ez bizony így van: ha egy anya dönt, nincs az a hatalom, ami a gyakorlatban is biztosítani tudja az apa jogait.

Az ismerősöm esetében még az a verzió is felmerült: a nő előre eldöntötte, hogy neki csak a gyerek kell, az apa nem. Ezért előadott egy színjátékot, aminek házasság lett a vége. Aztán amikor a mór megtette a kötelességét, mehetett is. :(

kukasag ellen?

nehezen...

Amikor az anyuka ellenséges, akkor egy idő után a család feladja. Nálunk is ez történt, a nagyszülőket párszor elküldte az "anya" a csá-ba, később amikor már az apa sem ment, mert olyan durva dolgok voltak, visszajött az általa a gyereknek küldött csomag,h nem kereste. Ha az anya azt akarja, hogy ne legyen akkor nem lesz kapcsolat.

A párom jó darabig Családsegítőben találkozott a lányával, de ott is mindig kevert-kavart a csaj, soha nem tudott normális kapcsolat kialakulni. (ha azzal hagyja ott a gyereket, h semmit se mondj! meg a gyerek játékából kiderül, miket mondanak otthon az apáról...nagyon durva dolgok tudnak lenni...)

Mindent meg kell próbálni, mert azon tényleg ne múljon, de ha nem is hivatalosan, az anyának bizony "vétójoga" van. :-( Csak az ilyen azt nem éri fel ésszel, hogy a gyerekét teszi tönkre.

A nagyszülők sem kérték a gyámhivatalt, hogy szervezzenek nekik láthatást?

Cudar helyzet.

Amikor a nagyszülők mentek a gyerekhez, őket sem engedték be. Gondolom, nehogy már az apuka akár csak hírt halljon a gyerekéről. Undorító.

mártuska02: A te eseted teljesen más. Itt nem a családjukat le sem tojó, aztán hónapokkal később "észbe kapó" biológiai apákról van szó, hanem olyanokról, akiket az akármiért megromlott házasságuk miatt a nők "büntetnek" a közös gyerektől való eltiltással.

Igazából a semmiről nem tehető gyereket büntetik. :(

Itt csak azt vetettük fel, hogy az adott esetben, helyzetben feltételezzük fel, hogy az apa teljesen normális.

Megértelek maximálisan, hiszen a legsebezhetőbb időpontban csalt meg, aljas dolog. Őszintén mondom nem tudom én mit tettem volna.Nem tudom, hány éves az apa, de van amikor az ember elkövet egy orbitális hülyeséget, amit már ő is régen visszacsinálna, de nem tud. De ez a kettőtök dolga, a gyereknek két szülője van, úgy gondolom lehetne egy esélyt adni neki, hogyan viszonyul a gyerekhez. Vannak férfiak, akik a csecsemőkkel nem tudnak mit kezdeni, amikor cseperednek akkor tudnak velük foglalkozni. Nem vagyok se férfi, se nő párti. Csak próbálom higgadtan kezelni a dolgokat. Jó esetben mindenkinek van anyja, apja. Nekem megadatott fiú testvér is, és van fiam, lányom. Muszáj nem nemenként kezelni a dolgokat.

A gyermeked miatt, a valós sérelmedet tedd talonba. Ilyen csalódás után kívánok Neked, és a babádnak boldog, kiegyensúlyozott életet!

A nagyszülő sem tarthatja vele a kapcsolatot?

Ha igenlő a válasz nagyon szomorú, mert minél több szeretet kap egy gyerek annál boldogabb, kiegyensúlyozottabb. Szomorú dolgok ezek nagyon.

Tegnap rákérdeztem az apai nagymamánál, hogyan éli meg a fia a helyzetet (az unoka elmúlt 10 éves). Az volt a válasz, hogy nem beszélnek róla. Gondolom a sok küzdelem után az apa egy életre lemondott a fiáról.

Rettenetesen sajnálom a gyereket. Egy felnőtt még csak-csak megbirkózik a gonosz, ostoba (nem is tudom milyen jelző illik egy ilyen anyára) nő tettének következményeivel, de kérdés, hogy ez a gyerekben felnőtt korára milyen sérüléseket fog okozni.

Igen, ez tipikus. A mi esetünkben is ez volt, a kislány azt mondta,hogy nekem nincs apukám... pedig az apa rettenetesen küzdött a találkozásokért. (és végül lemondott róla, mert az anya olyan durva helyzeteket produkált, hogy azt mondta, kisebb baj a gyereknek, ha ő kilép a képből, mintha ezt látná a kicsi)

Mondjuk az anya sérült apai mintája az adott volt, szerintem sokaknál van eleve rossz indulás és a mintát viszik tovább. A legszomorúbb, hogy nem látják, hogy a saját gyereküket teszik ezzel tönkre.

Az ismeretségi és családi körben is volt hasonló történet. Elvileg megoldás az, ha az apa kéri, hogy a Családsegítőben legyen a láthatás, az ottani szakemberek segítenek, hogy az anya ne bújhasson ki mindenféle ürüggyel.

Az biztos,hogy a gyerek megsínyli, ha elszakítják az apától. Mi megtapasztaltuk azt, hogy az anya nem engedte kialakulni a kötődést, mert csak magának akarta a gyereket. nem lett szép vége a történetnek és az apa hiába tett meg mindent végül a kapcsolat teljesen megszakadt. Az anya úgy élte meg, hogy az apa milyen szemét, miközben ő volt az, aki mindennel gátolta-sokszor tudat alatt- a kapcsolatot.

Több felnőtt nővel találkoztam, akinél hasonló módon "tűnt el" az apa, mindegyikük küzdött a szarabbnál szarabb kapcsolatokban, csak az tudott ebből továbblépni, aki felnőttként leült az apjával és tisztázta a helyzetet (ott is kiderült,h az anya "tüntette el" az apát). A többi ilyen csajt pedig csak sajnálni tudom, az egyik jellemző tulajdonságuk az önpusztítás és az önsorsrontás. Mondhatják: Köszi anya!

Persze,csak a bizonyítékra gondoltam, mert az elmúlt időt semmi nem tudja pótolni.

Ha rendes az édesapa, akkor bízom benne, egyszer még sikerül a gyerekével boldog éveket tölteni, az én ismerősöm meghalt, neki már esélye sem lesz az elrabolt éveket sem pótolni. :S

Nem hinném, hogy bármilyen papír érdekelni fogja a gyereket (már ha az apa elkeseredettségében nem hajított ki mindent).

Az apa nélküli évekre nem gyógyír semmilyen hivatalos papír. Legfeljebb bizonyíték az anya szemétségére...

Feltéve, hogy a gyerek kíváncsi lesz és nem hisz el mindent az anyjának. És hogy akar változtatni a helyzeten. Szerintem ez (sajnos) igen ritka ilyen előzmények után.

Ezért is nagyon fontos (lenne), hogy az apa bárhogy is, de kiharcolja, hogy rendszeresen tudjanak találkozni.

Sajnos azzal már nem sokra megy, nem pótolja az elveszett időt, amit együtt tölthettek volna, nem pótolja a szeretetet, az intimitást.

Idegenek lesznek így egymás számára és ezen utólag már igen nehéz változtatni, mindegy, kinek a hibája volt...

Nem írtam hülyeséget, tudom, hogy hivatalból nem mondhat le, bár van rá példa, hogy megteheti......de az ismerősi körömben volt már ilyen, hogy az anyuka gyorsan meggondolta a láthatás kérdését, amint azt mondta az apa, hogy jó addig befagyasztva a pénz, amíg nem láthatja a gyereket.

Tudom minden emberi sors egyedi és nincs sajnos általános recept.

Fordulhat akár az Atyaúristenhez is, soha nem fogja látni a gyerekét, ha az anya nem akarja. :(

Éveken át néztem egy ismerősöm fiának a sorsát, aki pontosan ilyen cipőben volt. Megromlott a házasság, elváltak, az apa rendesen fizette a tartásdíjat a nem dolgozó, egész nap otthon heverésző anya számlájára, de a gyerekét soha nem láthatta. Gyámügy ide, bírósági határozat oda: amikor eljött a láthatás ideje, a gyerek vagy "beteg volt", vagy éppen elutaztak, vagy csak egyszerűen nem nyitottak ajtót. Még az apai nagyszülőknek sem!

Az apa írhatott bárhova, bármit, a helyzet nem változott. 4-5 év küzdelem után feladta, új családot alapított, s azóta is fájó szívvel gondol elsőszülöttjére, aki remélem kőkeményen számon kéri majd az anyján: miért is nem ismerem az édesapámat? (Gondolom, hall majd valami hazugságot.)