Anyósom nevelné a gyerekemet! (beszélgetés)

Reménykedek még abban hogy egyszer végérvényesen meg tudjuk beszélni a dolgokat, de erre már egyre halványabb esély van. Anyósomék mondhatni felosztották a szerepet: apósom szemtől szemben tesz keresztbe nekünk, anyósom pedig hátulról támad. Mindketten meglehetősen jól csinálják. Köztem és párom között 10 év korkülönbség van. Szemeben nem mondták meg, de tudom hogy ugy gondolják, hogy én nem vagyok annyira érett hogy megfelelő legyek a kicsi fiuknak. Pedig megcsinálom a házimunkát, minden nap főzök, dolgozok és mellette egyetemre járok. Nem tudom hogy mit várnak még tőlem?!

Bocsi hogy ennyit panaszkodom, de néha jó kibeszélni a feszültséget. Szegény páromat nem akarom mindig ezzel zaklatni, mégiscsak a szüleiről van szó és Ő nem tehet arról, hogy anyósomék ilyenek. Neki sokszor nem is tűnnek ezek a dolgok fel, mivel ebben nőtt fel. Én viszont 14 éves korom óta egyedül döntök szinte mindenben. Nem azért mert a szüleim nem foglalkoztak velem, hanem azért mert ilyennek neveltek. Mai napig meghallgatnak, tanácsot adnak, de nem oktatnak ki, nem mondják meg hogy mit tegyek.

Jó éjszakát mindenkinek, megyek alszok egyet, hogy erőt gyűjtsek holnapra:-)

Mennem kell, hogy holnap kipihent anyukája legyen az én kis mazsolámnak! Holnap még jövök.

bnedora! Megnézem a másik fórumot.Jó éjt Mindenkinek!

Detto. Az én anyósom is megígér mindent és elismeri, hogy igazam van, csak Ő még nagyon kötődik a fiához, de változni fog... aztán minden kezdődik elölről.

Erre a távolság lenne a megoldás. Két hetente-havonta egy nap, az a normális, nem egymás szájában lakni és élheti mindenki az életét.

Ez egy igazán jó hasonlat!

Erőssen gondolkodom azon, hogy el kellenne költöznünk még mielőtt gyermeket vállalunk. A párom nővérének a gyerekein látom hogy minek vagyunk kitéve...A két gyerek már 2-3 évesen tudták, hogy ha a szüleik nemet mondanak valamire akkor a nagyszülők úgyis meg fogják engedni. Most 4.-es és 7.-es a két gyerek és már egyáltalán nem lehet velük bírni. Lehet hogy nem jól gondolom de szerintem ez a kétoldalú nevelésnek köszönhető.

egyetértek!!és kitartást kívánok!

viszont één most elköszönök, és elteszem magam holnapra!jó éjt Nektek!

benézek majd holnap is!

sziasztok!

Ezzel a pozitív hozzáállással biztosan eléred, hogy jó legyen a viszonyotok.

Nekem az a problémám, hogy az anyósom minden pillanatban jelen van az életünkben. Helyettünk akar dönteni, ha bárilyen apróságról nem szólunk, vérig van sértve... Megsértődik azon, ha nem hozunk kaját, mert Ő sokat főzött és arra számított, hogy Nála eszünk vagy hozunk belőle. Ezerszer elmondtuk Neki, hogy szépen megköszönjük, ha szól előre, akor mi nem csinálunk kaját, de ha nálunk is van és hozunk is, valamelyik a kukában végzi...

Biztosan van igazság abban, amit írsz, de amikor egy fiatal, tapasztalatlan anyukának azt mondja az anyósa, hogy menjen dolgozni és majd Ő elmegy gyesre az egy szem gyerekével, akkor nem tudok arra gondolni, hogy csak a szeretet vezérli, inkább az jut eszembe, hogy legszívesebben felnevelné helyettem és "kisajátítaná" a gyerekemet...

Vagy amikor félmosollyal az arcán azt mondja nekem, hogy "képzeld, nekem Panka nem mondja, hogy mama, azt mondja, hogy anya", akkor egyszerűen nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy mennyire alattomos és rosszindulatú... Jelzem, hogy Panka még nem tudja mondani, hogy kérem, ha valamit szeretne, nyújtja a kezét és folyamatosan azt mondja, hogy "anya-anya-anya..." Nem csak anyósomnak, a szomszéd néninek is... De ha esetleg tényleg az lenne a helyzet, hogy anyának szólítja, akkor sem értem, hogy miért kell ezzel streszelnie, amikor nagyon jól tudja, hogy ugrok erre.

Minden pillanatban azt érzem, hogy féltékeny a családomra, a boldogságunkra, s legszívesebben összeköltözne a fiával és felnevelné Vele az unokáját. Újra akarja élni a fiatal éveit, s közben nem veszi észre, hogy mennyire belerondít a mi életünkbe.

hiszek neked, de nem az a szeretet szerintem hogy az unokámat dafkéból sem a menyem elképzelései szrint terelem, sőt, tudom, hogy anya mit gondol róla,mégis az ellenkezőjét teszem.pl karácsonyfa izzót fogdosni (bedugva),vizetlocsolni,(időnként a konnektorba)...stb még sorolhatnám...ez a gyerekre is veszélyes lehet,az ellentétes "parancsokról" nem is beszélve.baromi sokat árthat vele a gyereknek és az anya gyerek kapcsolatnak.és valljuk be,sajnos a nagyszülők azért kevesebbet lesznek a gyerek mellett,legalábbis normál esetben,ha ez sérül,nehéz helyrehozni...

fontos, hogy mellette legyen, de tisztázzuk a szerepeket.mindenki csinálja a magáét!

akkor ne engedd!!!!ha Te úgy látod jónak, ne engedd!különben is akárhány éves, melletted a helye!!!

arról nem beszélve, hogy minél nagyobb lesz,annál jobban fogja tudni ki szolgál a kedvére, és ahhoz fog húzni.az én lányom most 2 éves, hidd el van vele gondom, pedig én is korlátozom.pl anuyék 25 percnyire laknak tőlünk kocsival, de inkább oda viszem a gyereket, és akár apu is vigyáz rá-jelzem férfi létére le a kalappal,ahogy a gyerekkel bánik-minthogy itthon hagyjam.nem mondom arra is volt példa, de sosem voltam nyugodt.

Egyértelmű, hogy neked kell nevelni a gyermekedet, de a fórum nyitójából én nem ezt vettem ki, te ezt írtad: "néha úgy érzem, szerepet cserélünk, Ő próbálja bemutatni nekem, mit is tud a saját gyerekem." Szóval: bemutatni és nem nevelni.

Most viszont leírtad, hogy miket mond az anyósod a pici lánynak, hogyan viselkedik veled. Minden esetre, próbáljátok megbeszélni a dolgokat. Hidd el, nagyon rossz, legalábbis nekem, ha nincs meg a megfelelő jó viszony anyós és meny között.

Én is imádom az unokáimat, és én is szeretnék minden percet velük tölteni, de be kell látni, hogy ez nem megy. Egy anya arra teremtődött, hogy gyermeket neveljen. És amikor kirepülnek az életbe, az anya egyedül marad, és hiányzik a gondoskodás. Aztán jön az unoka, és az olyan, mintha újra anyuka lenne, hiszen kicsit az ő vére is az a gyermek. De sajnos be kell látnunk, hogy ez nem lehetséges. Marad az a néhány óra, amit az unokákkal lehetünk. Ezt tudom, ti másként élitek meg (jó tény, vannak, akik tényleg nagyon rátelepszenek a fiatalokra), de higgyétek el, ti is ilyen nagymamák, és anyósok lesztek. Aki szereti a gyermekét, az az unokáját is szeretni fogja, és vele szeretne lenni mindig, látni ahogyan felnő, minden percét figyelemmel kísérni. Higgyétek el, nagyon nehéz a másik oldalon lenni.

Igen, pontosan ezt teszem most és személyes sértésnek veszi, mert Ő szeretne egy kicsit kettesben lenni az unokájával, nem érti miért nem engedem, hogy Nála aludjon délben, miért nem megyek Nélküle vásárolni, s hagyom addig Nála, vagy miért nem viszem föl Hozzá "csak úgy". Pihengessek.

Már most azzal stresszel, hogy alig várja, hogy ne szopizzon, hogy éjszaka is Nála aludhasson... Nem kell mondanom, hogy egy porcikám sem kívánja...