Anyasors Magyarországon (beszélgetés)

Tegnap volt 17 éves a fiam.... és könnyeztem,csodaszép életem volt/van mellettük, pedig egyedül neveltem őket... Kislányom 18 évesen saját életet indított, dolgozik, tanul... boldog. Fiamnak még egy éve van az érettségiig... jelenleg a középiskola mellett még két tanfolyamot visz + a külön nyelvórák.. egy év múlva ő is megy. Megtanulták, hogy mindenért keményen meg kell dolgozni, mert nincs ajándékba... ezt látták itthon. Nem volt sírás, hogy hjajj egyedül... munka volt, és soha nem feladás.

A héten az egyik tanár szólt a gyerekeknek, hogy tessék híreket nézni, + tényeket... a fiam csak nézett, mert én meg azt mondtam mindig, hogy soha nem nézni, nem szabad megengedni, hogy lehúzzanak maguk közé. Előre kell nézni...és főleg láni...

Nekem 30 évvel ezelo"tt is nehéz volt, hiszen már egyedu:l voltam egy néhány hnapos kisgyermekkel.

TudomAsul kell venni, hogy ez az igazi élet, a való világ, nem pedig az a habos-babos szirup, amit a média akar gyakran néha elhitetni velu:nk. Dolgozni, lemondani, ku:zdeni.

És persze az igényeket is ehhez "alakítani"...

Az élet nem tálca, amin mindent elénk nyújtanak, neku:nkcsak a kezu:nket kell kinyújtani érte...

Sziasztok!

Várok minden magyar anyát aki valamiért nehéz,vagy kilátástalan helyzetben van itthon.