Anyák, akiktől elszakították (elperelték) gyermekét (beszélgetős fórum)
Mindenképpen... Rögzítjük a hívásokat, nyomtatjuk a híváslistákat, naplót írok stb. De volt már gyámhivatalos ügyünk is ebből, hogy a járt láthatás alkalmával nem adta ide, amit a gyámhivatal pótoltatott vele. Most a bizonyíték gyűjtés időszakában vagyunk, és akarunk pert indítani. A fiamtól közvetlenül nem igazán szoktuk kérdezni, mivel neki fontos mind a két szülő. De a gyámhivatal meghallgatta őt, így előtte rákérdeztem, és azt mondta hogy velünk, mivel az apa párját - akivel még nem él együtt - nem igazán szereti. De a gyereken iszonyatos nagy teher van ezügyben, ez látszik a viselkedésén is, nagyon elzárkózik a témában.
Pontosan... én soha nem gondoltam volna, hogy ő a gyereket használná eszköznek a saját bosszújára. Mikor együtt voltunk néha az is megfordult a fejembe hogy nem szereti a gyereket (nyilván nem így volt), de az érzelmi intelligenciája annyira alacsony volt, hogy ezt nem tudta kimutatni. De okos volt, és tudta, hogy ezzel okoz a legnagyobb fájdalmat nekem. Mikor elköltöztünk, figyelmeztettek rá, hogy nehogy ezt tegye velem. Áááá..... soha nem tenne ilyet - válaszoltam. Hát de....!!! Nem lehet tudni ki mire képes...
Ezekről az esetekről(kapcsolattartás akadályozása) azért próbálj bizonyítékot gyűjteni, minél többet. Fel lehetne használni a bíróságon. A fiad mit mond kivel szeretne élni?
Egy helyen laknak egy lakásba. A gyereknevelés nagy részét a nagymama végzi nyilván. Erre a bíróság azt mondta, hogy a nagyszülő besegíthet a gyereknevelésbe. Felfoghatatlan számomra is, hogy itt van egy gyerek anyukája, jó körülmények között,egészséges és nem nevelhetem a fiamat. Néha már azt érzem, hogy nem bírom tovább :(
Igazad van, ellophattam volna. Ez is egy megoldás lett volna, akkor talán nem így alakultak volna a dolgok. De én egyedül voltam akkoriban,a szüleim nem igazán támogattak, akkor alakítottam ki az életemet egy 80 km-re lévő városban, ahol akkor kerestem munkát, és előtte kórházban voltam lelkileg kibukva az egész válástól. Szóval egyedül nem lett volna egyszerű megtenni ezt a lépést, főleg úgy hogy erre fel is volt készülve. Az óvónéni vele egy utcában lakó nő stb. Az ügyvédem azt ajánlottam, hogy erőszakkal, lopva semmiképpen ne hozzam el, mert az a bíróság szemébe nem a gyerek érdekeit néző viselkedés. Nem hagytam el őt, az apja nem hozta haza láthatásról. De az biztos, hogy több esélyem lett volna a perben, ha velem van, neki biztosan az ő ügyvédje javasolta, hogy így tegyen, hiszen a per előtt már külön éltünk fél éve, és akkor velem élt a fiam.
Ha a fiad a nagyszülőknél van és az apa meg a nagyszülők nem egy helyen laknak, akkor esetleg bele lehet kötni, hogy a gyerek nem az apjánál él, pedig a bíróság nála helyezte el. Ráadásul a családi pótlék sem jár, ha nincs nála a gyerek, hiába van bírósági végzés.
Szerintem kizárt, hogy tőled elperelje a gyereked. Ugyanakkor mindkettő függetlenül a saját lelki egészséged érdekében jobb ha találsz munkát.
Én simán elvittem volna az oviból még a per előtt. Kérhettél volna ideiglenes elhelyezést és lelépni a városból. A bíróság szemében ha te egyszerűen elhagytad a gyerekedet, innentől kezdve sok esélyed nem volt. Ezt nem mondta az ügyvéded?
Igen, hiszen a párom élünk már 3,5 éve, akivel nagyon imádják egymást. Persze több összetevős a dolog, hogy ez lett a vége, de a pénze az amivel ezt meg tudta valósítani, hiszen az ügyvédje egy befolyásos idős, tapasztalt volt bíró volt, akinek igazán jó kapcsolata volt az ügyet tárgyaló bíróval, a pszichológusnak vitt egy borítékot, hogy számára kedvező szakvéleményt írjon, hiszen ez egy kis város, ahol minden elérhető közelségbe van ilyen szempontból sajnos :( Én egyedül voltam, és nyilván volt ügyvédem, de rajta múlik minden. A legszebb az egészben, az hogy mindezt nem azért tette, mert a gyereket nem akarta elveszíteni, hanem azért, mert engem akart ezzel maga mellett tartani, úgy, hogy a házasságunkban pedig sem velem, sem a gyerekkel nem foglalkozott. Mai napig eldugja a gyerek mobilját, hogy ne tudjuk beszélni, a vezetékest kihúzza, a mobiljából a számot átjavítja stb. Ezek mutatják, hogy csak engem akar kicsinálni. De 5 év után is? Ehhez azért elég betegnek kell lennie.
Nagyon szépen köszönöm!!! :))
De akkor annak is van ezáltal nyoma, hogy nem megfelelően fizetett.
Ezt adott esetben ellene lehet fordítani.
Én mindenesetre Neked drukkolok, mert - csak a legszélsőségesebb esetek kivételével - egy gyereknek az anyja mellett van a legjobb helye.
Különösen, ha a gyerek is így gondolja !!!
Szóval szorítok!:) Minden jót!:)
Nem gondolnám,hogy mi valaha is el fogunk válni!:)De igazad lehet...Nagynénémék minta házasságban éltek,legalábbis azt hittem,amíg nem mondta nekem,h a férje elhagyta,mert van más.A férje mindeddig gondos családapa volt,imádta a gyerekeket.Náluk az volt a baj,hogy onnanstól kezdve nem törődött a gyerekekkel.Volt hogy 2 év után végre felhívta a gyerekeket,hogy találkozzanak,a gyerekek nagy boldogan mentek is,de apuka beivott és elfelejtett elmenni...
Rózsaszín csekken kaptam a pénzt, tehát van nyoma..
Ebben az a pláne, hogy kevesebbet kapok, mint ami járna, és ezért akarja elperelni a gyereket, mert kevés a pénzem... nem tetszik neki, hogy úgy szeretném megkapni a pénzt, ahogy hivatalosan járna nekünk...
De vigyázni fogok mindenre! Eddig sem csináltam semmi olyant, amit ellenem lehetne fordítani...
Köszi a jó tanácsot! :)
Van egy mondás, ami baromi igaz. Igazán akkor ismered meg a másikat amikor elválsz tőle. :S
Te viszont mondd neki azt, hogy mivel a gyerektartásdíj átadásáról nincs bizonyíték, ha el akarja venni a gyerekedet, Te közölni fogod, hogy Ő meg nem fizetett gyerektartást!
...és aki nem fizetett gyerektartást, annak nem fogják odaítélni a gyereket! Kész!
De ettől a perctől kezdve aztán vigyázz, mit mondasz, mert telefonnal, diktafonnal felvehet olyasmit részedről, amit nem szeretnél.
És akkor hol volt addig a gyereked? Mert én nem tudnék elmenni reggel fél 5kor, másik héten este fél 12kor hazaérni. Egyszerűen nem tudnám hova tenni a fiamat... reggel fél 8ra viszem a sulibuszra és fél 5kor van itthon. Ezért kerestem nagyon 8tól 4igeset...
Meg azért én is megteszem a magamét. Szoktam lomisoktól venni ezt azt és némi haszonnal tovább adogatom... vagy adok el a képeimből... nem vagyok teljesen elveszve azért!! :))
Akkor nincs mitől félned!!! Ha ezek tényleg így vannak, hidd el, a pénze semmit nem ér! De En még mindig azt mondom, ne várd, hogy csak Ő tegyen azért, hogy megtudjatok élni normálisan..neked is tenned kell érte.
Nekem 3 éves a kicsim mikor egyedül maradtam. És ha azt akartam, hogy fel tudjam nevelni rendesen, igenis dolgoznom kellett, és úgy, hogy a szüleim akik segíthettek volna 300 km-re laktak. Nekem sem volt senkim, aki segíthetett volna... persze nem 3 műszakba dolgoztam, de 2-be igen-
Ha veled lenne látna családmodellt, és esetleg szellemileg és lelkileg is jobban fejlődne? Miből gondolod??? Ugyan már...ez mind csak hablaty.... szerintem ha elvesznek egy anyától egy gyereket annak biztos megvannak az okai... az biztos!!! És nem az számít, kinek mennyi pénze van!!!
Nem is jól fogalmaztam, mivel hasznos vagyok így is annak a kis emberkének aki számít rám!! Nekem ez mindennél fontosabb...
Csak néha, mikor nem találok munkát érezem úgy, h nem kellek sehova.. de ez egy másik téma :)
Egyetértek! Csak az a legnagyobb baj, hogy ezek az idők nem fognak már visszajönni! És a legrosszabb dolog ami egy anyával megtörténhet, ha elveszik tőle a gyerekét!
Nekem is könnyebb lenne, tény és való! El tudnék járni dolgozni, újra hasznosnak érezném magam, de az egész mit sem ér, ha nincs kiért?!
És én úgy vagyok, ha szűkösen is, de mindent megadva neki, örülök, hogy magam mellett tudhatom! Soha nem hangoltam az apja ellen, mindig az volt a cél, hogy az ő lelki egészségét szem előtt tartsam!
Szóval ez tényleg sajnálatos és önző viselkedés, amit az apuka csinál!
Pontosan, úgy van ahogy mondod. Nem kívánok neki mást, csak azt, hogy ezt a szörnyűséget, amit tesz a gyerekkel tőle is kapja vissza. Ez lesz neki a legnagyobb bűntetés.
Sajnalatos es nem eppen felnötti viselkedes.
Majd egy szep nap szamonkeri a sors ha a kicsi boldogtalanul fog felnöni.
Kulömben a kiskölykök nagyon kritikusok csak ha lenne a felnöt vilagnak ideje meghalgatni öket.
Igen, elhiszem hogy félsz. Bármi képes lehet. Valóban megkérdezhetik a tanárnéniket is, hogy bizonyítsák a dolgokat. Nem hiszem, hogy ebből gond lehet.
Igazad van. Így működne normális esetben, de ha ez megoldható lett volna,akkor nem tartanánk itt. Eleve el sem perelte volna tőlem a fiamat.
A telefont fel sem veszi már nekem, személyesen nem tudok vele, mivel ritkán van otthon, ha megyek a gyerekért. Ha meg akarok vele beszélni valamit, rám sem néz, közli velem, hogy ez a te problémád, oldd meg. Szóval semmiféle kommunikációra nem képes. Menekül a saját felelőssége elől is.
Hidd el, hogy ezt szeretném én is, de nem egyszerű olyant találnom, amit gyerek mellet is tudok csinálni... én lennék a legboldogabb!!!
Most voltam bent múlthéten a közeli városkában a munkaügyibe, kérdeztem a nőt, hogy tud-e ajánlani valami munkát nekem. Mosolyogva rázta a fejét, hogy itt semmi nincsen... hm
Pedig 8tól 4ig vidáman eldolgozgatnék! Küldtem sok helyre önéletrajzot is már. Volt, hogy azért nem vettek fel ide 4km-nyire, mert "télen a hóátfúvás miatt" nem tudnék bejárni... Azt hittem lefejelem a nénit...
Hát pont ettől félek én is...
Hiába vagyok jó anyja, ha esetleg ő a pénzével eléri majd amit akar... :(
Meg a kitalált hülyeségeivel, hogy alkalmatlan anyának tüntessen fel...
Bár gondolom talán megkérdezik a tanárnénit is, hogy milyen a suliban. Ott meg nem tudnak rosszat mondani róla, esetleg annyit, hogy eleven... a ruhái tiszták, a jegyei jók! Úgyhogy remélem győz az igazság! :)
Be kell felyezni minden boszuhoz relatalt gondolkodast is . Le kell ulni es ertelmesen megbeszelni mind mi a kicsi jövöjet es bisztonsagat illeti. Nem szabad engedni a harag es egymast rosszba minösitesebe.
nyugodj meg, kérlek. Harcolni is kell a gyerekedért és az őt megillető összegért is, főleg ha még perrel is fenyeget. Az biztos azért, hogy a legjobb az lenne, ha munkát vállalná, mindegy mennyi fizetésért, de a szándékot értékelné a bíróság, ha sor kerül perre, így biztosan nem kell félned attól hogy elpereli tőled.
az biztos, hogy az embernek kívülállóként könnyű tanácsot adni, de amikor benne van nyakig egy helyzetben, iszonyatosan nehéz kívülálló fejjel gondolkodni és cselekedni.
De a gyerek, attól hogy anyagilag tényleg megkap mindent nem biztos, hogy boldog. Iszonyatos nagy teher van rajta, afelől, hogy akiket szeret vitáznak, és pont ő az oka. Emiatt szorong, hogy pontban hazaérjünk a láthatásról, nem mert telefonon bármit mondani nekem, csak rejtett beszéddel stb. Ezen túl nem lát családmodellt, hiszen a nagyszülőkkel élnek együtt, és a demens dédivel. nem hiszem hogy ez a szellemi és lelki fejlődésének megfelelő állapot lenne.
További ajánlott fórumok: