Anyai féltékenység? Vagy mi lehet? Szerintetek van megoldás? (beszélgetős fórum)

:)))

ezt nem nagyon értem

de a nyakas ember valami egészen mást jelent :)

nem azt, hogy nem tudod tekergetni a fejed :))))

más is megcsinálta, ti is meg fogjátok!

Csak még annyit, hogy te leírtad a te véleményed én meg az enyémet.

És az érintett majd kiválassza vagy kombinálja a neki tetszőt.

Na...itt bukott ki a NŐŐŐŐŐ

Szervezés kérdése...a fenét...Nézelődnék Én...csak a nyakam nem engedi...Hmmm

Mit is jelent a nyakas ember kifejezés! :DDD

Így van:)))

Pontosan erről beszélek.

az egyes számú cetli a lényeg

a többi már csak szervezés kérdése :)

há jóvanna, az én nevem elég beszédes :))

azért érted, amit írok? :)))))

Akkor a te szavaiddal élve én is azt gondolom erről a dologról, amit én látok helyesnek és te is, amit te.

Azt hiszem ebben kiegyezhetünk :)

A téma indítója pedig eldöntheti, hogy elég felnőttnek érzi e magát egy önálló élethez vagy pedig nagyobb biztonságban érzi még magát a szülői házban.

Na most ahogy én látom mindenkinek igaza van...kellenek szabályok és kell engedékenység...de az az egy igaz, hogy talán olyasmiket nem kellene szülők előtt produkáln ami nem a családi házba való

szerintem

Sziasztok!

Annak idején az Apukám azt mondta, ha lázadtam:

"....amíg az én kenyeremet eszed....",

" Majd ha a felesége leszel, azt csinálsz amit akarsz!"

(Lettem, több mint 20 évvel ezelőtt :DDD)

De tudok mást is: Vagy megszoksz, vagy megszöksz!

Viccen kívül:

Érdemes lenne alkalmazkodni anyukád "elvárásaihoz" amíg egy fedél alatt laktok. Saját érdeked, mert a párod hazamegy - Te meg otthon maradsz a szüleiddel. Egy rossz családi légkörben élni pedig senkinek sem jó.

Ha nem tudjátok - vagy még nem akarjátok a különköltözést megoldani, akkor igenis figyelembe kell venni a szülői "óhajokat", akármilyen nehezetekre is esik, akárhány évesek vagytok is.

Ha ez nem megy, költözni kell... és a saját hajlékotokban már azt csináltok amit akartok.

Ez te vagy,ő meg Ő.

Te így látod jónak,Ő meg úgy,mindkettőtöknek(mindenkinek) joga van a saját elgondolásai szerint nevelni a gyerekeit.

Nem hinném,hogy beleszólhatnánk,vagy megítélhetnénk ,ki hogyan neveli,vagy ki milyen viszonyban van a gyerekeivel.

Másrészt,amíg egy gyerek a szülei házában él,tök mindegy hány éves,akkor is a szülei diktálnak,és ez mindenhol így van.

Te is úgy csinálod,ahogy te látod jónak,ő is csak ugyanezt teszi,nem?:)

Majd akkortól válik felnőtté,ha a saját kezébe veszi a sorsa,élete irányítását,addig nem.

Ájjjj...ezt ő nagyon tudja! :)

Ja...és enyém a nadrág...remélem most nincs itt az asszony! :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Pedig ez a legfontosabb! :))

És az asszony akkor a legokosabb, ha ezt az UI-t nem hangoztatja, hagyja, hogy a párja viselje a nadrágot. Csak finoman, szeretettel kell irányítani, ha rossz felé indul.

Nem szabad a büszkeségükbe gázolni, mert azt nagyon rosszul viselik.

Fúúúú...erre nem is gondoltam!

Cetli: " Nagyon szeretni egymást!"

:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Ui cetli: "Az asszonynak mindig igaza van!"

Ja és nehéz lesz, de nem szabad megfutamodni és egymást gyötörni.

Össze kell fogni és nagyon szeretni egymást, úgy sokkal könnyebb.

Akkor mindent bele, ügyesek legyetek!

Egyszer úgyis el kell kezdeni :)

Aham! Pont ezért kérdeztem. Mert gondoltam tudod ha baráti viszonyban vagy az anyukáddal. Neki egész más szemlélete van erről a témáról, amiről jórészt nem tehet, valószínűleg még Ő is így lett nevelve.

Persze biztosan benne van a félsz is. Elhiszem, hogy nehéz, mert minden szülő és gyerek máshogy reagálja le ezt. Mindenesetre beszélgess anyukáddal, esetleg apukáddal is erről. Mond el a párodnak is, hogy nem az Ő személye ellen irányul ez a dolog, inkább az, hogy anyukád ezt nem nagyon tudja kezelni. Sajnos most Te vagy a villámhárító, elfog tartani egy ideig valószínűleg ez az állapot, de kommunikálj velük ahogy tudsz ha fárasztó is.

Természetesen nem mondom azt sem, hogy rendeld magad alá anyukád akaratának hiszen nem is szabad és szerelmes is vagy, de hallgasd meg és ne vegyél mindent majd sértésnek, mivel ilyenkor érzékenyebbek is vagyunk. Anya csak egy van :)))

Ezt az időt próbáljátok meg átvészelni, aztán ha vége a sulinak, irány melót keresni és költözhettek. Én ilyen légkörben éltem (sőt!) 4évig a volt párom anyukája lévén, aztán mi is különköltöztünk. 7évig voltunk együtt. Úgyhogy fel a fejjel!!! :)))

Nem a saját dolgait látja úgy anyu, hanem a lányáét!!!

És egy 23 éves már felnőtt

Most nem a törvény szerinti felnőttségre gondolok.

Mért nem tapasztalhatja meg maga, hogy minek mi a következménye?

Hiszen maga felel a dolgaiért, nem a szülő

Én a kamaszlányomra sem erőltetem rá, amit én gondolok, hanem csak irányt mutatok neki és felhívom a figyelmét a veszélyekre, de a döntés az övé. Nagyon jóban vagyunk, mindent elmond, mert tudja, nem ítélkezem, nem tiltok.

És ő még csak 15. Eszembe sem jutna hogy 23 éves korában ilyesmiket szóvá tegyek, mert nem akarnám elűzni otthonról.

Mi most kezdünk bele lassan! :)

Ugyan ebbe! :)

Miért olyan elképesztő?

Minden szülőnek joga van úgy látni helyesnek a dolgait ,ahogy ő látja,mint ahogy neked is jogod van másképp gondolni:))

hát

ezt én nem éltem meg

23 évesen már férjnél voltam, volt lakásunk és egy 1,5 éves pici lányunk és rengeteg adósságunk - de kinyögtük

A poénnel nem viccelek! :)

Persze, hogy helyeslek...hasonló szituban vagyok/vagyunk! :)

a helyeslést :)

vagy csak poénkodsz?