Anyai féltékenység? Vagy mi lehet? Szerintetek van megoldás? (beszélgetős fórum)

Azt kellene megértened,hogy egyoldalúan nem várhatod el ,hogy anyád változzon,vagy változtasson valamin is.

Ő ilyen ,így kell elfogadnod,amíg ott laksz addig ő írja a szabályokat belátása szerint.

Ha nem szimpi neki a srác,oké,akkor nem viszed fel többet,ennyit tehetsz.

Értsd meg őt is.

Miért kellene elviselnie a saját lakásában egy olyan valakit,aki a te választásod,és neki nem szimpatikus?

Így megy ez,mindig a szülők diktálják a szabályokat,a saját elgondolásaik szerint,amiből általában nem engednek.

Vagy fellázadsz ellene,vagy elfogadod.

Ez elképesztő, hogy ilyen szülők még vannak manapság. Én 37 leszek, a lányom 15 de sosem jutna eszembe ilyesmi. Épp ma vittem az újdonsült barátjához (csak sima plátói, még semmi komoly).

Mi az, hogy 23 évesen nem mehetsz el otthonról????

Ez marhaság.

Dolgozol? Mert ha igen, akkor keress egy ici-pici albérletet és élj egyedül, akkor mehet hozzád a barátod, amikor csak akarod. Nem illik melléfeküdni, míg filmet néztek? Hol él anyukád?

Mondd neki, hogy ez már a 21. század, ahol már annak is örülni kell, ha a lányok szűzen ballagnak el az általánosból.

Ez nekem abszolút felháborító, ennyi idősen már ne szóljon bele az életedbe.

Lehet, hogy én lázadó vagyok, de anyámat időben képbe állítottam, sosem szólt egyik fiúmra sem semmit. Nehogy azt hidd, hogy olyan sokan voltak, a férjemmel 20 éve vagyunk együtt.

Szerintem ez lehet a megoldás

Ha nem látja, hogy mit csinálsz, akkor nincs mibe beleszólnia.

Ezt a megoldást úgy írtam,hogy azt olvastam ki a hsz-eidből,hogy már az összes kört lefutottad anyáddal,már mindent megpróbáltál megbeszélni,megértetni magad vele,de nem ment,hogy elköltözni nem akarsz.

Ez az egy megoldás,vagy esetleg elfogadod a helyzeted,és kihúzod addig amíg ki nem tudsz röppenni a fészekből.

Vagy marad minden a régiben,te dúlsz fúlsz,és nem érted meg anyádat,anyád dúl fúl,és nem ért meg téged,és ez mindaddig fog tartani,amíg meg nem elégeled,vagy bele nem törődsz.

Még mindig nem értem?

100 km-re lakik,de 3-4 szer találkoztok egy héten.Oké.

Én csak annyit javasoltam,hogy ne nálatok legyetek meg,hanem bárhol máshol.

És?

Nem értem,hogy jön ez ide,abból a szempontból,hogy ha találkozni tudtok,hol találkozzatok?:)

Szia. Nálunk is ez volt a nóta. Mivel nem ismerem személyesen az anyukádat, arra tudok gondolni, hogy rossz érzése van a pároddal kapcsolatosan. Mivel szeret téged, nem hiszem, hogy sajnálná tőled a boldogságot. Csakis erre tudok gondolni.

De beszéljél vele, hogy miért ilyen, hátha okosabbak leszünk.

Egyet tehetsz csak.

Nem otthon találkozol a fiúddal,hanem moziba,kávézóba,sétálva stb.

Ha nem akarsz konfrontálódni,akkor ez az egyetlen megoldás.

Szia!

Örülök, hogy emlékszel rám, igen kértem tanácsot ősszel. Sajnos, ahogy olvashatod a helyzet egyáltalán nem javult.

Szia! Először is gratulálok a kapcsolatodhoz :) ( ha jól emlékszem ősszel tanácsot kértél...)

Sajnálom, hogy még mindig a szüleiddel vannak problémáid, azért javult a helyzet az elmúlt pár hónapban?

Ilyen velem is megtörtént már sajnos.

Én annyit mondtam anyunak hogy én szeretem a párom és ha bántja akkor az nekem fáj.Próbálja meg elfogadni,mert szeretem és boldog vagyok vele.Nem tudom hogy ettől vagy csak magától,de megoldódott a probléma.Azt nem mondom hogy puszipajtások lettek,de megtartja a véleményét és előttem nem szekálja a párom.Bár már hallottam vissza hogy a hátam mögött azért még mindig zsörtölődik,de ha elmegyünk hozzá akkor próbál kedves lenni és azért látszik rajta hogy igyekszik.

Ahhoz még fiatal a kapcsolatunk. Fél éve ismerjük egymást. Csak rossz így, mert olyan, mintha választás elé állítanának...

Meg amúgy is tanulok, júniusban diplomázok, addig ki kellene húzni itthon, mert hiába keresek munkát, szinte lehetetlen suli mellett elhelyezkedni.

Nagyon szeretem és tisztelem az édesanyámat, ezt leszögezném. Csak van vele mostanában egy kis problémám. Mindig nagyon jó volt a kapcsolatunk. Olyanok voltunk mint két barátnő. Mindent megbeszélhettem vele, egészen addig amíg komoly kapcsolatba nem kezdtem a párommal. 23 éves vagyok, tehát nem egy kis csitri, aki nem tud felelősségteljesen gondolkozni stb.

A probléma az, hogy nem fogadja el, hogy szeretem a páromat. Ismeri, mert heti rendszerességgel találkoznak. A párom tisztelettudóan viselkedik, beszélget vele, soha nem volt hozzá egy rossz szava sem. Próbálja bebizonyítani, hogy mennyire szeret. De amikor nincs ott nálunk a párom folyamatosan terrorizál. Érezteti velem, hogy nem szereti őt. Minden rossz, amit együtt csinálunk. A múltkor pl azt sérelmezte, hogy filmnézés közben a párom mellé feküdtem. Szerinte ezt nem illik. Arról inkább már nem is beszélek, hogy szerinte túl sokat találkozunk (hetente kétszer, háromszor) vagy szerine nem illik a lánynak elmenni a fiúhoz, és természetesen szűzen kell férjhez menni. Nem ez nem kamu kérdés. :)

Szerintetek mit lehetne tenni? Nem akarok haragban lenni anyukámmal, de közben úgy érzem, hogy nem bírom tovább. Szeretem mindkettőjüket, de mindkettőjüknek nem tudok megfelelni. Segítsetek! Köszönöm, hogy elolvastátok! :)