Anya és gyermeke kapcsolata (beszélgetés)

Tudom miről írsz kedves winny.

Megpróbáltam én közeledni és mások is közeledtek hozzám,csak az a baj míg ők elmondják a gondjukat,örömüket rám nem kíváncsiak.Nem kérdeznek vissza.Természetem vidám lenne,segítő kész vagyok.De néha úgy érzem még annak a szerencsétlen kutyának akit egykor a gazdája kilökött az útcára,annak is addig kellek míg enniadok.A lányom is ha jön lassan nemtudunk miről beszélni,valamikor éjjeleket beszéltünk át,jókat nevettünk.

Igen írod itt is rengeteg ember van aki szivesen barátkozik.Kedves winny Te írsz nekem!

Ne félj a magánytól!

A magány nem mellettünk él hanem bennünk van.Több milliós nagyváros lakója is érezheti a magányt,a falu nehezen fogadd be idegent.

Ha jószándékkal és nyitott szívvel közeledsz az emberek felé meglátod hamar akad barát nő.

Itt is rengeteg ember van aki szivesen barátkozik.

Hidd el mint anya nagymama tudom mit érzel,hogy mennyire fáj,de el kell engedni!

Azért,hogy mindig örömmel jöjjön haza.

Kedves:)

A gyermeked soha nem lehet a barátnőd.Az,hogy megtisztel a bizalmával és Te is elmondasz neki dolgokat az nem barátság.

Mindig ott van a függőség anya-gyerek.

A nevelés az a szülőnek nem lehetőség hanem kötelesség.

Hálát megértést csak akkor kapsz,ha a döntéseit tiszteletben tartod.

Lehet,hogy rosszul döntött.Enged meg,hogy megtapasztalja.

Ne enged,hogy elforduljon tőled!

Bízz benne értsd meg:)

Akkor most elmondom,hogy egy ilyen helyzetben én mit érzek.A párom 11 évvel idősebb nálam.Az egyik szülőm,akinek félig köszönhetem az életem,felháborodott és közölte,hogy miért nem velem egykorúval kezdek és hogy ne rontsam el az életemet.És hogy én mit érzek?

Fáj!Mert ez az én életem,az én társam és nekem kell szeretni és vele élni,nem pedig neki.Ettől még szeretem és tisztelem őt,de fáj,hogy azt érzem,hogy nem számít neki a boldogságom,csak az,hogy neki mi a véleménye.És mindennél jobban vágynék rá,hogy áldását adja a kapcsolatunkra,és annyit mondjon,hogy "mindegy hogy kivel élsz kivel jársz,akkor is a lányom maradsz és így is szeretlek,és ezen semmi sem változtathat.A te életed és ha hibázol,akkor majd tanulsz belőle,de tudd,hogy rám mindig számíthatsz és melletted fogok állni és támogatlak bármi történjen,mert te a lányom vagy én pedig az anyád/apád"

Szia

Nagyon sajnálom,hogy így gondolod.Tiszteletet érdemelsz a gyermeked felneveléséért de azt nem várhatod el tőle,hogy olyan emberrel éljen aki neked is megfelel.

Fogadd el a döntését.Legyél jó anyós!