Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Iskolai ötleteket gyűjtsünk! Tantárgyakkal, tanulással, neveléssel kapcsolatban milyen jó tapasztalataid vannak gyermeked iskolájában? fórum

Iskolai ötleteket gyűjtsünk! Tantárgyakkal, tanulással, neveléssel kapcsolatban milyen jó tapasztalataid vannak gyermeked iskolájában? (beszélgetős fórum)


1 2
2016. szept. 23. 15:59
Nálunk nincs egyáltalán ilyen. Augusztusban azzal kezdik az évet hogy kialakítják a szabályokat (nyilván kb. hasonlóak mint otthon, nem kibálunk, nem lökdösődünk, kefvesek vagyunk egymással stb.) ezt különböző módon feldolgozzák, kiírják egy falitáblára stb. Később akivel valami gond van, a probléma nagyságától függően kezelik, vagy csak rászólnak, vagy külön elbeszélgetnek vele, értesítik a szülőt, behívják a szülőt, megvan milyen fegyelmi probléma esetén mi a következő lépés. De mivel osztályzás alapvetően nincsen, így szerencsére ezt sem osztályozzák. Évente 2x behívják a szülőket, ilyenkor a gyerek értékelésében benne van ez is, miben ügyes, mit esik nehezére betartani stb. Ha valami olyan probléma merül fel, ami gyakori az évfolyamon, akkor előforul valamilyen pozitív megerősítés, pl. tavaly egy időben naponta írták hogy kinek van a lábán a benti cipője (túl sokan rohangáltak zokniban meg mezítláb a suliban) és akinek minden nap volt az diplomát kapott :) Egy-két hónap után amikor már madnem mindig amjdnem mindenki kapott, szépen elmaradt ez a dolog, természetes lett hogy rend van.
42. zsanci79 (válaszként erre: 41. - Jucika33)
2016. szept. 23. 15:36

Nálunk még van napi értékelés.

Akkor a miénk igencsak egyszerű.

Minden gyereknek van egy pici csipesze, van 4 lufi papírból a falon (piros=5, narancs=4, citrom=3, zöld=2).

A napköziben minden gyerek abba a lufiba rakja (teszi át az előző napit) a csipeszét, amilyen értékelést kapott aznapra. De lehet már akkor átteszi a gyerek, ha rászól a tantónéni, hogy ezért most másik lufi jár, nem is tudom most pontosan.

Az üzenő füzet hátuljába pedig be volt ragasztva a bohóc lufikkal, hetekre lebontva (öt lufi volt a kezébe, az volt egy hét), és a gyereknek minden nap be kellett színeznie az aznapi lufiját az értékelés szerint.

Idén színezgetés már nincs, már a napi jegyeket írják be a csipesz szerint.

Amit te írtál, az egy kicsit tényleg időigényesnek tűnik.

41. jucika33 (válaszként erre: 40. - Zsanci79)
2016. szept. 23. 15:16
Tanítónéni válogatja. Szerintem másodikban még hasznos, ha sikerül flottul csinálni és nem megy el vele rengeteg idő. Napköziben volt, hogy még negyedikben is csináltam, ha nagyon kis eleven csapatot fogtam ki(főleg tanulási időben kis kártyákkal,pecséttel, amiket gyűjteni lehetett és a hét végén lett belőle magatartás jegy- ötösöket gyűjtöttek főleg, mert az volt a gyűjtés lényege, hogy akinek mind az öt összegyűlik, az kap egy ötöst magatartásból). De elvileg, ha jól beszoktak elsőben, elég hetente értékelni másodikban. Egyébként kíváncsi lennék, más sulikban milyen ötletek vannak a magatartás értékelésre? Olyan sokféleképpen lehet csinálni. Mindig keresem a még jobbat.
40. zsanci79 (válaszként erre: 37. - Jucika33)
2016. szept. 23. 14:19
Nálatok van még második osztályban is napi magatartás értékelés?
39. zsanci79 (válaszként erre: 37. - Jucika33)
2016. szept. 23. 14:19
Ezek jó ötletek. Mondjuk nálunk minden nap más kapta meg (ha éppen otthon nem felejtette :DDD )
38. zsanci79 (válaszként erre: 30. - Macs77)
2016. szept. 23. 14:14

Igen, rosszul fogalmaztam, nálunk is hasonló kritérium szerint mehetett haza aludni a bari valakihez :) Az én fiam tényleg azzal aludt.

Tök jó, hogy ez máshol is van.

37. jucika33 (válaszként erre: 36. - Trapiti)
2016. szept. 23. 13:59
Igen, és ez mindenre igaz ilyen nagy létszámú osztályoknál. Szerintem húsznál többen nem kéne egy alsós osztályban lenni és már ott is lehetne két állatka, egyszerre két pedagógus (a tanító és a pedagógiai asszisztens) stb., hogy több figyelmet kapjanak. Persze meg kell tanulni várni is, de fél év valóban nagyon sok. Mondjuk lehetne egy magaviseleti (pl. szorgos hangya, vagy szelíd bárányka) és egy tanulmányi állatka (bölcs bagoly), akkor mindjárt ketten kapnak minden pénteken, és ha ezen a héten mondjuk nem ment olyan jól a tanulás, még mindig meg lehet kapni pl. azért, mert nagyon sokat segített a padtársának, vagy türelmes volt.
36. trapiti (válaszként erre: 33. - Jucika33)
2016. szept. 23. 13:53
Azzal a kitétellel szerintem, hogy a tanítónak nagyon kell figyelnie arra, hogy belátható időn belül mindenki sorra kerüljön. Egy harmincas osztályban kb. egy év alatt kerül sorra mindenki, még akkor is ha nagyon figyelnek hogy ne legyen olyan akinek többször is odaadják. Az biztos, hogy aki megkapja annak nagyon jó érzés, de aki májusig várja minden héten, hogy talán most és minden héten csalódik, annak nagyon rossz lehet... még akkor is ha esetleg az év végén ő is sorra kerül, ez nagyon hosszú idő ilyen kicsiknek.
35. jucika33 (válaszként erre: 32. - Trapiti)
2016. szept. 23. 13:51
Pontosan ezért mondom én is, hogy nem érdemes az egész rendszert kidobni a kukába, mert azon belül is főleg a tanítókon múlik, hogy milyen az iskola. Valószínűleg a szuper norvég iskolákban is van olyan pedagógus, aki a maga személyiségével nem igazán megnyerő, rajta nem hiszem, hogy segít a jó rendszer sem- bár lehet, hogy ott figyelnek arra, hogy ha egy tanár rosszabb életszakaszba kerül, akkor kevésbé felelősségteljes feladatokat kapjon. Egyébként férjemmel szoktunk ezen agyalni (ő is tanár), hogy itthon mi az akadálya ennek a sok pozitív módszernek, és tulajdonképpen nem a rendszer hibája jött ki nekünk, hanem a tömegek személyisége. Nem igazán tudunk együtt dolgozni. Nehezen viseljük el a másik embert, nehezen fogadjuk el az ötleteit, versengünk egymással, holott ezek a jó példák mind nagyon jól együtt dolgozó pedagógusoktól származnak. Erre kéne rájönnünk, hogy nekünk, felnőtteknek hogyan kéne megváltoztatnunk az egymáshoz való hozzáállást, hogy valódi csapatmunkára legyünk képesek és élvezzük is a gyümölcsét.
34. trapiti (válaszként erre: 29. - Jucika33)
2016. szept. 23. 13:49
Igen, én is ezt látom benne, nem a játékot tették kötelezővé, hanem a sok szabadidő, kötetlen játék mellett kicsit irányítottabb formában tanítják őket arra hogyan tudnak csoportban együttműködni. Szerintem ez nagyon fontos. Szép dolog, hogy a gyerek játszon szabadon, de ahhoz hogy ez jól működjön egy közösségbe, ahhoz meg is kell nekik mutatni hogy hogyan tudnak helyzeteket kezelni. Mindenkinek van mit tanulni ebből és a gyerekek szeretik, sőt szeretik megbeszélni a tapasztalataikat is. Ezzel együtt még iskolaidőben is nagyon sok lehetőség van a szabad játékra, nincs napi 6x45 perc tanóra, van viszont minimum 2x30 perc amit a szabadban töltenek (fujj-fujj, ez is kötelező, akkor is ha esik az eső vagy fúj a szél) és a napköziben töltött napi 3-4 óra teljes mértékben szabadidős tevékenységgel telik, úgyhogy az hogy heti 90 percben van egy ilyen órájuk nem hiszem hogy különösebben ártalmas lenne. Azt viszont látom, hogy sokkal kevesebb a kirekesztett és magányos gyerek, nyitottabbak, elfogadóbbak, befogadóbbak.
33. jucika33 (válaszként erre: 30. - Macs77)
2016. szept. 23. 13:44
Ezt az állatkás dolgot már én is láttam több tanítónéninél. Nagyon szokták várni a pénteket a gyerekek, hogy valaki megkapja.A nagylányoméknál is volt első osztályban.
32. trapiti (válaszként erre: 30. - Macs77)
2016. szept. 23. 13:41
Ezek szuper dolgok, a rendszer keretei nyilván adottak, de ezek a történetek bizonyítják hogy a kereteken belül azért van mozgástér. Örülök mindig ha ilyet hallok, jó lenne ha sok iskolában így mennének a dolgok.
2016. szept. 23. 13:39
Nagyon örülök annak, amiket írtok, mert minden bizonytalan kezdeményezésemet igazolva látom. Továbbgondolhatom, hiszen működnek :-)
30. macs77 (válaszként erre: 28. - Zsanci79)
2016. szept. 23. 13:39

Szia, tényleg szerencsétek van, de én sem panaszkodhatom a mi tanító nénjeinkre.

Nálunk az mázli, hogy kis létszámúak az osztályok (15-20 fő, kislányomék 15-en vannak.)

Tanév végi bizonyítványnál nekünk is az volt, hogy mindenki személyre szóló üzenetet kapott (kis lap szöveggel + a gyerekhez illő képecskével - pl. kisfiúnak autó, kislányomnak maci, mert az a kedvenc állata), és ezek a kis üzenetek pont azt emelték ki, amiben a gyerek jó!

Tavaly (elsőben) volt egy maci, amit minden nap az vihetett haza, aki magához képest jól teljesített. Tehát nemcsak a legjobb tanuló, hanem mindenkinek megvolt erre az esélye.

29. jucika33 (válaszként erre: 27. - Idhikai)
2016. szept. 23. 13:38
Szerintem nem rossz kísérlet a játékóra. Nem kötelezővé tettek egy bizonyos elfoglaltságot, hanem, ha jól értem, a gyerekek kapnak egy bizonyos időt a közös játékra. Azt meg, hogy meg kell egyeznie a csoportnak egy közös, valódi játékban,a jelen tendenciái hívták életre. Ha gyerekek nagy része- gondolom Norvégiában is- a szabad idejében magányos játékokat játszik valamilyen elektromos kütyün. Ha van lehetősége valódi játékokat játszani más gyerekekkel, azt nagyon élvezi minden gyerkőc, de maguktól csak ritkán kezdeményezik. Hát bizony, újra kell tanulni játszani is. Biztos vagyok benne, hogy nagyon élvezik a játék órákat.
2016. szept. 23. 10:00

Akkor, hogy én is írjak pár gondolatot.

A mi osztályunkban (másodikos a fiam) sajnos nagyon sokan, 31-en járnak, de a tanítók szuperek.

Nálunk is csoportos munka van, és rotációs. Tehát, több csoport van, és ezeket váltogatják. Van színek szerint (pl. zöld, kék, stb.), gyümölcsnevekkel, és számokkal jelzett csoportok. Mindig másokkal ülnek ilyenkor a csoportokba. Azt ne kérdezd, hogy mikor, hogy, de működik! Természetesen pontokat gyűjtenek egész évben, és év végén eredményhirdetés, apró ajándékokkal. Higyjétek el, szinte mindenki nyer, mert úgy rakták össze a tanárok a gyerkőcöket a csoportokba.

Nálunk volt füzet szépségverseny, hogy kinek volt a legrendezettebb a felszerelése (itt egyáltalán nem a szép írás dominál, hanem az, hogy vigyázok rá), év végén ez is kihirdetésre került, természetesen jutalommal.

Első osztályban volt egy plüss bárányka, és azt minden nap az arra érdemes, tehát a legjobb gyerkőc hazavihette. Nagy öröm volt!

Természetesen van a piros pont, csillag (ami két piros pontot ér), fekete pont nincs! 10 db piros pont egy füzetben, az egy nyomda, 5 db nyomda egy matricát ér. Év végén természetesen eredményhirdetés.

Úgy gondolom, hogy ezek nagy motivációk a gyerekeknek, az én fiamnak biztosan.

Ő tavaly még szerintem nem érezte meg az ízét az iskolának, az idén már teljesen kicserélték, nagyon motivált.

Neki a finom motorikájával sok problémája volt (csont betegségből kifolyólag is). Sokat javult idénre az írása, de hát na, nem igazán szép, de én tudom, hogy ez óriási haladás.

Épp tegnap történt meg az az eset, hogy a tanítónéni megnézte a füzetét, és volt egy óra, amin úgymond nagyon szépen írt. Hát, Erzsi néni kezet fogott vele, gratulált és egy óriás csillagot írt be neki. Aztán megmutatta az egész osztálynak, hogy nézzétek, Gergő milyen szépen ír, és eddig senki nem kapott még óriás csillagot! :) Ez a gyereknek egy akkora löket volt, hogy még ma reggel is csak erről beszélt! Szóval a legfontosabb az egyéni képességek szerinti értékelés, egy apró odafigyelés annyit jelent egy gyereknek, pláne ha akar is teljesíteni, hogy az valami csuda. Hiába írnak gyöngynél gyönggyebb betűekkel az osztálytársak,most mégis ő volt a középpontba, óriási büszkeséggel telve, és megdícsérték az osztálytársak is őt!


Az év végi bizonyítványhoz mindenki kapott kinyomtatva egy személyre szóló üzenetet, idézetet. Hát annyira találó volt, annyira a gyerekre illet, és motiváló volt, hogy csak na. Én pedig otthon elmagyaráztam neki, hogy mit is jelent ez az idézet.

Azt már valahol írtam, hogy osztálykirándulásra 3 napra mentek, ott volt ki-mit-tud verseny, mini disco, párnacsata, palacsintázás, egy szóval lazaság és "buliiiii".

Mi imádjuk, na, mert úgy gondolom megvan a kellő szigor is, de végtelenül gyerekközpontúak a tanárok. Nekünk szerencsénk van.

27. Idhikai (válaszként erre: 26. - Trapiti)
2016. szept. 23. 09:12

.. hipp-hipp hurrá! ... sokszor írtam már, hogy Isten óvjon attól bennünket, hogy valaha a játék is kötelező legyen! ... hát lett...

(nincs szmájli)

2016. szept. 23. 08:50

Tegnap volt szülői, regneteg érdekes dolgot hallottunk :)


Pl. idén órarendbe beépített játék-óra van heti 1x90 percben. Ilyenkor a tanárok jelölik ki a 4-5 fős csoportokat, meghatározva hogy kiknek kell együtt játszaniuk 60 percen keresztül. A feladat első része, hogy megegyezzenek hogy mit ill. miket fognak játszani (pl. 30 percig fociznak, 30 percig bújócskáznak stb.) Ehhez tartaniuk kell magukat, nem lehet 15 perc múlva kiszállni és azt mondani hogy unjuk a focit inkább mást csinálunk. Már ez sem egyszerű, mert a csoportokat úgy állítják össze hogy különböző érdeklődésű gyerekek legyenek együtt, tehát mindenképpen kihívás legyen már megállapodni is. Miután ez megvan, az első 60 perc végéig játék van, a tanárok ott vannak köztük, figyelik hogy mennek a dolgok, majd az utolsó fél órában irányított formában átbeszélik velük hogy mi hogyan ment. Ebben a beszélgetésben elég konkrétan visszatérnek helyzetekre, pl. ki mikor hogyan reagált, mennyire vitte ez előre a feladat megoldását stb. Mondta is a tanárnő hogy a legtöbbeknek ez nem könnyű, egyeseknek azt kell megtanulni hogy ne akarják mindig minden esetben ők érvényesíteni az akaratukat, míg másoknak azt hogy próbáljanak meg beleszólni a döntésekbe, ne csak azt mondják hogy nekik mindegy. Nem könnyű...

Ez az óra az egész tanév során a hétfői órarendből egy dupla órát foglal el, ugyanannyit mint a környezet vagy a társadalomismeret.

25. trapiti (válaszként erre: 23. - Jucika33)
2016. szept. 23. 08:40

Én azt látom, hogy sokkal magabiztosabbak, a dolgokhoz úgy állnak hozzá hogy vagy meg tudják csinálni, vagy ha nem akkor meg tudják tanulni hogy hogyan kell. Nem szégyen kérdezni, nem szégyen nem tudni valamit, a szégyen az ha valaki nem is akarja tudni vagy ha nem segít a másiknak. Attól hogy a tanárok nem olvassák fel mondjuk a doglozat eredményeit az egész osztály előtt, a gyerek komoly és részletes visszajelzést kap a munkájáról, tehát mindenki tudja hogy az elvárásoknak mennyire sikerült megfelelnie. Persze kiderül az osztályon belül az is, hogy mondjuk kinek megy jobban a matek, de ez általában nem egymás legyőzésére megy ki, hanem pl. hogy mindenki tudja hogy ha nem ért valamit akkor kitől jó kérdezni. Hiába jó valaki matekból ha ez nem párosul segítőkészséggel akkor nem lesz sikeres a csoportban, és a tanároknál sem. A gyerekek értékelésében ugyanolyan hangsúllyal szerepel a szociális készségek, az igyekezet, a sígtőszándék, a szabályok betartása, a másokhoz való viszonyulás értékelése mint a tárgyi tudásé, egyik sincs a másik főlé rendelve. Így az a gyerek is értékes tagja lesz a közösségnek aki a tantárgyakból nem kiemelkedő (és nyilván nem mindenki az, hiszen ez egy általános iskola, a jövő professzorai mellett a jövő buszsofőreivel és fidrászaival, tehát nyilván nem mindenki lángelme, nem is kell annak lennie). Azt gondolom, hogy az iskola tükrözi a társadalmat, és viszont, társadalmi változásokat az iskolán keresztül lehet keresztülvinni. Ahol az iskola versengésre és egymás legyőzésére tanít ott a társadalom is olyan. Itt az iskola arra tanít, hogy tegyél meg mindent azért hogy a legtöbbet kihozd magadból, de közben dolgozz együtt a többiekkel, mert egy közösség és egy társadalom ettől lesz erős, nem az egyéni győzelmektől.


Érdemes lenne megvizsgálni szerintem, hogy mondjuk a kitűnők kiemelése az évzárón milyen hasznot jelent az összes gyerekre nézve. Odáig ok hogy aki kitűnő lesz az büszke, a szülő is büszke. Az már kérdéses hogy ez növeli-e a kitűnő tanuló önbizalmát, vagy a következő tanévben már szorongással jár, mi lesz ha jövőre nem sikerül, mi lesz ha hibázom. Mondjuk osztályonként van 2-3 kitűnő és 25 nem kitűnő, akik mind azt érzik, hogy az ő munkájuk kevesebb dícséretet érdemel, holott lehet hogy köztük egy csomó dícséretre méltó teljesítmény van, sőt lehet hogy sok területen amiről a magyar iskola tudomást sem vesz jobbak mint az eléjük példaként állítottak. Mindenkinek jobb lenne, ha olyan visszajelzést kapna az iskolától amiből kiderül számára az is hogy mit csinál jól, és miben kell még fejlődnie (mert mindenki esetében van a mérleg minbdkét serpenyőjében bőven). Összességében szerintem a tabntárgyi teljesítményt tekintve legjobbak kiemelése és a leggyengébbek megszégyenítése senki önbizalmát nem növeli, csak szorongást okoz. A motiváció így végül nem a jó eredmény (és itt nemcsak az osztályzatra gondolok, hanem mondjuk egy közösen létrehozott támogató légkör ahol mindenki tud fejlődni is eredmény, sőt...) hanem a félelem a megszégyenítéstől vagy a kiemeltség elvesztésétől, a szülők csalódottságától, az osztályban elfoglalt pozíció elvesztésétől stb. Ez nem tesz senkit magabiztossá, csak elbizonytalanít, bezár és egyre inkább képtelenné tesz a másokkal való együttműködésre.

24. macs77
2016. szept. 23. 08:01

Nagyon aranyos ötlet a barátságpad, valahol már olvastam róla.


Egyébként szerintem az lehet, hogy nem a versengésre, hanem a csapatszellemre nevelik őket.

2016. szept. 22. 17:33
Valószínűnek tartom, hogy az egész rendszer, vagyis a versengés hiánya, az, hogy nincsen az egész a teljesítményre, nyilvános dicséretekre építve, már eleve alapozza a sikert. Mélyebbre kéne még ásni, hogy a norvég gyerekeknek mi alapozza meg az önbizalmát- ha nem a nyilvánosságra hozott teljesítmény, vajon mi lehet, amire nagy hangsúlyt fektetnek?
2016. szept. 22. 17:30
Ez a barátságpad jópofa, ötletes. Ki kéne próbálni itthon is. egy csomó meglevő jóindulatot feltételez a többiek részéről és bizalmat a többiek iránt. Vagyis, hoyg ne kelljen félni attól, hogy emiatt (mert bevallja, hogy egyedül van), még kiszolgáltatottabb lesz. Sok ilyesmire lennék még kíváncsi. Nagyon szeretném, ha itthon is a jóindulat és a segítőkészség lehetne az osztályokban a fő mozgatórugó. Nagyon sok problémát megszüntetne. Ilyen eszközök segítenek elérni. Ki hallott még hasonlóról?
2016. szept. 22. 09:00

A barátság padról hallottatok már? A világon már sok helyen alkalmazzák, de Magyarországról még nem hallottam.


Egy amerikai kisfiú, Christian Bucks indította el és mostanra a fél világot meghódította az ötlet.

A lényeg, hogy az iskolában jól látható helyen (helyeken), a lányomék iskolájában az udvaron (mivel időjárástól függetlenül minden szünetet kint töltenek) elhelyeznek egy padot. Aki egyedül érzi magát, vagy nincs épp kivel játszania de lenne kedve, vagy csak beszélgetni szeretne de épp nincs kivel, leülhet a padra, amit a többiek észrevesznek és odamennek hozzá, hívják játszani, leülnek mellé beszélgetni. Persze nem elég a padot felállítani, a gyerekekkel nagyon sokat beszélgetnek erről, mindenki tudja mi a pad funkciója, mit jelent ha valaki oda leül és a legtöbben nagy lelkesedéssel vesznek részt a dologban. És működik. A lányomnak volt egy nehezebb időszaka tavaly első félévben sokat bántották, voltak akik csúfolták, több más a megoldásra irányuló igyekezet mellett akkoriban kapták az udvarra a barátságpadot. Sokat segített úgy látom, azóta is használják a gyerekek, a lányom is, annak ellenére hogy már vannak barátai, de előfordul hogy épp nem talál társaságot. Valamelyik nap pl. épp senki nem maradt napközire akivel szokott játszani, gondolta leül a barátságpadra, és végül egy csapat olyan gyerekkel játszott más évfolyamokról akikkel korábban még sosem.

20. trapiti (válaszként erre: 18. - Macs77)
2016. szept. 20. 14:27
Igen, kihasználják a "csordaszellemet" :) Itt divat olvasni, ami engem meglepett igazából, mert amúgy rengeteget kirándulnak, meg sportolnak, és kb. minden gyereknél a legújabb iPhone van, mégis az átlag emberek és az átlag gyerekek is sokkal többet olvasnak, nemcsak az "elit" vagy az "értelmiség"... Lucának pl. nincs olyan norvég osztálytársa szinte aki ne járna a szüleivel könyvtárba...
19. trapiti (válaszként erre: 13. - Jucika33)
2016. szept. 20. 14:24

Van egyébként követelmény, minden félévben vannak felmérések, a féléves az osztály szintű, az év végi országos, és egységes. Norvégból (olvasás, szövegértés, írás), angolból és matematikából. Emellett tanulnak természettudományokat és társadalomtudományokat, ezekből csak 5-7. osztályban van felmérés. A felméréseknél mindig nagyon pontosan le van írva még a kivitelezés is (45 perces felmérést fél órás játék előz meg a szabadban, ami alatt gyümölcsöt és innivalót kapnak, a felmérést 1x10 perc szünet szakytja meg, amikor ismét ihatnak, kimehetnek wc-re stb.) Ezeket elküldik a szülőknek is, nem lehet akárhogy csinálni. A lányom tavaly azt mondta, a felmérős napok voltak a legjobbak a suliban, mert egy csomó dícséretet kaptak, meg egy csomót játszottak.

A felmérés nem osztályzásra megy, de a %-os eredményeket ismertetik utána a gyerekkel és a szülővel egy közös fogadóórán. Itt végig megmutatják a dolgozatot, hol milyen hiábi voltak, el lehet közösen gondolkozni a dolgon, a tanárok addigra már általában levonják a tanulságokat és kész tervük van. Mindig hangsúlyozzák, hogy a felmérések elsősorban arra valók hogy a tanárok lássák, mi az amire nagyobb hangsúlyt kell fektetni, ill. hogy kiszűrjék kik azok akik egy vagy több tárgyból plusz segítségre szorulnak. Ugyanakkor nem cél a gyerekek teljesítményének egymáshoz hasonlítása, így a gyerekek nem is nagyon tudják hogy ki milyen eredményt ér el, nem emelik ki a legjobbakat sem az osztály előtt, hanem mindenkivel külön átbeszélik az eredményeit. Mire a szülő megy a fogadóórára, a gyerek már a tanárral együtt átbeszélte a saját féléves munkáját, a tesztek eredményét, mit tudna változtatni stb. ezt együtt mondják aztán el a szülőnek és beszélik át hármasban. Buktatás, évismétlés nincsen, viszont akik nem érik el a szükséges szintet azok különféle segítséget kapnak, ami sokféle lehet. A norvégul nem anyanyelvi szinten beszélő gyerekekhez pl. heti 1x anyanyelvű tanár jön, aki átbeszéli vele a heti anyagból ami nehezebb volt. Akinek az otthoni munka gond, az segítséget kaphat a leckében, akár a napközivel együttműködve, az olvasás hasonlóan, van akivel a napköziben olvas valamelyik ped. asszisztens minden nap. 7. osztály után másik iskolába mennek, 8-10. osztályig, de ez még mindenkinek kötelező. Osztályzatot 7. végén kapnak először, aki itt nem éri el a 60%-os szintet annak kötelezően, aki pedig 70% alatt van annak választhatóan (de mindkét esetben az állam által finanszírozva) nyáron egy hónapos felzárkóztatást tartanak.

Néztem tavaly a felmérőket, a matek pl. semmivel nem volt gyengébb mint az otthoni 2. osztályos matek (itt 5.5-6.6 éves kor között kezdi mindenki az iskolát, az én lányom otthon harmadikos lenne, itt most negyedikes), csak a felkészítés és a számonkérés módja nagyon más, és más annak is a következménye ha egy gyerek nem éri el a minimumot. Nagyobb a tanár felelőssége, sokkal inkább úgy tekintenek a felmérésekre hogy az minimum 50%-ban a tanárt minősíti, ezt el is mondják és ennek megfelelően is áll hozzá minden tanár, nemcsak a jobbak.

18. macs77 (válaszként erre: 8. - Trapiti)
2016. szept. 20. 14:14
Nagyon szimpatikus, hogy így nevelik őket az olvasás szeretetére :) Az én kislányom imád olvasni(most kezdte a másodikot), nyáron is csomót olvasott magától, de tudom, hogy a legtöbb gyerek sajnos nem olvas...
17. trapiti (válaszként erre: 16. - Trapiti)
2016. szept. 20. 14:06
Reggel 7.30-8.30ig ill. tanítás után 17 óráig van napközi, teljesen más asszisztensekkel akik csúsztatott munkarendben dolgoznak, szünetek alatt is ők vannak kint a gyerekekkel. A napközi egyébként fizetős de az adóalapból levonható. Kb egy átlag fizetés 5%-a a napközi ára.
16. trapiti (válaszként erre: 13. - Jucika33)
2016. szept. 20. 14:02
Hogy a tanárok hogy szervezik, nem tudom. 8.30-tól van tanítás 13.45-ig, kedd a rövid nap, akkor 12.45-ig. A tanárok munkaideje 8-4-ig tart amit mindenki az iskolában tölt, és gondolom ez alatt egyeztetnek ill. készülnek. Nagyjából megvan hogy ki mit tanít de az is változhat, minden tanárnak mindent kell tudni tanítani 1-7. osztályig, beleértve az angolt is. Az év során úgy forognak a tanárok és a gyerekek is hogy minden tanár minden gyereket ismerjen. Aki egyik félévben a matekot tartotta többségében az idén angolt vagy természettudományt tart stb. Ha csak lehet ugyanazok a tanárok viszik végig 7 évig az évfolyamokat.
15. trapiti (válaszként erre: 14. - Jucika33)
2016. szept. 20. 13:55
Szerintem nincs csend. Egymást meg kell hallgatni, nem lehet nyilván kiabálni de a feladatok elvégzéséhez beszélniük kell egymással, így ilyenkor nincs csend. Persze ha mindenki olvas akkor igen de valahogy jóval lazábbak...
2016. szept. 20. 13:45
Hogyan érik el, hogy amikor mind a 64 gyerek egyszerre ott van, akkor csend legyen? vagy nem kell csendben lenni,hanem egymással megbeszélik a feladatokat? Ha tehetném, kimennék hospitálni ebbe az iskolába.
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook