Amit senki sem mond el az anyaságról (beszélgetős fórum)

Szia!

Szerencsés vagy, biztos jó természetű a picid-hogy meg tudod oldani, hogy megy veled mindenhová.

én is ezt hittem, de az enyém eleven kisördög.

hónapokig még babakocsival se nagyon tudtunk közlekedni vele-annyira utálta.most is nehéz vele boltba menni-mert türelmetlen és haza akar menni!

Na ez tuti biztos.

Én is így voltam.Mindenben ott akartam lenni a szeren.De nem ment.Vagy ez vagy az elamradt.

De mostmár bevettem a lesz...tablettát.Aki jön hozzánk az tudja, hogy nem kosz van csak a játékok vannak szanaszét.Akinek meg nem tetszik az vagy segítsen vagy ne jöjjön.

Nekem még csak 1 van de húúúú néha kakukkolok.Most hezitálok a másodikon.De anyagilag ennyi adósság mellett nem merem.

De egyébként ez tény.Nem tudunk mindennek mindenkinek megfelelni.És csak ezt akkkor láttam be amikor a saját háztartásomat csináltam, és most mégjobban, hogy van gyerek is mellé.

Mert tényleg nem csinálja meg helyettünk senki.Ha fut fut.

Ez van.Ha nem tetszik neki lehet ugrani vagy meg lehet mutatni, hogyan kell másképpen, hogy jó legyen és ne azt érezzem este, hogy jaj a seggem érje már el az ágyat......

Szia!

Teljesen egyetértek azzal, amiket írtál. nekem egy 26 hónapos kislányom van, aki nagyon anyás. Az anyukám nagyon sokat segít nekem, a párom nemigen tud, mert sokat dolgozik... Meg valahogy férfi...

Szóval, igaz, amiket írtál, és azzal is egyetértek, amit egy másik hozzászóló írt, hogy akik még a babavállalás előtt állnak, azokat nem kell elrettenteni. Minden nap más, mindig lehet valaminek örülni, azért mert kibújt a foga, és most pár napig-hétig nem lesz nyűgös, azért, mert elindult, és már nem kell vezetgetni, azért, mert meg tudja már mondani, hogy mit szeretne, vagy mit nem, és nem kell "kitalálni" a gondolatát, stb.

Én is nehezen viseltem eleinte, mert attól féltem, hogy nem leszek jó anya, nem leszek jó anyja a gyerekemnek, de aztán valahogy mégis elmúlt a rossz érzés, és már nagyon régóta élvezem a dolgot...

Anyukám is szokott mesélni: akkor sem volt könnyebb, sőt! Gondoljátok el, akkor még 30 évvel ezelőtt nem volt eldobható pelenka, vagy ha volt is nagyon drága volt, 4 éven belül született anyuék 3 gyereke, naponta 50 ruhapelenkát mosott, kifőzött, teregetett, szárított, vasalt! Plusz a saját ruhájuk. nem volt pénzünk befizetni menzára, otthon főzött, mert apu délre jött ebédelni. 3 gyerek mellett, aztán, amikor az öcsém 2-3 éves lett, én meg 6, és már ovis voltam bőven, akkor elkezdett bedolgozni, otthon, 3 gyerek mellett varrt, plusz a háztartás, csak hogy kicsit könnyebb legyen anyagilag. És volt szőlőnk is, és van is, ahová minden hétvégén kijártunk. Anyuék ketten, apummal metszettek, kapáltak, stb, mert akkor még nem volt traktorunk. És sosem panaszkodott, varrás mellett énekelt nekünk, mesélt, este fürdetett bennünket, megtanított imádkozni, és nem kallódtunk el: nem lettünk drogosok, "börtöntöltelékek"; mindhárman ma már diplomásak vagyunk, van munkahelyünk, lakásunk, házunk, nálunk már baba is van. És ezeket a dolgokat, és nagyon sok mindent a szüleimnek, de főleg az anyukámnak köszönhetünk. Mert megtanított bennünket az Életre, és nem a pénzt adta a zsebünkbe, mint annyi mai fiatalnak, akiknek alárakják a lakást, házat, kocsit, munkát, és mégsem találják a helyüket.

Kicsit eltértem a témától, de ezt fontosnak tartottam leírni. Szerintem, amikor 2 ember találkozik, és úgy döntenek, hogy közösen folytatják életüket, már onnantól nehéz, nehezebb az Élet. Alkalmazkodás, megszokás, stb, aztán jön a baba, a második, vissza a munkába, ház, egyebek, és még a saját magunkkal való törődést nem is említem! Pedig az is megérne egy ilyen témát:

hogy kipihent legyél, és kedves, mire a Párod hazaér, legyen meleg vacsi, a gyerek már félig ágyban, vagy megfürödve, másnapra tiszta ruha, gondokról ne kelljen beszélni: mit hozott a postás, megint emelték a hitelt, lyukas a gyerek cipője, másik kell, kinőtte a télikabátját, másik kell, stb.

Nehéz, igen, nagyon nehéz, de megéri!!!

És a kislányom ölelése, mosolya, vagy amikor azt mondja: Anya, cejetjek! - ez minden gondot elfeledtet, és ennél szebb dolog nincs is a Világon!

Szia!

Gratulálok a cikkedhez, jó hogy leírtad ezeket.

Én személy szerint nem éltem át ezeket a dolgokat, sőőőőőőőőt, mondhatni nagyon könnyű a kislányommal még most is.

11 hónapos kora óta dolgozom, jön velem az irodába, együtt csinálunk mindent, mert nekem sajnos semmi segítségem sincs. Viszem a fodrászhoz, a manikűröshöz, az APEH-ba, bevásárolni és még sorolhatnám.

Én nagyon élvezem és a depresszió jó messzire elkerült. Nagyon vágyom már a második babára, de még várat magára az építkezés miatt.

Abban viszont maximálisan egyetértek, hogy egy gyermek maga a CSODA és mindent megér!!!

Nagyon igazad van. Nálunk mindkét nagymamam munkanélküli, és egyik sem töri magát, hogy néha segítsen. Jól vállonveregetnek, hogy ez igen, hogy munka és tanulás mellett neveled az egyévest, meg a nyolcévest, de ennyi... Sőt, anyukám egyszer a fejemhez vágta, hogy ő nem vett volna el időt a gyerekétől azért, hogy picivel több pénze legyen. Nagyon fájt, mert nem hobbiból teszem, hanem hogy fizessem a sulimat, amitől azt várom, jobb helyre mehetek vissza, és majd abból fizetem a gyerekeim suliját. Persze, hogy fontosabb a gyerekem, de az is, hogy az alap dolgokat megadjam neki!

Igen, nem vett el időt azzal tőlünk, hogy tanuljun, sem azzal, hogy dolgozzon.. nem is mentem fősulira, hiába volt ötös szakmai érettségim, és emeltszintű matekom! Inkább tartotta volna meg a véleményét...

Azt, hogy nem segítenek, nem kérhetem számon, magamnak szültem a gyerekeimet és megis teszek értük mindent, de néha jól esne a segítség.

Luxus dolgok? Igen, csak azt is elő kell teremteni, azt meg csak munkával lehet.

jah és eszembe jut-hogy azért az én anyukám is ki tudott akadni-persze néha az öcsémmel tettünk róla hogy legyen neki miért!

és meg is fogadtam nem leszek olyan-lesz türelmem stb.

de engem is váratlanul ért hogy akit a legjobban szeretek- az is ki tud akasztani.próbálok számolni 10-ig 100-ig magamba.de volt hogy magamra csuktam a kisszoba ajtót-főleg ha nagy hiszti volt a gyereken-és akkor bújtam ki amikor abbahagyta.valahogy az oviban is ez van, ha csúnyán viselkedik z óvónéni nem játszik vele, nem beszél hozzá az nap.és hatásos.

Szerintem nem volt nekik ilyen-illetve más nehézségeik voltak.a házimunka nehezebb volt-anyum is leginkább kézzel mosott, nem volt autó-cipekedett a piacról és még engem is vitt stb.

de jobban ráértek, nem volt ekkora hajtás.volt idő a családnak összejönni, vagy csak a barátokkal ismerősökkel szomszédokkal.és jobban lehetett szívességet kérni-nagyobb volt a bizalom-igaz volt alapja.pl. nyitva volt a lakásajtó egész nap, vagy a szomszéd néni vigyázott rám-most ezek már nem így működnek.pl. a szomszédra nem bíznám a gyereket.a családdal barátokkal alig találkozunk-senki nem ér rá mert hajtás van!barátok is alig szintén a munka miatt.és szanaszét vagyunk több száz km-re egymástól mert a munka mindenkit másfelé sodort.

régen ez nem volt-a nagymamám pl. háztartásbeli volt,a családtagok egy városban dolgoztak és nagyjából mindenkinek ugyanakkor volt szabadideje-tehát tudtunk találkozni.az unokatesóimmal szinte együtt nőttünk fel.az én kisfiam unokatesója több mint 300 kmre van egy évben egyszer találkozunk az már jó amúgy csak a neten látják egymást.

nekem a hirtelen egyedül vagyok otthon volt a legrosszabb-hiába volt internet telefon-ha mindenki azt mondta majd később beszélünk írunk mert most melóba vagyok nem érek rá stb.úgy éreztem kizártak a világból-és megértettem apum miért érezte rosszul magát ahogy nyugdíjas lett, vagy az aki hirtelen munka nélkül marad.

Szia!

Sajnos nincs időm az összes hozzászólást vissza olvasni mert épp a lábam mellett bömböl az én 10 hónaposom,de nagyon örülök,hogy elolvashattam a cikked.Írtam én is egy hasonlót ebben a témában,ha gondolod olvasd el a címe:Túl a nehezén.

Végig a sírás kerülgetett amíg olvastam a soraid mert annyira igaz és annyira nehéz néha.És a legrosszabb a sok jó dolog mellett,hogy az ég világon senki nem érzi át a mi helyzetünket.Az anyáink/anyósaink már elfelejtették milyen is volt.Vagy talán nekik nem is volt ilyen nehéz.??

Nem volt ennyi stressz,elvárás és az életszinvonal sem tett ennyi dolgot lehetővé.Hiszen valljuk be ahogy egyre több "luxus" dolog kerül be az életünkbe úgy lesz egyre több tenni valónk a háztartásban.Nem nagy dolog egy mikrót kitakarítani de ez csak egy amit igenis meg kell csinálnunk,és régen nem volt.Na,de nem írok itt egy egész cikket,nagyon egyet értek veled és kívánom,hogy könnyen vészeld át a nehézségeket!

:)

hasonló velem is volt-de nálunk csak a fogzás időben.szerencsére egy alig egy év volt ilyen.abból is pár hónap amikor alig aludt éjjel.

én azt hittem most már alszunk, de elkezdődött az ovi-szóval kelünk korán.amit már gyerekkoromban sem szerettem.mondjuk a gyerek lelkes, ma is azzal ébredt indulunk-e az oviba!lassan beletörődik az ember hogy szülő és mindig dolog van.

a munkatársaim sokszor mondták hogy hajnalban kelnek vagy éjszaka is fent vannak, hogy a házimunkával intézni valókkal haladjanak.sose felejtem el mikor az egyik kolléganőm mondta elemlámpával szedte fel a krumplit a kertben-munka vacsi után.mondjuk ő pörgős volt-szóval annyira nem is viselte meg ha éjszaka szendvicset gyártott vagy főzött stb.

:D az enyém egy évvel ezelőtt a játszótéren kezdett el üvöltözni, hogy anya ne bánts!pedig nem is bántottam, csak nem engedtem el a kezét-nah olyankor mintha vért izzadna az ember!

most is gondolom néha mit mondhat az oviba-ugyanis már rajtakaptuk hogy füllent-persze elneveti magát.mindegy gyerekek :D

nálunk is besegített mindenben a párom.de ez már a szülés előtt is így volt.utolsó hónapban már egyedül nem engedett el még a boltba sem-nehogy megerőltessem magam.és az első naptól amit én megcsináltam azt ő is megtette-pelenkázás fürdetés főzés mosás porszívózás.nagyon jó volt-bár tudom munka után nehezére esett de hát a gyereket nem lehet felakasztani a fogasra-mint a kabátot munka után. a fogzást is hősiesen végigcsinálta a gyerekkel-szinte mindig ő kelt fel hozzá éjjel.meg elviszi dokihoz oviba stb.volt már szülői értekezleten is.igaz néha nógatni kellett-vagy biztatni ő is csinálhatja.sok anyuka mondjuk nem engedi be a párját segíteni...pl. apuka elvigye sétálni a gyereket.ilyet is látok.

nálunk jó volt hogy hagytam ő is kivegye a részét-persze többet kellett néha magyarázni-mert ő dolgozik-néha azt sem tudja a kanalat hol keresse mert ugye én teszek rendet itthon!

most kezdenek belustulni mind a ketten-a gyerek is meg a párom is-de befogom őket, megkérem hogy ezt vagy azt csinálják meg segítsenek.

és a gyereknevelést is össze kell hangolni-én is mást engedek a gyereknek ő is ha nagyon nem egyezik a kettőnk elgondolása akkor a gyerek jár jól-mert nem kell ugye szót fogadni, ha még mi sem egyeztünk meg :)

Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond:)

Tetszett a cikk, mert ezeket tényleg nem mondja senki. Én is az első hónapokban már megállapítottam, hogy itt szép lehetek, de okos nem, mert akármit csináltam, mindíg volt valaki aki szerint nem jól tettem.Nem érdemes vele foglalkozni:) Mikor újszülött volt, akkor a szoptatás miatt görcsöltem állandóan, aztán ahogy nőtt, mindíg más miatt.Most vagyunk a dackorszak kellős közepén, és most ezt érzem nehéznek, de ha belegondolok, hogy majd lesz kamasz is, ahhoz képest ez semmiség.Én is azt hittem, hogy ha majd nagyobb lesz, akkor majd könnyebb is lesz, de nem.Ahogy nőnek úgy lesz egyre nehezebb az egész.Most pl mindenre nemet mond, akármit is mondok neki:) Pl egyik nap ebéd előtt akart enni valami édességet, amit nem adtam neki.Erre elkezdett üvölteni a konyha kellős közepén.Erre én: Ne kiabálj.A lányom: DEEE KIABÁÁÁLOOOOOOK!!!! Erre én: Akkor kiabáljál. A lányom: NEEEEM KIABÁÁÁLOOOOOK!!!! szintén üvöltve.:DDMindegy mit mondok, vagy teszek, üvölt. Csak abban bízom, hamar elnövi, aztán majd jön más amin lehet idegeskedni:)A kamaszkortól már most félek, nem tudom akkor mi lesz, de majd csak átvészeljük valahogy:)

Szia.én az elsö gyerekemet egyedül szültem3éves koráig egyedül neveltem.vele én is igy láttam a dolgot,ahogy te ,pedig szomoru voltam hogy csonka családba nő fel..

de amióta van 3,sajna nekem a párom nem 8 hanem 12-16órát melozik,töle nem várhatom hogy este 8kor fözzön,és igy,hogy megfelelj több embernek,5ember után rakj rendet,6kor menj már boltba minden nap,este 10kor tudsz csak tusolni..és még sorolhatnám..ugyhogy szerencséd van hogy igy élsz.Én se hivhatom a nagyikat,sőt mikor vállig gipszes volt a jobb kezem,senki se jött segiteni,és azért a kicsi akkor még 8honapos volt...szerencsés vagy nagyon..:)

Sziasztok.én 3kisfiut nevelek,8,3,1 évesek.az én idegeim már szerintem romokba vannak..:DD,sajna a nagymamák se segitenek be,és persze a párom is csak a jó részét veszik ki a gyereknevelésnek.akármi gond van velük,oldjam meg én,akár betegség,akár suli,ovi..

örülök ennek a cikknek,én pont egy barátnömet szoktam felvilágositani erröl,aki már nagyon szeretne babát,és ö tudja hogy ö nem lesz hisztis,őneki mindenre lesz ideje,stb..dehát majd meglátja.hogy nem fenékig tejfel az egész..:))

Szia, én még annyit tennék hozzá, hogy én jártam szülésfelkészítő tanfolyamra, de az az anyaságra nem készít fel!

És igen vannak anyák akik "lazábbak" jó értelembe véve, ők könnyebben esnek át a nehézségeken és vannak olyanok is akik mindenen aggódnak(én is), ha már köhint egyet a kicsi idegeskednek mi baja lehet, most várom a második babót és tudom, hogy vele már ilyen téren könnyebb lesz, mert a fiammal szereztem pár tapasztalatot.

És tényleg fontos hogy akik körülvesznek, azok segítsenek, bátorítsanak és ne megfojtsanak.

Nagyon jó a cikk!

Az első gyermekemnél még én is minden területen meg akartam felelni.Ezért én is idegesebb voltam,meg a kisfiam is érezte ezt.

A kislányomnál,most 16 hónapos,már nem így csináltam..

Helyettem úgysem csinálja meg senki sem.

Imádom a Drágaságaimat,Csodálatos dolog Anyának lenni,de igen..valóban nagy felelősség.

Eh... az eleje a legkönnyebb. Bárcsak mindig pici babák maradnának. Akkor még nem dumál vissza, nem kell neki százszor elmondani mindent, nem kell kiabálni velük, hogy hagyják már abba a parttalan vitát a semmmiről, hogy nincs értelme azon vitatkozni, hogy ki menjen előbb fürödni, hogy melyik adót nézzék a tévében, hogy melyiknek adj igazat, ha mind a három bőg. Folytassam még? :)

És milyen jó, amikor örülve jön haza az iskolából, hogy ötöst kapott, hogy milyen baromi büszke vagy, amikor fent táncol a színpadon.

Evvan. Ez az anyák sorsa. De rohadt nagy igazság, hogy kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. Én szeretnék mindig csak pici babákat, azokkal szinte semmi gond nincs. Esznek alszanak, néha bőgnek. :)