Amikor közeledik a 70... (beszélgetős fórum)

Valahol régen olvastam egy bölcs mondást: minden nap élj úgy, mintha az lenne életed utolsó napja!

Felesleges azon filózni, mikor jön el az a nap, és mi lesz akkor, ki lesz mellettünk... ha az előttünk álló napokat lehetőségünk szerint úgy éljük, hogy: tedd meg minden nap, amit meg kell, amit meg tudsz tenni... önmagadért, családodért, embertársaidért.

Majd szól Szt.Péter, amikor eljött az idő, addig pedig itt a helyünk, itt kell cselekednünk, és lehetőleg minél jobban kihasználni a még meglevő időnket. Még jóval túl a '70-en sem kell lehúzni a redőnyt. Addig élsz, míg cselekedni tudsz, amíg cselekedni akarsz. Mert ha ez nem megy, akkor csak vegetálsz.

Hanka Kedves!

Érdekes de többször belefutottam az írásaidba, bármilyen néven is írtad azokat. (Akár Hanka, Joanna51, Dory,  Noraaa, stb.) Többször akartam reagálni, de keveset vagyok itt, inkább a levegőn vagyok, amit ajánlok szívből neked is. Valamint, ezt sokan megtették itt, bátorítva téged a változtatásra. Azt gondoltad talán, ha több néven írod ki a bajaidat, még könnyebbnek érzed magad?! Sok fotót is raktál ki mindig a családodról, ezért remélem, valakinek a három gyereked, nyolc unokád közül, talán elmondhatod a gondjaidat, bajaidat. A sok nickneved a negatív írások miatt maradt meg bennem. Meg egyébként sem regisztél ki, de főleg azért, mert mindig a halál, a keserűség, a sok-sok panasz hatotta át soraidat.

Azt hittem, ahogy telik az idő, a sok vigasztaló és pozítív hozzászólás meghozza hatását és javít a keserűségeden, magadbafordulásodon. Tudom, hogy ez nem megy "parancsszóra", de gondoltam hátha javult a helyzeted?! 

De úgy látom nem! Most újfent a halál gondolata foglalkoztat, arról írsz minden írásodban, cikkedben (Megalkudtuk, Már nincs időm, Szórásos temetés  stb.). Vagy, az öregek otthonának a keresése, hát nem volt egy üdítő olvasmány. (Jó, hogy ezekről a családod nem tud!) Mert ettől van jobb elfoglaltság! És kell is, hogy legyen,  de ezt neked is keresned kell! Főleg a vidámabb témákat.Fiatal vagy még ahhoz, hogy állandóan a halállal, az elmúlással foglalkozzál, Normális esetben mindenki foglalkozik vele, de nem betegesen. Fejtsél rejtvény, de én például szeretem a csendet is. Van amikor a csend többet mond el, mint sok felesleges szó. Szóval, nincsenek már kötelezettségeid sem, nem csörög az óra, szeressél nyugdíjas lenni! Sokan szerettek volna, de nem lehettek azok! Én szeretnék az lenni!

Annyi minden szép van az életben, próbálj meg szétnézni magad körül. Olyan sokan és szépen leírták itt a fórumtársaid, hogy milyen boldogok, hogy eljött számunkra a nyugalmat, örömet okozó nyugdíjas élet és bizonyára úgyis van. Nem kell időre kellni, nem kell megfelelni a főnökök kénye-kedvének, nem kell rohanni. A nyugdíjas magának osztja be az idejét. Van aki olvas, van aki köt, van aki varr, próbáld meg te is! Kerékpározzál, vagy valami hasonlóban próbáld megtalálni az örömödet, nyugalmadat.  Menjél sokat sétálni, annál is inkább, hogy a túlsúlyodról is írtál sokat, akkor meg pláne kell mozognod, és nem ülni és szörfözni a neten. A testet is ki kell kapcsolni, nemcsak az agyunkat! Kapcsolódj ki a jó levegőn a természetben. Legyenek mindig céljaid is. Ne nagy dolgokra gonolj, csak mindig kicsi, általad is teljesíthető dolgokra. Próbálj meg vidámabb lenni, nem keseregni a múlton ( azon morfondírozni, hogy mi lett volna ha, meg ki halt meg, mit kellett volna másképp csinálni.)

A sorsod kerekét úgysem fordíthatod vissza, fogadd el a jelent! Ne kesereg állandóan a múlton!Az sem jó, ha még mindig panaszkodással vezeted le a napjaidat, mert így nem tudsz túllépni a gondjaidon. Próbálj meg kevesebbet netezni, mozdulj ki a lakásból, járj és nézelődjél, menetközben beszélgessél emberekkel, máris boldogabb leszel estére, meglásd.

Tiszta szívvel kívánok néked sok boldog perceket, napokat, éveket, és életet!

Érdekes, én is haláleset után jöttem, bár nekem Anyum halt meg, ami köszönőviszonyban sincs a te fájdalmaddal.

Nekem is csak a Hoxa tudta elterelni a figyelmemet.

Azt hiszem ezt én is aláírom.KI TUDJA MI JÓN MÉG??

Tehetetlenül tengődni idegen emberek gondjára bízva, ami még csak gyerek cipőben se jár MO-on.

Na azt nem , inkább a korai halál.

Van erről egy vicc, legyen itt kis mosoly is:

Nem tudjuk ki hal meg előbb, de én a sarokról fogom hordani az ebédet. D

Minden tiszteletem a tiéd , egy gyermek elvesztése szinte mindenkit padlóra küld.

De csak "majdnem" itt vagy te élő példa, Én sosem lennék rá képes.

Jövőre leszek 70. El sem hiszem, nem érzem. Bár előfordul, hogy itt fáj, ott fáj, de utána mégis minden okké. Sajnos lányunk 12 éve elhunyt, nincs unokánk se. 57 évesen jöttem nyugdíjba, majd az egyik ismerősöm jóvoltából ide a Hoxára. Azt hiszem, hogy a Hoxa az életemet mentette meg, mert érdekelt. Elkezdtem dominózni, már rég óta az első vagyok.Már annyira nem érdekel, mint kezdetben. Éjszaka nem kelek fel miatta. Aztán Hoxa találkozókat szerveztem, pontosan nem tudom, de talán 14-et. Jól sikerült valamennyi, megismerkedtünk, beszélgettünk, tapasztalatokat cseréltünk. Utána elkezdtem képeket gyártani. Majd jött a face és most ott vagyok főként aktív. 2 zenei csoportot vezetek. A mai napig járok koncertekre, főleg NEOTON-ra, mert ők a kedvenceim. Ha minden igaz szept. 8-án meggyek legközelebb. Nagyon sok barátot szereztem, mindig ír valaki. Lelki szemetes lettem, ha úgy vesszük, de önként vállaltam.Mindenkinek segítek, tanácsokat adok aztán vagy megfogadják, vagy nem. Sose unatkozom. Van egy kis havanese kutyusunk, kettő volt, de 4 hónapja az egyik meghalt. Szívbeteg volt szegénykém. Most ez, aki van a mindenünk, de már Ő is 9 éves. Imádjuk! Gyerekünk, unokánk, Ő a mindenünk! Sétálunk vele. Néha 100 évesnek érzem magam, néha meg bakfisnak. Szeretem a viccet, a humort. Hát ennyi! Szivesen barátkozom.

Jó éjszakát mindenkinek!

Ne viccelj, nincs semmi bajod. Legalább 30 szép éved van még :)

Az "itt fáj-ott fáj" nem ér.

Azt hiszem rettegni felesleges, mert úgyis meg van már írva a sorsunk előre.Próbáljuk irányítani:de azt hiszem hiába. Miért ott lépett le egy gyerek a busz mögül a járdáról.???Miért pattant ki egy szikra az ócska kályhából, amíg anyuka kilépett 5 percre KI mondja meg?

Miért ölik egymást az emberek??Miért éheznek és fáznak????

Hello

Köszönöm mindenkinek, aki méltatott arra, hogy elolvassa a cikkemet .Tudom csak azok értik meg igazán, akik valóban közel állnak ehhez a korhoz.

Persze, sokkal jobb eset ha valaki egészségesen éri el, mint sok nyavajával . DE ebben sem mi döntünk.

Én magam is sokkal többet járnék a távol élő gyerekeimhez, látogatnám a színházat és koncerteket.

Sőt a Balázs Fecó koncertet nem is tudtam kihagyni.

Oh, a lényeget kihagytam, én is épp így gondolom, mint Te, hogy

"Szeretek nyugdíjas lenni, szeretném nagyon sokáig élvezni."

Sokszor gondolom, hogy érdemes volt 40 évig dolgozni, hogy ezt a csodát megéljük, fiatalon nyugdíjasok lehessünk.

Többen írtok a készülésről, fiatalok vagyunk még arra. Szerencsés valaki, vagy sem, sok múlik rajtunk. Nem szabad tunyulni, befordulni, csak a 4 fal között maradni. Lenni kell célnak, terveknek, az sokat segít. Alig töltöttem be 30. évemet, napi 3 órát töltöttem szüleimmel, fürdettem, etettem, beszéltem, olvastam, ápoltam édesanyámat (4hónapon át naponta), míg egy este úgy jöttünk haza, talán most beszéltünk vele utoljára, így is volt, meghalt édesanyám. Mindez másfél évvel nyugdíjba vonulása után történt. Az ő korosztály még 55 évesen ment nyugdíjba. Én már a 64-ikbe lépek és 3 és fél éve nyugdíjas vagyok, de nem sokat unatkoztam még. Amikor a gyerekeim születtek, nem voltam GYES-en, mert házat építettünk, majd a második gyerek születésekor meghalt a férjem, egyedül maradtam egy 4 éves kislánnyal és egy 4 és fél hónapos kisfiúval. Így dolgoztam, bölcsődébe hordtam őket 6 hónapos koruktól, egy jó dolog volt, szüleim segítsége és hogy óvónő vagyok. Amikor eljöttem nyugdíjba, azt mondtam a gyerekeimnek, most bepótoljuk ami kimaradt. Húsz évet kértem a teremtőtől, hogy most sokat együtt lehessünk. Van 4 unokám, nagyon sokat vagyok velük.

Olvasok, rejtvényt fejtek, írok, beszélgetek, de szeretem a csendet is. Terítőt hímeztem, szeretek varrni, és kicsit tudok is. Szívesen főzök, sütök, alapítványnak vagyok elnöke, bírósági ülnökként is dolgozom. Szívesen szörfözök a világhálón, örülök, hogy nem csörög az óra, "nincsenek munkahelyi kötelezettségeim, nincs főnököm". Azt csinálok amit akarok, és akkor amikor én akarom. Szeretek nyugdíjas lenni, szeretném nagyon sokáig élvezni. (van betegségem, de nem panaszkodom) Jártam külföldön, repültem, fürödtem a tengerben, kerékpározom a településen belül. Igyekszem sokat lenni a levegőn. Ezt másoknak is jó szívvel tanácsolom.