Amikor közeledik a 70... (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Amikor közeledik a 70...
Az én bakancslistám egészen hétköznapi.
Végre lett szép virágoskertem.
Végre olvashatok eleget, nézhetem a kedvenc tudományos csatornáimat, szépíthetem a házunkat.
Varrhatok, kézimunkázhatok, sétálhatok, heverészhetek, beszélgethetek a szomszédokkal.
Hála az új telefonos rendszernek, korlátlanul "ingyen" telefonálgathatok.
Lényeg, az csinálhatok, amit akarok és nem amit a munkahely elvárt tőlem.
A munkám emberek között, zajlott, emberekkel való szoros kapcsolat, sok utazással.
Most élvezem a csendet, a 4 falat. Persze most is jut nyaralás, unokázás, de legjobb otthon.
Valóban nem mindenütt fér bele az igazi bakancslista a kasszába. Ha beleférne, én már 6x körbe utaztam volna a világot keresztbe-hosszába.
De örülök, hogy reggel nem csörög a vekker, örülök, hogy nem azon kell nyomni magam, hogy a szombat-vasárnap, vagy sokszor csak a vasárnap van, amikor meg kell itthon csinálni minden házimunkát, amikor azt mondhatom, hogy most nem főzök, mert... szóval lehet annak a bakancslistának az aprópénzes verzióját is megírni. És még úgy is széppé lehet tenni.
Ennek azért vannak anyagi feltételei is.
Én a nyugdíj mellett ugyanígy dolgozni fogok, remélem, egészségileg megtehetem majd.
Hallgattam egyszer egy előadást, amiben elmondták, hogy a nyugdíjas kor az önmegvalósítás kora. Amire nem jutott idő munkás éveink alatt, arra kerítsünk most és élvezzük az életet amennyire és ameddig lehet.
Most ezt bakancslistának hívják, de a lényeg ugyanaz.
A 35 éves érettségi találkozónkra (akkor voltunk kb. 55-57 évesek) üzente az o.főnökünk. (ő már arra személyesen nem jött el):
"Ekkorra már elértük azt a kort, hogy szakmájában szinte mindenki eljutott arra a csúcsra, amelyre lehetőségei, tehetsége engedte.
A családból is már igencsak kiröppentek a gyerekek.
Eljött az idő, hogy mindenki visszagondoljon, fiatal korában milyen álmokat dédelgetett, mit is szeretett volna egész életében csinálni, de a mókuskerék... hát eljött az idő, és kezdjük el!"
No most így a nyugdíjas évek elején, közepén, akármikor itt van erre még a második lehetőség!
Gondoljunk vissza fiatalkori álmainkra, és ha nem is akkora lendülettel, ha nem is akkora mértékben, de csináljuk, legalább kezdjük el, és ami még erőnkből, egészségünkből, időnkből telik, hát csináljuk! :)))
A halálra sose korai felkészülni, mert senki nem lehet biztos abban, hogy lesz-e másnapja; csak nem kell betegesen csinálni.
Számodra azért furcsa, mert még távol lehetsz a 70-től.
Igen: vannak olyan 80-90-100 évesek, akik lepipálnak sok 40-50 évest. De nem tudhatod, hogy milyen áron, mert nem reklámozzák, hogy itt fáj, meg ott fáj, ilyen, meg olyan bajok vannak. Ők is utálják, hogy az évtizedek alatt a testük brutális változáson ment keresztül, ami megnehezíti, jelentősen lassítja a megszokott módon élést, viszont képesek a megváltozott helyzethez alkalmazkodni (nem könnyű!!!), ezért tudnak derűsek maradni.
Nagyon jól írtad, lassan közeledünk egy életkor felé, és igen sok minden változik átalakul, de mindig van valami amiért ne gondoljunk arra, hogy mi lesz. Mikor következik be, mert minden napnak van értelme!
Szép napokat, jó egészséget kívánok!
Olyan szépen és jól leírták a többiek, hogy én csak kiegészítem a magam véleményével.
Igen, közeledik, el sem hiszem, mert nem érzem magam annyinak, mint amennyi vagyok. Persze van bajom, de örülök neki, hogy "csak"ennyi. Amíg egészség van, addig vagyunk fiatalok. Messze vannak a gyerekeim, - 180 km. és 3000 km. Testvérem szüleim nem élnek, de mellettem van a legdrágább a férjem. Úgy érzem, amíg Ő itt van, addig fiatal vagyok, addig ÉLEK, talán utána csak vegetálok.
Igen, lassabb, fáradtabb, kövérebb vagyok, de vagyok. minden szülinapomnak örülök, hogy megéltem - osztálytársaim sokan már elmentek.
Örülök mindennek, ami van, körülvesz, amit még észreveszek.
Sok fiatal 70éves van közöttünk és fiatalos 80-as. 90 évesen is sokan tevékenyek és Bálint Gazda 100 évesen.
Örüljünk a 70-es éveknek, mert ez talán az utolsó szép évtizedünk, utána jön az öregedés.
Talán nézőpont kérdése. Amikor eljöttem nyugdíjba 9 évvel ezelőtt, előttem az lebegett, hogy most jött el az az idő, amikor úgy tölthetem a napjaimat, ahogyan nekem tetszik.
És bár még egy hónap, és a 71-et is átlépem, még mindig nem gondolok az elmúlásra, még mindig találok olyan célt, elfoglaltságot, amellyel ki tudom tölteni a napjaimat.
Az életünk során összegyűjtött tapasztalatok, tanítások, sikerek és kudarcok továbbadásával még sok-sok fiatalnak tudunk segíteni.
Ne fordulj be, ne várd, ne keresd még a végét. Az majd eljön, amikor már valóban itt lesz idő. Addig pedig igyekezz minél több szép napot teremteni önmagadnak és a körülötted élőknek. Használd ki a még rendelkezésre álló időt. Az élet szép, csak lásd meg benne a szépséget. A reggeli napfényt, a madárcsicsergést, az áldott májusi esőt, mely símogatja bőrödet... keresd a szépet!
Ugrás a teljes írásra: Amikor közeledik a 70...
További ajánlott fórumok:
- Szép lassan közeledik halottak-mindenszentek napja bennetek milyen érzéseket ébreszt ez a nap?
- Ha kapcsolatod van és megtetszik egy másik ember nagyon, ráadásul ő is közeledik feléd, mit tennél?
- Szerintetek mi a különbség ha egy férfi barátként közeledik hozzátok és amikor nőként?
- Első vagy sokadik egyedül vagy magányosan töltött ünneped közeledik?
- Búcsúzik a tél, közeledik a tavasz…
- Aranylakodalom közeledik! Segitsetek!