Álomóvoda - létezik? (beszélgetés)

igen, fiam 94-ben kezdte az ovit, akkoriban kapta vissza a ref. egyház.Gondolom, még új volt mindenkinek a szitu, de mostmár a város egyik legmenőbb óvódája.

Bár meg kell hogy dicsérjem az óvónőket, ritka szeretetteljes egymásra odafigyelő légkör uralkodott az oviban.A gyerekek különben szerették, tizenévvel később a fiam 2 m-en felüli gimisként is úgy nyilatkozott, hogy ő addigi életében a legjobban óvódába szeretett járni.

Pedig a mozgás alapvető kellene hogy legyen. Óvoda típusától függetlenül. Minden gyerek számára.

Biztosan megtanították őket fegyelemre, de a mozgás szabadságát nem lenne szabad elvenni egy óvodáskorú gyerektől. Minden gyereknek van mozgásigénye. Legtöbbjüknek nagyon nagy. És egy ilyen nagy mozgásigényű gyereknek, ami valljuk be: teljesen természetes óvodás korban és később is - büntetés, ha megfosztják ettől. Lehet jól nevelni, szépre, jóra tanítani akkor is, ha mozgásteret hagynak a gyereknek.

A gyerekek napjuk nagy részét óvodában töltik, amíg a szülők dolgoznak. Sok gyerek napi 8-10 órát kénytelen eltölteni az oviban. Márpedig ha ezalatt nem mozoghat eleget még az udvaron sem, nagyon nehéz lehet neki. Egyébként még akkor is iszonyatosan hosszú ez az idő, ha kitombolhatja magát legalább a szabad levegőn.

Kérdés: most is felekezeti óvodaként működik az az ovi, ahova a fiad járt? Mert akkor nagyot fejlődtek a huszonév elteltével.

Fiam felekezeti oviba járt, ami azidőtájt kezdett működni, amikor ovis lett. Az óvónők szinte átestek a ló másik oldalára, mindentől féltették a gyerekeket, a legkisebb lazaságtól vagányságtól is, állandóan öltöztették őket, folyton rájuk szóltak.

OK biztonságos volt, de azért egy kicsit több mozgásteret is lehetett volna hagyni. Kiscsoportban még szaladgált volna a fiam is, de a vége felé beletörődött a többiekkel együtt, hogy ez egy ülő foglalkoztatású ovi. Az udvaron nagyon korlátozott mozgásokat engedtek meg nekik, talán az volt a mozgás, amikor hetente 2x elsétáltak a templomba.

Különben mára, huszonév elteltével a város legfelkapottabb ovija lett, mert valóban sokmindenre megtanitották őket.( és az óvónő büszkesége, hogy az akkori ( 91-ben szül. csoport több mint 75 %-a mára diplomás lett )

Egy cinikus megjegyzés : sportoló azért nincs köztük.

A gyerekeknek általában nincs veszélyérzetük. Viszont a szülők hajlamosak agyonaggódni magukat, néha feleslegesen. A gyerekek sokkal ügyesebbek, mint gondolnánk. Azért nincs veszélyérzetük, mert az esetek zömében sokkal jobban fel tudják mérni a saját mozgásbeli képességeiket, mint az értük aggódó szülők. A nagyszülőkről már nem is beszélek. :)

A gyerek, ha folytan korlátozva van, akkor azzal csak azt érjük el, hogy tényleg félszeggé, bátortalanná válik.

Természetesen korlátokra szükség van. Van egy határ, hogy meddig mehet el. De valahogy tényleg megérzi az a kisember, hogy meddig mehet el.

A felnőttek időnként elfelejtik, hogy gyerekkorukban milyen "mutatványokra" voltak képesek. Ahogy idősödik az ember, úgy veszít a rugalmasságából, de amire egy idősebb ember már nem képes, és félti a gyerekét/unokáját, azt a gyerek lazán produkálja.

Mi lenne, ha nem hagynánk őket fára mászni, egyensúlyozni egy pallón, átpördülni a felemás korláton? Sutákká válnának. Később az iskolában a testnevelés órán mi lenne velük? (Már akik egyáltalán bejutnak a tornaterembe manapság):(

Szóval van egy ésszerű határ. De hagyni kell őket szabadon mozogni, mert sokkal többre képesek, mint gondolnánk.

Több gyerek együtt, na igen! Az már nehezebb dió.

En Szloveniaban. Elheto orszag, vagy csak en mozgok ilyen korokben, nem tudom. Magyarorszagrol mar tobb, mint 10 eve "elmenekultem", es nem a penz miatt, mert jol kerestem ott is (sot). Hanem pont ezt nem birtam, amirol beszelsz, a gyilkos meg fasult hangulatot.

Hja, edes csillag, kolcsonadom neked a sajat lanyomat egy kicsit... 9 honaposan, meg jarni sem tudott, szedtem le rendszeresen a 1,5 magas szekreny tetejerol... Aztan a kertben a fakrol, ahova mezitlab (!!!) maszott fel... neha 2-3 meter magasra. Mit nekem maszoka :DDD

Igen... Az a baj, hogy ez egy ördögi kör itthon.

A jövedelmek nevetségesek - vagy inkább siralmasak -, nem csoda, ha az ember kedve elmegy a munkától.

Az a baj, hogy ennek mi, egyszerű emberek isszuk meg a levét. Mert lépten-nyomon olyan emberekkel hoz össze a sors, akik fásultak, fáradtak, monoton végzik a munkájukat. És ez egy boltban még elmegy (fizetek, aztán elfelejtem a nagyképű eladót), még a postára is el tudok menni a levelemért (pedig otthon vagyok, felhozhatná a postás), de amikor 5 eü. asszisztensből 4 úgy nyit, hogy kiabál a váróban mindenkivel, és ketten sírva, megalázva elmennek onnan, vagy nekem kell kérnem az alapvető vizsgálatokat stb...

Én nagyon szeretem a hazámat, de ilyenkor legszívesebben világgá mennék.

Te hol élsz egyébként?

Hehe... tudatában vagyok annak, hogy nagyon féltem a lányomat. :) Azért mostanában alakulok. Sokszor nevetünk anyukákkal, akiknek több gyerkőc van, hogy ők mennyire lazák. Régebben (mondjuk akkor még nem volt ilyen ügyeske) amikor felmászott egy mászókára, odamentem és álltam mellette. Most már csak a mozdulat van meg, aztán hagyom, mert látom, hogy már biztosan kapaszkodik, hajmeresztő magasságokban. :) Csak magamban izgulok, hogy lepottyan.

Igen...

Egyebkent nalunk is van olyan, hogy egyik-masik szulo elegedetlenkedik kicsit. Iden en vagyok a szulok kepviseloje, ugyhogy eleg sokminden eljut hozzam, gyakran csak puhatolozas formajaban.

Ahogy en latom a dolgot, tobbnyire tulfeltes vagy tul magas elvarasok generaljak ezeket a reakciokat. Es jellemzoen kislanyos anyukaknal fordul elo :) Akinek fia (is) van, az mar csak legyint, megszokta a vadulast.

Ovonoknek meg - tovabbra is - respekt, en semmi penzert nem vallalnam...

Nem tudom, a te lanyod milyen temperamentumu, de ha en a sajatomnal minden foltot gorombasag kovetkezmenyenek vennek, akkor ezt a gyereket a feltetelezesek szerint allandoan utik-verik :D

Egyebkent tudom, hogy nem, de kek foltok, horzsolasok teljesen normalisak, hacsak nem egy tedd ide-tedd oda lanyod van. A gyerekek egymas kozt is beszereznek kisebb seruleseket, ugyanugy, mint otthon. Ez szerintem teljesen normalis dolog.

En gyerekkent allandoan ossze voltam verve, pedig senki nem bantott...

Ami meg az elhovatottsagot illeti... nos, ha csak az menne ovononek, aki igazan elhivatott, sulyos ovonohianyban szenvedne az orszag. Kovetkezmenyekepp valoszinuleg otthon maradhatnal a gyerekkel iskolakezdesig. Tenyleg ezt akarod?

Egyetlen gyerek amugy?

Igen, ezt olvastam, köszi.

Természetesen belegondoltam (írtam is többször, hogy mennyire elhivatottnak kell lenni annak, aki gyerekekkel foglalkozik), mivel sokszor nagyon nehéz lehet.

Viszont úgy gondolom, hogy aki ilyen pályát választ, annak tudnia kell, hogy mire "vállalkozik", és attól, hogy sok gyerekre felügyel, attól még kötelessége lenne minden egyes gyerekkel olyan szépen bánni, mint amit ő is elvárna, hogy a saját gyerekével tegyék.

Ugyanez a véleményem az eü dolgozókról is (tisztelet a kivételnek!).

Nem lett sebes a nyaka, hanem a karján lett pár piros pici pötty (bevérzés pötty, mert nagyon érzékeny a bőre. A biztonsági övtől is előfordul, vagy ha nagyon megnyomja egy ruha, tehát a mi esetünkben ez nem jelent brutalitást). Amikor mentünk reggel, még nem volt, amikor mentem érte (pont akkor húzta az óvónő a karjánál fogva), akkor már volt, pont ott, ebből következtettem, hogy azért alakult ki.

De ettől függetlenül - hogy érzékenyebb a bőre - úgy gondolom, hogy a testi fenyítésnek még a legenyhébb formáját sem lenne szabad alkalmazni.

Nem érzem úgy, hogy túlzok, mert kihangsúlyoztam azt is, hogy mindig nagyon kedvesen viselkedtek velünk, valamint egy másik anyuka is akkor szoktatta be a gyerekét, és ő is ki akarta venni a látottak miatt, teljesen egyetértettünk.

Amiket felsoroltam korábban, nem mind velünk történtek meg, azt nem néztem volna én sem tétlenül.

Abban igazad van, hogy az elmúlt évek alatt máshogy látom a világot, mint az anyaság előtt, és ez biztosan számít. Féltem is a lányomat, nagyon.

De nagy reményekkel indultunk neki, lelkesen, soha sem mutattam ki semmilyen ellenérzésemet a gyerek előtt, biztattam, mosolyogtam.

Egészen addig, amíg biztossá nem vált számomra, hogy nem viszem oda többet. (egyébként több hétig tartott a beszoktatás, és végig bent voltam vele, pár rövid kivételtől eltekintve.)

azt nem ertem, ha a gyerekeddel ugy bannak, hogy annak fizikai serules a vege (sebek a nyakan stb.), azt hogy hagyhatod? mert ha az mind igaz, amit leirtal, es te magad lattad, en leuvoltottem volna a gondozot, eszembe nem jutott volna, hogy arrol erdeklodjek, ez vajon altalanos, es hagyhatom, mert belefer

nem lehet, hogy kicsit tulzol, mert felspanoltad magad? az mindenhol elofordulhat, hogy egyik gyerek hozzavag a masikhoz jatekot, a mesekrol ne is beszeljunk, a mai mesek horrorok kabe :D

amikor az ember bolcsibe, oviba viszi a gyereket, hajlamos tulzottan felteni, es ez nagyon ravetul a gyerekre, ettol lesznek altalaban visszahuzodoak, akaratosak vagy szerencsetlenek az intezmenyben

de azt sem lehet hagyni, hogy bantsak oket, plane a gondozok. persze hogy nem mindegyik jo, es kovetnek el hibakat, figyelmetlenek, de azert en ilyesmikkel nem talalkoztam, es ugy gondolom, egyaltalan nem altalanos jelenseg a folyamatos testi fenyites, rangatas, kigunyolas. vagy nagyon belefutottal egy rendhagyoba, vagy tulzoan latod az otthoni zart, vedett vilag utan

vannak jó óvodák és óvónők államiban is, csak azt sajnos ki kell fogni. Körbe kell kérdezni az ismerősöket, hogy hogy bánnak a gyerekekkel az óvónők, mennyire vannak megelégedve velük, milyen fegyelmezési módszerek vannak.

Nálunk, a mi ovinkban nincs rángatás. Ha kell határozottan rászólnak a gyerekekre, egyébként maximálisan odafigyelnek rájuk, a "legdurvább" büntetés pedig amit már leírtam. Kézenfogva menni az óvónővel mindenhova :)

Nekünk is volt nagyon jó óvodánk.

Csak eszembe nem jutott volna álomóvodának titulálni.

Ezeket vegig olvasva tenyleg nagyon szerencsesek vagyunk!

Szörnyű még olvasni is amit írtok:-(

Atyaisten:-(

Ide én sem vinném!Nem is ertem,hogy lehet az ilyen ovónő.

Köszönöm szépen!

Gyorsan rákerestem, úgy látom, több is van Bp.-en, utánaolvasok. :)

Feljelenteni őket nem volt elég elhatározásom.

Örültem, hogy nem kell mennünk többet.

Nem lett volna egyszerű, mert látszólag minden tökéletes.

Egyébként a bölcsit is megpróbáltuk anno.

Onnan is kivettem.

Ott is megrángatták a 2. napon (kulcslyukon kukkoltam), amiért szétrombolt egy lego házat.

Nálunk ez nem szokás, én nagyon ellenzem a rángatást és fenyítést, úgyhogy nem volt hozzászokva.

Annyit láttam, hogy éppen szétszedi a legot, a háta mögött nagy léptekkel közeledett a tiszta ideg nevelője, elkapta a karját hátulról és elkezdte rángatni, meg lecseszte.

Azt a rémületet a gyerek arcán...

Ott rögtön szóltam, hogy viszem haza, a másik nevelő adta ki, neki elmondtam, hogy láttam mi történt, és hogy azóta is sír a lányom.

Tűz vörös lett és annyit mondott, hogy ő nem látott semmit...

En a mi ovodankkal elegedett vagyok. Montessori ovoda.

Letszam: A kicsik (0-2 evesek) csoportjaban 12-en vannak ket ovonore (pontosabban egy ovonore es egy ovobacsir a:)), a nagyok (3-6) 24-en szinten ket ovonore. Ket fore soknak tunik a 28, 3 fore teljesen normalis, sot keves. Ugy tudom, ez nem ovoda, hanem eloiras kerdese, hany ovono kell bizonyos szamu gyerek melle.

Azért nem mondtam semmit, mert úgy tudom, hogy nagyon nehezen vették fel a kislányt ide is.

Az anyukája egyedül neveli, a gyerek reggel 7-től este 5-6-ig bent van, nagymama megy érte.

Az anyuka már sokszor reklamált hátrányos bánásmód miatt (hallomásból tudom), kicsit agresszíven lépett fel.

Nem akartam szítani az indulatát.

Lehet, hogy hiba volt.

Őszintén szólva lefoglalt a saját bajunk, és nem akartam összeveszni az óvónőkkel, mert akkor még nem tudtam, hogy hogyan tovább.

Hát, szomorúan olvasom, hogy vannak fura esetek.

Távol áll tőlem, hogy "befeketítsem" az óvónőket, de ez is egy olyan szakma, amit ha valaki nem elhivatottan lát el, akkor nem lenne szabad csinálnia. Aki gyerekekkel foglalkozik, annak türelmesnek kell lennie tűzön-vízen át.

Persze mindennek két oldala van, és még a saját gyerekemmel kapcsolatban is belátom, hogy néha nehéz.

Én például eddig akárhány ilyen intézmény mellett mentem el úgy, hogy a gyerekek kint játszottak, szinte kivétel nélkül azt láttam, hogy az óvónők középen beszélgettek. A kicsiknek ebben a korban még nincsen olyan veszélyérzetük, hogy hátat fordítsanak nekik.

A hozzászólásokat köszönöm, ezek szerint jól éreztem, hogy ennek nem lenne szabad így lennie.

Az a szomorú, hogy sok szülő nem teheti meg, hogy válogasson, mert a munkája vagy egyéb körülménye köti.

Én keresgélek tovább, nagyon gondolkodom a magánovin, ha másért nem, hát azért, hogy ne 28-an legyenek egy csoportban - talán az is számít.

Ez a kvazi jo ovoda? Milyen lehet a masik??

Ez az eredmenye annak, hogy az ovonok ehberert, embertelen munkaidoben dolgoznak, igy csak az megy ovononek, akit jobb helyre nem vettek fel (tisztelet a kivetelnek).

En siman feljelentenem oket amugy. Gyereket meg add be inkabb maganovodaba, ha van feletek olyasmi. Bezaras, rangatas nem mod. A bepisilos kisfiut is sajnalom, bar o feltalalhatta volna magat. A fiam pl. hasonlo szituban szemrebbenes nelkul letolta volna a nadragjat, es pisilt volna a jatszoteren :))

Az arcon locsolast nem tartom olyan borzaszto dolognak. Egyes gyerekek kepesek iszonyuan belelovalni magukat a hisztibe, ilyenkor segithet egy kis hideg viz, hogy kizokkentse oket. Nyilvan nem egy lavornyi, epp csak annyi, hogy a varatlan hidegtol magukhoz terjenek.