Álmok, célok, önismeret, én utam, te utad, a boldogság nyomában és a többi maszlag (beszélgetős fórum)

Nem olvastam, beültettek a film elé :)

És írtam, nyitottnak kell lenni a világ dolgaira. Miért zárkóznék el?

Nagyon mosolygok a hsz-eden :)

"Aki jól érzi magát, az nem tesz fel buta kérdéseket, mint hogy "minek mi értelme van..."

Aki jól érzi magát, miért olvas Titkot?

Ha a Titok c. film motivál, és boldogabban ébredek reggelente, akkor tök mindegy mi igaz belőle és mi nem, már azt mondom megérte megismerni! Az emberek szeretik kritizálni, értékelni, lehúzni a másikat, mert a hozzáállása negatív vagy szimplán "realista vagyok" mögé bújik. Butaság. A gondolataidtól leszel boldog és elégedett leginkább. Mindennek két oldala van, a rossz dolgokról is előbb-utóbb kiderül hogy mégsem baj hogy megtörtént..

Én hiszek abban, hogy az önismeretünkön dolgozni kell, nyitni a világ felé, de közben nem minden butaságot befogadni. Aki jól érzi magát, az nem tesz fel buta érdéseket, mint hogy "minek mi értelme van...". Az ilyenek szimplán érzik azt hogy mi a jó nekik, legyen az vallás, könyv, film, egyéb spirituális agymosás. ha profitálsz belőle, miért ne?

Csak legyél jó ember!

Sokan vannak, vagyunk, akik ezeket a "maszlagokat" alkalmazzuk. És nem örülök neki, amikor mások ítélnek meg vagy el, mert szerintük ezekl ellenére sem olyan az életem, nem olyan sikeres, mint amilyennek szerintük lennie kellene, ha mindezek (szerintük) működnének.

Amikor ők értékelik ezeknek a hatékonyságát, akkor azt a saját elvárűsaik szerint teszik, nem pedig az enyém szerint.

Az én tudom felmérni és értékelni, hogy ezektől a maszlagoktól mennyit javult az életem, mennyivel vagyok egészségesebb, boldogabb, gazdagabb, és még akármilyenebb, mint ezek előtt.

Nem azt nézem, hogy mit nem tudtam még velük megoldani (mások általában ezt látják a másik emberből), hanem azt, hogy már mennyi mindent igen. És nekem ez a fontos.

Egy jó darabig én is beleástam magam mindenféle pszichológiai, spirituális és egyéb dolgokba, de meguntam, hogy mindnek az a vége, hogy sz.r ember vagy, hiába hiszed, hogy pl. jó a párkapcsolatod, mert nem az és stb... Rájöttem, hogy felesleges a dolgokat túl kombinálni, nem kell foglalkozni azzal, hogy ki szerint mi a normális, nem kell állandóan filozófálgatni az élet dolgairól. Egyszerűen jól kell magam érezni és ha valami az én érzésem szerint nem oké, akkor változtatni. Viszont ha jól érzem magam, akkor nem azon kattogok, hogy vajon ez normális-e, mások hogy csinálják ezt, egyszerűen elfogadom a jót és változtatok a rossz dolgokon.

A másik dolog, hogy a pszichológusoknak mániája, hogy nem vállalod a felelősséget és önző vagy. Igen előfordul, hogy nem vállalom a felelősséget vagy nehezemre esik vállalni, az is előfordul, hogy önző vagyok, de akkor is úgy gondolom, hogy vannak k.cs.g emberek és továbbra sem érzem úgy, hogy mindenért én vagyok a hibás vagy hogy minden helyzetben a saját döntésem szerint cselekedhetek (szabad akarat ide vagy oda). Komolyan, ha ezekre hallgatnék ritka nyominak érezném magam. És a Titok feltétlen működésében sem hiszek. Részben működik, de a világot, az univerzumot vagy hívja mindenki ahogy akarja, nem egymagam alkotom.

Az egyik közösségi portálon akadtam egy csoportra sikeres emberekről. Másoktól citálnak velős gondolatokat, hogyan valósítsuk meg magunkat, hogyan legyünk boldogok, hogyan valósítsuk meg az álmainkat.

Olvastam a Titok c. könyvet, láttam filmben, napról napra olvasom a fb-on az emberek magvas posztolásait, nagy életbölcsességeit. Csernust is olvasok. Mindenki nagyon okos, és nagyon tudja, mit kellene csinálni, hogy teljesüljön az álma, hogy úgy éljen, ahogy akar, de valahogy egyre kevesebb embernek sikerül mindez.

És engem határozottan zavar, hogy kiszól az olvasóhoz: mindig magadban keresd a hibát! Soha ne a társadalomban, soha ne a politikusokban, soha ne a gazadasági válságban, ha valami nem úgy működik az életedben, ahogy szeretnéd, magad vagy a feleső érte, nem más.

Ti ezt hogy látjátok? Vannak köztetek, akik előszeretettel alkalmazzák a pozitív gondolkodást, és hajhásszák az álmaikat, és úgy érzik, megéri küzdeni? Vagy megcáfolnátok mindezt, vagyis ez az egész csak rizsa, hogyha nehézségekbe ütközöl, akkor sose mást hibáztass, csak magad?