Akik úgy érzik tönkrement a kapcsolatuk a párjukkal/férjükkel miután megszületett a baba (beszélgetős fórum)

Köszi a segítséget:)

Közös progink nincs mert nincs kire hagyni a lányt......így egy sütit sem tudunk megenni egy cukiban vagy valami. Majd elmegyünk egy esküvőre, és már egy hónapja megkértem anyumat, hogy jöjjön el segíteni vagyis vigyázni a csajomra, mert egy kis kikapcsolódás nem ártana...

Nagy szerelem volt a mienk, a párom már kb 5 éve szerelmes volt belém mire összejöttünk. Nagyon elkényeztetett,m tenyerén hordozott. Aztán megszületett a lány és én depis lettem. Na itt kezdődtek igazán a gondok. Azért nem is hibáztatom, mert nincs rosszabb egy depis emberrel együtt élni. De túlléptünk ezen is..vagyis azt gondoltam.

Azt mondja szeret de nem veszi észre, hogy hogyan beszél velem és mit művel. Képes egész nap nem szólni hozzám. Ez nagyon érzékenyen érint, mivel be vagyunk zárva a lánnyal majd egész nap, nincs kihez szólnunk aztán még ő is....

Minden házasságban, kapcsolatban vannak nehezebb időszakok. Hullámvölgyek és hegyek. Nem lehet, hogy ennek az egésznek nincs köze a szüléshez, csak egy völgyet éltek át éppen? Annak pedig előbb-utóbb vége lesz. :)

Természetes érzés, ha egy férfi kissé féltékeny a gyermekére, mivel annak a figyelemnek a nagy részét, amit idáig ő kapott, most meg kell osztania mással. Emellett persze, hogy szereti a kicsit, még szégyelli is magát azért, amit érez. Sőt, a legtöbb esetben nem is tudják, mi bajuk van. Ha rákérdeznénk, nem féltékeny-e véletlenül agyonra meglepődne, és megsértődne. Tapogatózásképpen próbálj meg egy kicsit több figyelmet adni a férjednek, de ne csüggedj, ha rögtön nem veszi észre a változást. Nem nagy dolgokról van szó. Mindig simogasd meg, ha elmégy mellette, sűrűn adj neki egy puszit, mikor hazajön, kérdezd meg, mi volt a munkahelyén és hallgasd végig. Mondd neki, hogy hiányzott. Kis huncutságokat is mondhatsz, ilyesmit: Mondtam már ma milyen szexi vagy? Ezek a dolgok jól esnek majd neki. Persze, ha eddig is így volt, akkor már nehezebb az ügy. De ahogy nő a kicsi, úgy lesz egyre könnyebb. :)

Úgy érzed neked is tönkremenőben van a kapcsolatod? Gyere és beszélgessünk:)

Nekem lassan egy egy éves lányom van, akit nagyon imádok. Apa is imádja nincs is ezzel baj.

De úgy érzem, hogy már mintha kevésbé szeretne és tisztelne mint a baba érkezése előtt.

Ebben én is ludas vagyok, hisz depis voltam a születése után...de ez egy hosszú sztori. Már teljesen jó vagyok, imádok anyának lenni, de azt gondolom apa még mindig azt a depis anyukát látja bennem, holott erről szó sincs.

Sokat piszkál, minden rossz amit csinálok.....de ezt nem szoktam szó nélkül tűrni..már hogy bántson. Egész nap egyedül vagyok a lánnyal, segítségem nincs. Tény, hogy fáradt vagyok és hibázok...de ez nem normális??