Akik szültek simán és császárral is, melyik volt a "jobb"? (beszélgetős fórum)

A császár szerintem több kockázattal jár. Az anyukára nézve mindenképp.

Nekem volt mind a kettő, össze nem lehet hasonlítani. A sima szülés bár fájdalmas, de csodálatos élmény. A császár bennem borzasztó űrt hagyott maga után, és a méhösszehúzódások utána legalább olyanok voltak, mintha szülnék. Napokig nem tudtam felállni, mert elájultam, a végén vért is adtak.

A lényeg, hogy van három gyönyörű gyerekem, de ha lesz negyedik inkább simán szülnék.

Nekem is volt szerencsém mindkettőt kipróbálni.

Mondhatom, hogy mindkét szülésem rettenetes élmény volt, de talán a császár kevésbé.

A fiam 12 órás vajúdás után vácuummal jött a világra, nagyon megszenvedtem vele. Fél évig depresszióközeli állapotban voltam utána.:( Repedtem is, vágtak is, aranyerem is bedurrant.

A lányom életmentő császárral született. Mindkettőnk életét menteni kellett. Fájásaim nem voltak, csak halálfélelmem. De az nagyon. A felépülés fájdalmasabb volt, de bármilyen hihetetlen könnyebb testileg és lelkileg is.

Talán az egyetlen pozitívum amit a természetes szülés mellett mondhatok, az az eufória amit utána éreztem. A császár urán ez elmaradt, hiszen ott egyrészt nem is voltam ébren,másrészt nem én hoztam őt világra.

Nekem 1 sima, és 2 sürgősségi császárom volt.

Mindig a sima természetes szülés a legjobb a babának, és a mamának is, ha nincs egészségügyi akadálya. A sima szülésem kissé hosszadalmas volt, de egy életre szóló, szép emlék. A császárok már nem úgy, sem lelkileg, sem fizikailag. Az első után szövődmények is voltak, még 1 év múlva sem jöttem rendbe, sőt maradandó károsodás is ért. Sajnos sokkal nagyobb az esély komplikációkra szövődményekre az anyánál, és a gyereknél is, mint természetes szülésnél. Ha választani lehetne, sosem kérnék császárt, prog császárba pedig semmi képen nem egyeznék bele. Csakis ha olyan probléma áll fenn, ami indokolttá teszi a vajúdás elkerülését. De ez szerencsére ritka. A második császárom mondhatom meg sem kottyant, jól voltunk utána, de nem az az élmény, amit a természetes szülés jelent. Ez egy durva beavatkozás, amit jobb elkerülni ha van rá mód. Szerintem csakis az egészség, az élet mentésének lehetőségére szabadna alkalmazni. De mint tudjuk sok az indokolatlan császár sajnos, és sok nő azt sem tudja miért azt akarja.

Mindkettő jó volt, de mindkettőnek voltak hátrányai.

A hüvelyi szülésnél a kitágulás erősen függ az adottságoktól, de attól függetlenül tudatos intimtornával előtte is, utána is, lehet mérsékelni a tüneteket. A szerencsések pedig nem tágulnak ki feltétlenül.

Hüvelyi szülésnél a fájdalom elviselése akkor és ott nehezebb, de tudatosítani kell magunkban, hogy ez minden más fájdalommal ellentétben élettani fájdalom, tehát az egyetlen eset talán, amikor nem bajt jelez. Ugyanis szerintem nem is magát a fájdalmat bírja nehezen az ember, hanem azt a félelem-érzést, ami a fájdalommal jár. Itt, ha jó kezekben vagy, nem kell félned, mert még ha úgy is érzed, hogy szétszakadsz, nem fogsz (normál esetekről beszélve).

Akár van gátmetszés, akár nincs, az intim területek a hüvelyi szülésnél megviselődnek, és kell idő, amíg minden helyreáll. A baba ellátásában viszont könnyebb gáti fájdalommal kibírni azt a pár hetet, mint császársebbel, de ez is nagyon egyéni.

A császármetszésnél sem mindegy, hogy valami ok miatt előre tervezett vagy sürgősségi volt a műtét, nem mindegy, hogy gerincérzéstelenítésben történik, vagy altatásban. Akik előre tudják, hogy csak így szülhetnek, fel tudnak rá készülni, nem traumaként élik meg. A császárseb fájdalma nekem nem volt nagyobb, mint a gáttájéké, csak helyéből fakadóan nehezebben tettem-vettem vele, amíg helyre nem jött. A gyermekágy utánra azonban éppolyan gyógyult voltam, mint sima szülés után, addig pedig csak figyelnem kellett, ne csavarjam magam, de nyújtózzak nagyon, a babánál nehezebbet ne nagyon emeljek.

A szoptatás elkezdése szempontjából első ránézésre jobbnak tűnik a hüvelyi szülés, de nem kell túlmisztifikálni ezt sem, számtalan példa van simán szült és sajnos szoptatni nem tudó anyukák eseteire, és altatásos császár után másfél évig szoptató anyákra is. nem biztos, hogy aki császár után nem tud szoptatni, még ha kapott is teát a babája a kórházban, az sima szülés után tudott volna. Túl sok összetevős ez a dolog ahhoz, hogy ezt ilyen egyszerű legyen eldönteni.

Itthon általában ott kerül sor császármetszésre, ahol szükséges, nem kívánságra megy(ellenpéldák lehetnek). Ebben az a jó, hogy nem kell agyalni, hanem elfogadni annak az orvosnak a javaslatát, akiben megbízol, és onnan kezdve akárhogy is szülsz, csakis annak a pozitívumait keresni.

A legnagyobb pozitívum természetesen az, hogy a javasolt módon van esélye a kisbabádnak leginkább arra, hogy optimális körülmények között jöjjön a világra.

Hát ez tipikusan az a kérdés, hogy melyik ujjam harapjam meg, hogy ne fájjon?

A lányomat "simán" szültem, de a 11 órás vajúdást nem mondanám könnyűnek. A fiamat császárral, mert terhességi toxémiát kaptam és 10 nappal a kiírás előtt kellett megszületnie, császárral. Annyiból volt más, hogy fájásaim egyáltalán nem voltak. A gerincérzéstelenítés miatt 24 óráig megmozdulni sem lehetett és utána a varratok és kapcsok miatt felülni és lefeküdni, megmozdulni is nehéz volt. Viszont a hosszanti heg az csúnya nyom maradt.

Szóval én egyiket sem mondanám könnyebbnek a másiknál. :)

A császár sokkkal-sokkal jobb volt nekem!

Az első szülésem "simán" történt, horror volt és az utóhatásai is, a 2. és a 3. császárnál semmi gond nem volt, gyorsan felépültem, a babákat azonnal megkaptam, pusztán néhány dolgot kellett betartani és jól voltam testileg és lelkileg is.

2 szülésem volt, és két császárom.

Tulajdonképpen a szüléseimben is mindkettő más volt. Az első nagyon nehéz, fiatal voltam ,vékony, akkor már császározni kellett volna.

A második szülésem gyorsabban ment, és utána hamar felépültem, szinte már hazamenetel előtt nem volt semmi gondom.

A két császár is más volt. Az első életmentő, ott izmot is vágtak, és a felépülésem majdnem másfél év volt. Az utolsó császár volt, programozott, féltem, mert nem altattak, de így utólag felesleges volt.Ezzel semmi gond nem volt, hamar gyógyultam. Mindkettőben van jó és kevésbé jó elkerülhetetlen beavatkozás.

A császár maga volt a pokol, félidőben elkezdtem érezni a dolgokat, az oxitocintól meg annyira fájt a szívem, hogy azt hittem ott maradok... A hegem pedig 1 hónapig annyira fájt, hogy sírva keltem és feküdtem le... :(

Sima szülés után fél órával már mentem zuhanyozni és nem volt semmi komolyabb gondom, ráadásul nagyon jó emlékként marad meg bennem, hatalmas eufória volt, míg a műtét csak egy rideg valami...

Szia!

Én is átéltem mondkettőt. Mindkettőnek meg van a nehézsége. Nekem a császár után a felüllés, ágyról leszálás nagyon nehezn ment(pedig nekem vízszintes vágásom volt). Ez kb. 2-3 hétig tartott. Plusz én be is lázasodtam a szülés után, több napig tartott, addig nem is engedtek haza minket, amig nem voltam láz mentes.

A sima szülésnél pedig ülni nem tudtam egy ideig, na nem a gátseb miatt, az még annyira nem fájt, hanem kijött az aranyerem, és az nagyon nehezen gyógyult meg....

Nekem a sima jobb volt, mint a császár.

Nekem bikinivonalas van, de az is baromira fájt sokáig.

Szia!

Személy szerint nekem sokkal jobban "bejött" a sima szülés, mint a császár. Az első kettő volt sima, a harmadik császár. Nekem a felépülés sokkal tovább tartott az utóbbinál, és mindenkit arra bátorítok, hogy inkább szüljön normál módon.

Lehet, hogy aktuálisan több a fájdalom, de nekem mégis az volt a lényeges különbség, hogy a császár után majd' egy hónapig alig tudtam felkelni a (függőleges) hasműtét miatt. Szenvedtem, mint a kutya...

Viszont a vízszintes (bikinivonalas) császárt nem "próbáltam", lehet, annak kevésbé hosszadalmas a gyógyulási ideje.