Agresszív modorom miatt mindegyik pasi elhagy, hogy tudnék változtatni magamon? (beszélgetős fórum)
De hát azt írtad, hogy a barátod azért nem akar elvinni és fizetni, mert te nem dolgozol.
Most meg azt, hogy dolgozol.
Bár más hozzászólásaidból is az tűnik ki, hogy nem dolgozol.
Továbbra is fenntartom a véleményem.
Én az előző sztoridra utaltam, az előző nickneveddel.
:O De rossz lehetett! Ráadásul a költözés eleve cipekedéssel jár, ami szintén megterheli a gerincet. Ez nem játék.
Ó, olyan sokrétű ez a probléma, és tényleg nagyon szomorú.
Kezdődik az önismerettől, önbecsüléstől, a kompromisszumkészségtől ... egészen a felelősségvállalásig, önmagunkért és a másikért is.
Én a költözés miatt egy hónap gerinctornát kihagytam, egyik reggel nem ment a felkelés. Szóval a torna nem opcionális.
Ne haragudj, de ez csak kifogás. Nekem is gyerekkorom óta gerincferdülésem van, úgyhogy tudom, miről beszélek. Tudom, hogy nem gyógyítható, de azt is tudom, hogy ha elhanyagolja az ember, akkor sokat romlik. A saját érdeked foglalkozni vele, különben nemsokára úgy fog fájni, hogy felkelni sem fogsz tudni. Lehet, hogy nem tudtál gyerekkorodban úszni járni, de már felnőtt vagy. Nem beszélve arról, hogy a mozgás a depressziód ellen is jó. Ha meg nincs rá keret, az otthoni torna semmibe sem kerül. Nekem is van ez a problémám, de ettől még rendesen dolgozom. Napi 8 órában ülőmunkát végzek.
Mindig is az anyuval éltem amióta megszülettem és sokkal jobb volt ott mint egy idegen családba.
Nem vagyok én mozgássérült se béna csak gerincferdülésem van az nem ugyanaz.
Ebben sajnos igazat adok lehet jobb lenne egyedül maradni és hagyni a pasikat örökre.
A mozgássérültes sztori után ez annyira gyenge most, ne haragudj :)
Igaz, beleszőtted a borderline-t, de senki nem harapott rá.
Gondolkozz tovább :)
Jövő héten megyek vissza az anyuhoz szóval már nem leszek itt.
Nagyon szomorúnak tartom, hogy a XXI. században még ennyire elterjedt, hogy nők egy része kapcsolatból kapcsolatba menekül, mert egyedül nem boldogul, így szolgáltatva ki magukat. Nem azt nézik, hogy kivel jó kapcsolatban lenni, hanem vaktába szállnak ágról-ágra. Persze, hogy a következő kapcsolat is zátonyra fut.
Aztán mi van abban neked ahhoz meg mi közöd szerintem semmi.
Társkereső fórum 854. (Párkapcsolat, szerelem) 2017-11-19 12:28
Sziasztok Marika vagyok 30 éves zala megyei lány. Ismerkednék korombeli pasikkal max 35 éves korig. 157 cm magas, barna rövid hajú, zöldes barna szemű vagyok!
Már kifele kacsintgat.
Megkérdezhetem, hogy ha ennyire nem jó ott miért vagy még a "pároddal"?
Nekem már gyerekkorom óta gerincferdülésem van és ez már nem gyógyítható sajnos. Már akkor is mondták hogy járni kéne úszni de a caládi körülményeim miatt nem tudtam járni ilyen helyekre. Elég volt nekünk a bajunk apámmal.
Tornázol a hátaddal? Ha gerincferdülésed van, tornáznod és úsznod kell, különben csak egyre rosszabb lesz. A fáradtságot sem a gerincferdülés okozza. Ha rendszeresen dolgoztatod a hátizmaidat, azok segítenek tartani a gerincedet, és nem fájdul meg a sok üléstől vagy állástól.
A párom meg a szülei azt akarnák hogy olyan legyek mint ők vesszek meg a munkáért dolgozzak mint egy igásló. Őket aztán hidegen hagyja az egészségi állapotom nekik csak az a fontos hogy minél több pénz üsse a markukat. Sajnos ez az igazság.
Nekik a gyári munka a vágyuk azt akarták én is oda menjek de az egészsegi állapotom miatt ez lehetetlen nem bírnám az ilyen állo meg ülő monoton munkákat a gerincferdülésem miatt. 3 helyen is el van ferdülve ezáltal nagyon hamar elfáradok.
Ebben igazad van hogy a mai világban luxus ha egy nő otthon van. A párom meg a családja persze hogy így látják hiszen meg vannak veszve a munkáért meg a pénzért az se tetszik nekik hogy én közmunkán vagyok azt mondják az nem munka meg nagyon keveset fizetnek. Szerintem meg az is jo ha nincs más.
Ezt én is, de munka mellett. A mai világban luxus otthonülni és valószínű, a párod és szülei is így gondolják. És ne mondd, hogy ítélkeztem, most olvasom, hogy mi a helyzet.
Hogy mit csinálok takarítok mosogatok főzök és mosok amit kell egy nőnek.
Na jól van kezdődik a szokásos szöveg hogy én nem dolgozom. De igenis dolgozom csak közmunkán és abbol is odaadom nekik a részemet amit az anyja kér szóval nem ingyen tartanak itt. Senki nem tud semmit akkor minek kritizáltok egyből az jön le mindenkinek hogy én élősködő vagyok amikor ez nem ugaz de mindegy hagyjuk az egész témát szerintem.
"Mindig a pénzzel jön meg azzal,hogy ő nem fogja cipelni a barátnőjét a pénzéből úgy,hogy közben ő meg nem is dolgozik."
Se nem dolgozol, se nem tanulsz, semmi kereseted, a párod szüleinél élsz, nem fizetsz rezsit, semmit, de elvárásaid vannak szépen. Anyagi.
Én azon csodálkozom, hogy még nem tették ki onnan a szűröd.
Agresszív modorod és dührohamaid csak négyszemközt jönnek elő, vagy érzékelnek ebből a család többi tagjai is valamit?
Szerintem nagyon unatkozol, és bekattansz. Mit csinálsz egész nap, míg várod haza a párod?
Másként látjátok a helyzetet. Mi a baj azzal, ha együtt kirándultok, hogy fizeted a részed?
Érdekes, hogy nagyon karakán nőnek tűnsz, ezzel szemben szeretnéd, ha cicababaként kezelne. Sajnos ezt a kettőt nem lehet összeegyeztetni, vagy dorombolunk vagy karmolunk. Mennyi időt tartott a leghosszabb párkapcsolatod?
De amúgy ha arra gondolsz akkor mindig bújt hozzám amikor hazajött puszival várt. Este is átölelt amikor feküdtünk volt ilyen időszak is. De aztán amióta előjött az agresszív énem egyre jobban eltávolodtunk egymástól.
Tudod az elején még jobban kimutatta az érzéseit meg én is boldogan vártam haza a munkából mindig futottam elé. Bevallom az igazat van a páromnak egy olyan tulajdonsága ami nagyon kiábrándított mégpedig az,hogy nagyon sóher. Meg is mondta már többször is,hogy addig amíg a nő nem a felesége nem köteles rá költeni. Addig külön kassza van. Mindenki a saját pénzéből veszi meg azt amit szeretne magának. Meg,hogy ő soha nem halmozta el ajándékokkal a barátnőjét nem fogja feleslegesen szórni a pénzét hiszen neki is kevés van. Pedig én sose vártam tőle azt,hogy minden nap vegyen nekem valamit de néha néha igenis illő lenne költeni a barátnőre ha már egyszer van. Tudom ezzel nem mindenki ért egyet de én így látom. Sose voltam nagyravágyó nő én a kicsivel is megelégedtem mindig. De tőle ritkán kapok valamit. Sőt ha ez még nem lenne elég soha nem akar elvinni kikapcsolódni egy kicsit. Mindig a pénzzel jön meg azzal,hogy ő nem fogja cipelni a barátnőjét a pénzéből úgy,hogy közben ő meg nem is dolgozik. Azt akarja a párom,hogy mindent felesbe fizessünk. Nagyon félti a pénzét de bezzeg az autójára nem sajnálja arra mindig költ mert ugye azzal jár dolgozni.
Én ajánlhatom az előző pasimat neked!
Na, őt aztán a seggemből nem lehetett kiszedni. Először tetszett, mert én is szeretetet, törődést vártam el az exem után. De pár hónap után olyan terhessé vált, hogy szakítottam vele. Persze onnantól még állandóan keresett telefonon, emailen, tiltanom kellett mindenhonnan. Szerintem ez sem jobb.
Bár konkrétumokat nem írtál, hogy mi is a baj.
Nem csókol meg minden nap, nem ölelget, nem fejezi ki sem szavakban, sem tettekben az érzéseit?
Ezek igen komoly problémák. Kevés az olyan férfi, aki ennyi mindennel meg tud birkózni. Szörnyű, hogy ennyi csapást mért rád a sors, de nem bújhatsz a sanyarú gyerekkor mögé egész életedben. Sokan mások is hasonló vagy rosszabb körülmények közül jöttek, és pont ezért igyekeznek normális felnőtt életet élni, és hátrahagyni a traumákat. Neked is a kezedbe kellene venned az irányítást. Menj el pszichológushoz, dolgozz magadon. Kerülj ki az önsajnálat sötét gödréből. Keress olyan munkát, ahol csak minimális kollégával kell együtt dolgoznod. Csak te tudsz magadon segíteni. Nem könnyű, de ha meg sem próbálod, az egész életedet magányosan, a sötét szobában sírdogálva és dühöngve fogod leélni.
További ajánlott fórumok: